Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

112 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. tengelye mentén a középső medencék üledékének az akinéta abundanciáját is, (ii) a eddig vizsgált felső 2 cm-es rétegben zajló szezonális vizsgálatokon túl meghatározzuk az üledék mélyebb (0-35 cm) rétegeinek akinéta abundanciáját, (iii) összevessük az eddig akinéta abundancia meghatározására alkalmazott közvetett és közvetlen számlálási módszereket. Anyag és módszer Az 50 mm átmérőjű üledékmagokat csőmintavevővel emeltük ki (helyenként nyolc üledékmagot egymástól közel 20 méter távolságban körkörösen) a Balaton hossztengelye mentén helymeghatározó készülék (GPSMAP 76Cx, Garmin) által megjelölt mintavételi helyszíneken (Keszthelyi-, Szigligeti-, Szemesi-medence /Zánka/ tóközép része és a Siófoki-medence középvonalának két pontja: Tihany és Siófok) 2007. 03. 27-én, 2007. 06. 18-án és 2007 08. 22-én. A Keszthelyi mintavételi hely a több lépcsőben végzett lepelkotrási területeken kívül volt. A kiemelt üledékmagokat napfénytől védett helyen a laboratóriumba szállítottuk, majd a mintavevőcsőből alulról felfelé óvatosan kitolva, a üledékhenger külső palástját eldobva szeleteltük 35 cm mélységig (0-2 cm, 2-5 cm, 5-10 cm és így tovább 5 cm-ként). Mintavételi helyenként az azonos mélységű szeleteket öszszekevertük. Egy részéből meghatároztuk az üledékminták fajlagos tömegét (1,09-1,32 g cm"

3) és 105°C-on tömegállandóságig szárítva a szárazanyag-tartalmát (22,3-46,72 %) Az intakt üledék kezeletlen részében akinéták abundanciáját a hossz-szelvény vizsgálatoknál közvetlen, a vertikális profil-vizsgálatoknál közvetlen és közvetett számolási módszerrel is meghatároztuk. A hossz-szelvény vizsgálatoknál minden mintát, míg a vertikális profil-vizsgálatoknál és a számolási módszerek összehasonlításánál a 2007. 03. 27én vett keszthelyi és tihanyi üledékmintákkal dolgoztunk. A közvetlen számolásnál epifluoreszcens mikroszkópot (zöld gerjesztőfény, Nikon G-2A filter, EX 510-560, DM 575, BA 590) alkalmaztunk (Kovács és mtsai, 2002; 2003). Az összes akinétaszámot nedves üledék térfogatra vonatkoztatva adtuk meg (darab akinéta cm 1 nedves üledék). A közvetett számolásnál a Gorzó (1985) által is használt határhígításos módszert (MPN csíraszám) alkalmaztuk, melyben a hígítási sorozatban (lx, lOx, 40x, lOOx, 400x, lOOOx) kicsírázott fonalak számából becsültük az üledékminta akinéta abundanciáját (Eaton és mtsai, 1995). A csíráztatást BG-11 tápoldatban végeztük, melyben a foszfor és a vas mennyiségét negyedére csökkentettük és a nitrogént, nitrogénkötő cianobaktériumokról lévén szó, teljesen elhagytuk. A kísérleteket 23,5 °C-on 80 |imol m"

2 s"

1 fényintenzitáson (US-SQS/L, WALZ típusú gömbszférikus /4jt/) szenzor) végeztük. A fel nem használt üledéket 4°C-on sötétben tároltuk. A Balaton négy medencéjének tóközép részén 2001-és 2007 között vízoszlopmintavevővel gyűjtött, vízminták aklorofill koncentrációját forró metanolos extrakcióval határoztuk meg (Iwamura, 1970) a 2000 előtti adatokat pedig a KDT Vízig adatbázisa alapján elemeztük. A különböző időpontokban eltérő helyeken gyűjtött minták akinéta abundaneiájának egymáshoz való viszonyát post hoc statisztikai elemzéssel (Tukey teszt) értékeltük ki. Eredmények és megbeszélésük A cianobaktérium akinéták abundaneiájának hossztengely mentén való változása a Balaton üledékében A Balaton hossztengelye mentén azonos időpontú vizsgálatban (2007. 03. 27., 2007. 06. 18., 2007 08. 22) a medencék felső 2 cm-es üledékrétegének akinéta abundanciája határozottan különbözött egymástól (1. ábra). 70000 '•v 60000 J 8 50000 1 ä "c 40000 S -J I 8 30000 < 3 | 20000 ^ 10000 0 Keszthely Szigliget Zánka Tihany Siófok 1. ábra. Az üledékmagok felső 2 cm-es rétegében található összes nitrogénkötő cianobaktérium akinéták számának változása a Balaton hossztengelye mentén 2007-ben A nyugati medencék tóközépi mintavételi helyein (Keszthelyi- Szigligeti- Szemesi-medence) az összes akinétaszám 17000 és 32000 db akinéta cm"

3 között változott. A medencék között az akinéta abundancia tekintetében nem volt szignifikáns eltérés (p < 0,012). A 2007. 03. 27-én Zánkánál kapott kiugró eredményt, melyre magyarázatot nem találunk, nem vettük figyelembe a statisztikai összehasonlításnál, habár többszöri ellenőrzés is igazolta a számolás helyességét. A későbbiekben a hároméves vizsgálatsorozat adatainak összevetése rámutat majd a hossz-szelvény mentén a szezonális változások törvényszerűségeire. A Tihanyi-szorost keletre elhagyva a Siófoki-medence üledékében az akinéta abundancia határozottan visszaesett. A medence tóközépi mintavételi helyein az akinéták átlagos mennyisége Tihanynál 9700 és 6700 akinéta cm

3 között, Siófoknál 8700 és 4000 akinéta cm"

3 között változott időponttól függően. Eredményeink jól tükrözik az, miszerint az üledék, mint egy lenyomat megőrzi a múlt planktonikus történéseit. A hetvenes évek elejétől a tó trofikus gradiensének nyugat-kelet iránya a kilencvenes években bekövetkezett alga biomassza csökkenése ellenére a mai napig sem változott számottevően. Az algabiomassza mennyiségét jellemző maximális a-klorofill érték nyáron, amikor a nitrogénkötő cianobaktériumok uralják a planktont a Keszthelyi-medencében rendre többszörösen meghaladták és meghaladják a tó keleti (Siófoki-medence) vízében mért a-klorofill maximumokat (2. ábra). Ugyanakkor a Tihanyi-szorostól nyugatra eső medencék tekintetében a nyolcvanas években megfigyelt folyamatosan csökkenő, határozott trofikus gradiens az ezredfordulóra jelentősen mérséklődött (3. ábra). Olyannyira, hogy 2002 és 2003 nyarán a Szigligeti-medencében az algák biomasszája nagyobb volt, mint a Keszthelyimedencében (Padisák és mtsai, 2003, 2004, Reskóné és mtsai, 2006). A Szigligeti-medence és a Szemesi-medence között a nyolcvanas években megfigyelt 40-80%-os eltérés is jelentősen lecsökkent (36-10 %), ráadásul 2004-ben és 2007-ben a Szemesi-medencében a nyári plankton biomasszája meg is haladta Szigligeti-medencében mért értékeket (Padisák és mtsai, 2005). felső 2 cm-es réteg • 2007.03.27 • 2007.06.18 • 2007.08.22