Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

163 elektromos halászgéppel, illetve 1 mm szembőségű kerítőhálóval folytattak halászatokat. A 2007-es adatok saját halászataink eredményéből valók, melyeket 2007. július 10-én és 18-án végeztünk elektromos halászgéppel (Hans-Grassl IG200 2B). Az összehasonlításban három vízfolyáson levő, összesen 16 mintavételi szakasz (8 db 1987-ből, 8 db 2007ből) szerepelt (1. táblázat). I. táblázat: Mintavételi helyszínek és EOV koordinátáik Vízfolyás Mintavételi helyszínek EOV koordináták Vízfolyás Mintavételi helyszínek hosszúság szélesség Lesence-patak 7l-es út hídja 524715 163497 Tapolca-patak 7l-es út hídja 526629 163831 Tapolca-patak Tapolca 527120 170169 Eger-víz Szigliget 528866 163739 Eger-víz Gyulakeszi 529843 171160 Eger-víz Hegyesd 534065 175625 Eger-víz Monostorapáti 536746 177028 Eger-víz 'Pula 542413 183883 'A Pula falun átfolyó patak neve még Vázsonyi-séd, és csak Pula után, kb. 2,6km-re nevezik Eger-víznek. Egy adott vízfolyás, illetve mintavételi szakasz hal-együttesének fajösszetételében, valamint relatív abundanciamintázatában történt változás mértékére a halegyüttesek autoszimilaritásából következtettünk. Az autoszimilaritás ugyanazon halegyüttes 1987-es és 2007-es állapota közötti hasonlóságot jelenti, amit a fajösszetétel esetén Jaccard indexszel, a relatív abundancia-mintázat esetén százalékos hasonlóság indexszel mértünk. Ha az autoszimilaritás értéke 0, akkor az a teljes megváltozására, ha pedig 1, akkor a teljes változatlanságra utal. A faj összetételre vonatkozó BH vizsgálatához megszerkesztettük a vízfolyások, illetve a mintavételi szakaszok fajösszetételének Jaccard indexszel mért, páronkénti hasonlósági mátrixát az 1987-es és a 2007-es adatokra is. Átlagolva a páronkénti hasonlóságokat, megkaptuk a halegyüttesek közötti, adott mintavételi időszakra vonatkozó átlagos fajösszetételbeli hasonlóságot. A mintavételi szakaszok esetén, a két mintavételi időszak hasonlóságainak különbözőségét a nem parametrikus Wilcoxon páros előjelteszttel ellenőriztük. A BH-t a 2007-es és az 1987-es átlagos hasonlóságok különbségével becsültük (Ráhel 2002; Olden & Poff 2003; Olden & Rooney 2006). 3. táblázat: A halegyüttesek átlagos páronkénti hast A halegyüttesek tömegességi viszonyaiban történt BH becslését a százalékos hasonlóság index (Podani 1997) alkalmazásával, a fajösszetételnél leírtakkal azonos módon végeztük. Hogy megtudjuk, vajon a fajösszetételben történt BHhoz a lokális fajaddíciók, vagy a lokális fajdeléciók járultak-e hozzá nagyobb mértékben, kiszámoltuk a szakaszonként megjelent és eltűnt fajok átlagos számát. Eredmények 2. táblázat: A fajösszetétel és a tömegességi viszonyok átlagos hasonlósága Átlagos autoszimilaritás (±S.D.) (%) fajöszetételben relatív abundanciában Vízfolyások esetén 41,87(±4,59) 26,17(±24,77) Szakaszok esetén 32,75(±8,99) 37,56(±20,39) A fajösszetétel átlagos változása a szakaszok esetén (kb. 67,3 %) nagyobb volt, mint a vízfolyások esetén (kb. 58,1 %). Ettől eltérően a relatív abundanciában a vízfolyások esetén történt a nagyobb (kb. 73,8 %), és szakaszok szintjén a kisebb (kb. 62, 44 %) változás (2. táblázat.). A halegyüttesek fajkompozíciójának egymáshoz való hasonlósága mind a vízfolyások, mind a szakaszok szintjén nagyobb volt 2007-ben, mint 1987-ben (3. táblázat). A szakaszok szintjén ez statisztikailag is szignifikánsnak bizonyult (Wilcoxon páros előjel teszt: Z = -2,657; p = 0,008). Ez alapján a két évtized alatt történt BH mértékét a vízfolyások szintjén 9,8 %-nak, a szakaszok szintjén 8,9 %-nak becsüljük. A relatív abundancia-mintázat átlagos páronkénti hasonlóság értékei a vízfolyások szintjén csökkentek, míg a szakaszok szintjén szignifikáns növekedést mutattak (Wilcoxon páros előjel teszt: Z = -2,0, p = 0,046). így a tömegességi viszonyokat illetően a vízfolyások halegyüttesei között 13,7 %-nyi biotikus differenciáció, a szakaszok között pedig 12,3 %-os BH zajlott (3. táblázat). A fajösszetételben tapasztalt változásokat nagyobb részben a helyi közösségre nézve új fajok megjelenése okozta, bár az eltűnt és megjelent halfajok száma között nem találtunk szignifikáns különbséget (Wilcoxon páros előjel teszt: Z = -1,635, p = 0,102) (4. táblázat). ósága, és a biotikus homogenizáció becsült mértéke 5. táblázat: A fajösszetételben történt biotikus homogenizációval foglalkozó néhány tanulmány eredménye (Olden 2006) Biotikus homogenizáció % Jelen tanulmány vízfolyások 9,8 Jelen tanulmány szakaszok 8,9 Kanada, 13 tartomány 1,3 USA, 48 szomszédos állam 7,2 USA, Kalifornia, 6 zoogeográfiai tartomány 20,3 USA, Kalifornia, 43 vízgyűjtő -10,7 USA, Minnesota, 62 tó 9,0 Az eredmények értékelése Az átlagos autoszimilaritás értékek szerint a vizsgált terület halegyütteseinek relatív abundancia-mintázatában 4. táblázat: Az egyes mintavételi szakaszokról eltűnt és megjelent fajok száma, illetve megoszlása a természetesen honos (natív) és az idegen fajok között Mintavételi szakasz Eltűnt fajok Meg jelent fajok Mintavételi szakasz natív idegen összes natív idegen összes 1 2 1 3 4 2 6 2 1 1 2 4 1 5 2A 1 0 1 2 2 4 3 2 1 3 3 2 5 3A 3 1 4 3 0 3 3B 3 0 3 3 3 6 3C 4 0 4 3 0 3 3D 2 0 2 0 0 0 átlag(± S.D.) 2,25± 1,04 0,5± 0,53 2,75± 1,04 2,75± 1,28 1,25± 1,16 4±2 Átlagos páronkénti hasonlóság (±S.D.) (%) Biotikus homogenizáció (%) fajösszetételben relatív abundanciában fajösszetételben relatív abundanciában 1987 2007 1987 2007 fajösszetételben relatív abundanciában Vízfolyások szintjén 31,6±5,86 41,4±0,63 43,85(±38,15) 30,19(±12,23) 9,8 -13,7 Szakaszok szintjén 16,7±14,85 25,5±18,1 19,73(±26,56) 32,01(±24,03) 8,9 12,3