Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

100 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A felső, Clad-2 és Clad-3 zóna az Acroperus harpae, Alonella exigua, Kurzia latissima, Oxyurella tennuicaudus, Pleuroxus aduncus, Pleuroxus laevis és a Pleuroxus truncatus kis számú maradványaival jellemzhető. Csak ebben a zónában fordult elő a Graptoleberis tesíudinaria és az Eurycercus lamellatus ami jelzi a nagy növényzetborítottágot (3. ábra) A Keszthelyi medencében 26 cladocera fajt határoztunk meg a maradványok alapján. A cladocerak közül a chydorida maradványok domináltak az üledék oszlop rétegeiben, planktonikus fajok, mint daphniák, bosminák maradványai alulreprezentáltak. Az üledék oszlop a cladocera maradványok alapján három zónára osztható. Az alsóbb zónák (K-l, K2 zóna) a planktonikus fajok gyér maradványaival ill. a gyakori chydorida fajokkal jellemezhető (Alona quadrangularis, Monospilus dispar, Leydigia acanthocercoides, Leydigia leidigii, Acroperus harpae, Graptoleberis tesíudinaria, Pleuroxus truncatus, Eurycercus lamellatus). A K-l zóna maradványban szegényebb volt, mint a felett lévő zóna, az Alona quadrangularis, az Acroperus harpae az Eurycercus lamellatus, a Leydigia acanthocercoides és a Pleuroxus truncatus maradványai fordultak elő nagyobb mennyiségben. A fiatalabb (K-2) zóna chydorida faunája diverzebb, jellemző fajai a Bosmina longirostris, a Chydorus sphaericus, az Alona rectangula, az A. quadrangularis, az A., affinis, az Alonella excisa, a Leydigia leidigii, a Pleuroxus uncinatus és a Monospilus dispar. A legfelső rétegre (K-3) a Bosmina coregoni és Daphnia galeata planktonikus fajok maradványi a jellemzőek (3. ábra). A Siófoki medencében 14 cladocera faj maradványit találtuk meg, melynek jelentős része chydorida volt. Két réteget tudtunk megkülönböztetni, az alsó 110-12 cm (SiCl1), fajokban, maradványokban gazdagabb, és a legfelső 12 cm-es (SiCl-2) faj és maradványokban szegény zónát. Két chydorida faj a Leydigia acanthocercoides és a Camptocercus rectirostris volt domináns végig az üledékoszlop mentén. A pelágikus fajok a Bosmina longirostris és B. coregoni csak a legfelső rétegekben fordult elő, míg az Alona fajok (A. affinus, A. quadranularis), a Disparalona rostrata, a Monospilus dispar, a Leydigia leydigii maradványi gyakoriak voltak az SiCl-1 zónában. A M. dispar és az A. rectangula maradványainak eloszlásában megfigyelhető egy csökkenés a SiCl-1 zóna középső rétegeiben (kb. 70-40 cm között) (4. ábra). Siofok Basin Depth cm 0,10 20 301 4° [ ,„ 50 60 701 » 80 j 90 j 100 „ 1 io E h h 12 60 60 12 30 12 30 * 10 x 10

2 x 10 x10 x 10 x 10 80 30 60 12 12 60 80 30 x 10

J 0 100 x 10 Total dispersion ind cm 3 4. ábra. Cladocera maradványok a sztratigráfiája a Zalavári-víz üledékében. A cladocera alapján egyet kell értenünk Sebestyén megfigyelésével, miszerint a Balaton Alona-típusú tó, ami azt jelenti, hogy a cladocera maradványokban a Alona fajok dominálnak. A Mononspilus dispar cladocera maradványaiban csökkenést találunk az alacsonyabb vízszintet mutató időszakokban. Az üledékben a magasabb vízállás esetében a cladocera maradványok mennyiségében növekedést tapasztaltunk a Zalavári vízen, de a fauna összetétel hasonlít a recens állapotokhoz. A Balaton vízállásának rekonstrukciójához a legmegfelelőbbnek a Zalavári-víz és a Siófoki medence üledéke mutatkozott. A Zalavári-vízben a mocsári-tavi állapotok változása, a Siófoki medencében a üledékkémiai komponensek koncentráció mátrixa alapján lehetséges. A kutatás során két nagy szakaszt lehet a Balaton életében elkülöníteni, a vízviszonyoknak megfelelően, a nagyvízi és az alacsonyabb vizű állapotot (5. ábra). A hűvösebb, csapadékosabb éghajlati viszonyoknak megfelelően az igazán nagyvízi állapot 4800-1700 BC között fordult elő, mikor is a vízszint a 121 m Bf szintet is elérhette, ez azt jelentette, hogy az akkori vízszint a 14-15 m is lehetett. A 1700 BC -tói azonban az éghajlat melegedésével a vízszint csökkent, s a mai állapotnak megfelelő szintet is megközelítette. Az is megállapítható, hogy a Balaton életében a magasabb vízszinttel jellemezhető (104, 5 m Bf <) állapot volt jellemző az általunk vizsgált periódusban. A Sió zsilip megépítésével a tó életében szokatlan alacsony vízálláson tartjuk a vizet. Ez az alacsony vízszint azonban nem módosított jelentősen a bentikus cladocera közösség összetételén, tartós további vízszint csökkenés esetén azonban a mocsarasodás, láposodási folyamatok előretörésével kell számolnunk (5. ábra).