Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
98 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. Cladocera maradványok a Balaton és a Zalavári-víz üledékében Korponai János 1, Gyulai István 2, Braun Mihály 3, Forró László 4, Nédli Judit 4, Papp István 5 'Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Kis-Balaton Üzemmérnökség, 8360. Keszthely, Csik F. sétány 4., email: korponai.ianosfa nyuduvizig.hu 2Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1. 'Szervetlen- és Analitikai Kémiai Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1. 4Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár, 1088. Budapest, Baross u. 13. 5Ásvány- és Földtani Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A Balaton vízállásának rekonstrukciójához a legmegfelelőbbnek a Zalavári-víz és a Siófoki medence üledéke mutatkozott. A Zalavári-vízben a mocsári - tavi állapotok változása, a Siófoki medencében a üledékkémiai komponensek koncentráció mátrixa alapján lehetséges. A kutatás során két nagy szakaszt lehet a Balaton életében elkülöníteni, a vízviszonyoknak megfelelően, a nagyvízi (4800-1700 BC; 104, 5 m Bf<) és az alacsonyabb vizű állapotot (1700 BC-present; regulated at 104, 5 m Bf), cladocera, paleolimnologia, vízszint változás, Balaton, Kis-Balaton. Kulcsszavak: Bevezetés A Balaton vízállása a Sió zsilip megépítése előtt elsősorban a klimatikus viszonyoktól függött, s tág határok között ingadozott. A Sió zsilip megépítésével alacsonyabb szinten stabilizálták a vízszintet (Virág, 1995), jelenleg a szabályozási szint 85-110 m Bf között van. A jelen korban tapasztalható klímaváltozás miatt, az ország területén szárazodással kell számolnunk. A száraz éghajlat a Balaton vízszintjének tartós csökkenését idézheti elő, amit a 2002-2003-as időszak is bizonyított. Vizsgálatunkkal kerestük a választ arra a kérdésre, hogy a vízállás-változások mily módon őrződnek meg az üledékben, s ennek fényében milyen változások tapasztalhatók a korabeli cladocera planktonban, közvetve a Balaton élővilágára. + /. ábra. Helyszínrajz Anyag és módszer Livingston típusú magmintavevővel vettünk üledékmintát a Balaton két eltérő trofitású medencéjének, a Siófoki-, ill. Keszthelyi- medencékből, valamint a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerben lévő Zalavári-vízből (1. ábra). Az üledékmintákat a legmélyebb pontokon mélyítettük változó, de 1 m körüli talpmélységgel. Pontonként több fürásmintát vettünk, egy fűrásmintából geokémiai analízist, egy másik mintából a cladocera maradványokat vizsgáltuk és szemcseanalízist végeztünk. A geokémiai vizsgálatok esetében az üledékoszlopból 2 cm (balatoni minták) és 5 cm-enként (Zalavári-víz) 1 cm 3 vettünk mintát, míg a cladocera maradványok esetében az üledékoszlopot 2-5 cm szeletekre vágtuk, majd a szeletekből vettünk mintát úgy, hogy a kiszúrt minták térfogata 1 cm 3 legyen (Korhola, 2001), az üledék oszlopból 1 4C kormeghatározást végeztünk, a kapott kor adatokat CALIB 5.0 programmal korrigáltuk (Stuiver et al, 2005). A kapott eredményeket főkomponens analízissel, diszkriminancia analízissel, valamint cluster analízissel értékeltük (SPSS, psimpoll, R statisztika (R Core Team, 2006): vegan csomag (Oksanen, 2007). Eredmények Szemcseméret eloszlás A siófoki fűrásmagban uralkodó frakció a kőzetliszt volt, melynek aránya az 50-60 %-ot is elérte a durvább szemcsék aránya 30-50 % körül mozgott, míg a finom frakció (agyag) 5-10 % volt. A Keszthelyi medence fürásmagjában az arányok hasonlók, a kőzetliszt aránya a Siófoki medencében kissé magasabb, de a a frakciók mélységi eloszlásában jelentős különbségek nem mutatkoznak (2. ábra). Keszthely Siófok Canon Keszthely jSiofoi Variabl es J Eigenvalues j Axisl Axis3 I Inertia axes Common centring a b 2. ábra. Szemcseméret eloszlás (a), és a főkomponens analízis eredménye (b) a Keszthelyi és a Siófoki medencében
