Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. különül el a többitől, amelyben nagy az oxidálható szerves anyagtartalom és a szervetlen kötésű nitrogén is. Évszakos változatosságot tapasztaltunk a P-förmák esetén, az oldott reaktív foszfor a nyári (30 |ig l" 1), az ÖP pedig az őszi (210 |ig l" 1) időszakban mutatkozott nagyobbnak. A nyílt vízben mind az oldott reaktív foszfor, amely jellemzően 10 ng l' 1 alatt volt, mind az ÖP koncentrációja kisebb, mint a parti régióban. Ezen magas értékek elsősorban a balatonkenesei, siófoki és a balatonkeresztúri parti mintavételi helyeknek köszönhetők, melyek csak tűrhető illetve szenYnyezett kategóriájúak. Látható tehát, hogy a parti régióban az ÖP mennyiségénél fogva meghatározó lehet, ami összhangban van az ÖP alapú trofitást becslő tavi index (TDIL; Stetiger-Kovács és mts-ai, 2007) alkalmazásával. A parti régió magas ÖP koncentrációja főként a befolyóknak köszönhető (Jolánkai, 2000), hiszen ezek ÖP tartalma is igen jelentős lehet (>1000 |ig 1 ') (Soróczki-Pintér és mtsai, 2006), ezenkívül potenciális szennyező források lehetnek a madarak parti, partközeli fészkelő helyei is. Az ammónium-N koncentrációja alacsony, a mintavételi helyek átlagos NH 4 +-N értéke 0,01-0,07 mg l" 1 volt; éves átlagban a legnagyobb értéket Fonyódnál mértük, míg a legkisebbet Balatonudvarinál (2. táblázat). Évszakonként a nyári és az őszi (0,05 és 0,06 mg l" 1) időszakban mértünk nagyobb értékeket, de a vízminőségi határértékek (MSZ 12749) alapján mindenesetben kiváló minősítést kapott. A nitrát-N átlagkoncentrációk 0,35- 0,90 mg l" 1 között változtak, a minimum átlag a csopaki, a maximum átlag adat pedig a balatonszepezdi mintavételi helyre vonatkozik. Évszakos átlagban a tavaszi időszakban (0,75 mg l" 1) nagyobb nitrát-N koncentrációkat tapasztaltunk, mely a térségben jellemző mezőgazdasági müvelés következményének tekinthető. A Balatonba érkező befolyók vízhozamának növekedésével, több szennyezőanyag (elsősorban nitrát, Stenger-Kovács és mts-ai, jelen kötet) kerül a tó vizébe, de ezen mennyiségek még mindig kielégítik a kiváló vízminőség nitrátra vonatkozó követelményeit. A nitrit-N átlagkoncentrációja 0,116 (Badacsony) - 0,201 mg l" 1 (Vonyarcvashegy) között változott, évszakos átlagban tavasszal volt a legkisebb a nitrit-N koncentrációja (0,128 mg l" 1). A nitrát-, nitrit- N esetén jelentős, nagyságrendbeli különbség mutatkozott a parti régióban (0,56 mg 1"' ; 0,152 mg l" 1), a nyílt vízhez (0,03 mg l" 1 ; 0,004 mg l" 1) képest. Amíg a nyílt víz kiváló minőségű, addig a parti régió átlagos nitrit-N koncentrációja alapján csak a szennyezett (Vonyarcvashegynél tűrhető) kategóriába sorolható. Elvégeztük az elektromos vezetőképesség, pH, KOI p s, NH 4 +-N, N0 2"-N, NOJ -N, P0 4 3"-P, ÖP; fizikai és kémiai paraméterek átlagadatainak cluster analízisét (5. ábra). A dendogram alapján 2 csoportot tudtunk elkülöníteni. Az első csoportra [Badacsony (BE2), Balatonkenese (BDI), Siófok (BD2), Fonyód (BD4), Balatonkeresztúr (BD5)] jellemző az oldott reaktív foszfor, ÖP és a N formák magas koncentrációja. A második csoportban [Balatonszepezd (BE3), Balatonudvari (BE4), Csopak (BE5), Szántód (BD3)] kicsi az oxidálható szerves anyag, és nagy a szervetlen kötésű nitrogéntartalom. Egyetlen egy, a Vonyarcvashegy (Keszthelyi-medence) parti régiója (BEI) Physical and chemical parameters in the littoral region of Lake Balaton between 2006-2007 Királykuti, I., Stenger-Kovács, Cs., Kóbor, I., Padisák, J. Abstract:The northern and southern littoral regions of Lake Balaton were investigated biweekly in 2006 and 2007. Physical and chemical parameters were measured in the littoral region and were compared to the open water (measured in 2005). The littoral region of the lake was slightly alkaline, the open water alkaline. According to the conductivity both regions were alpha-oligohalobic. The oxidisable organic material reduced from western to the eastern part of the lake; furthermore this content was higher in the littoral region than in the open water. Similar correlation was found in the case of the ortho-phosphate, TP, nitrate and nitrite contents. Seasonal changes in these parameters were also registered. There was ortho-phosphate maximum in summer and TP maximum in autumn. The ammonium-ion reached a peak in summer and autumn, while the nitrate concentration was the highest in spring. In the littoral part of the lake one sampling site (Vonyarcvashegy) was separated significantly from the others due to the high oxidisable organic material and inorganic nitrogen content. Keywords: Water Framework Directives, littoral region, open water, Lake Balaton, physical and chemical parameters. n 3. ábra: A vizsgált Balaton parti régió átlagos fizikai és kémiai paramétereinek dendogramja (Bray-Curtis) Fig. 3. Dendogram (Bray-Curtis) of the mean physical and chemical parameters in the litoral region of Lake Balaton Látható tehát, hogy a parti régión belüli különbségek mellett, sok esetben jelentős eltérés mutatkozik a nyílt víz és a parti régió fizikai és kémiai tulajdonságaiban is. Az ökológiai állapotbecsléskor ezért nem lehet meglepő, ha az eltérő élőhelyű élőlénycsoportokon alapuló vízminősítés nem lesz összhangban, azaz más állapotot jeleznek biológiai indexek a nyíltvízre és mást a parti régióra, melyre sokkal inkább jellemzők a lokális szennyezések. A kutatást a BALÖKO (NKFP 3B/022/2004) támogatta. Irodalom Dévai Gy., Juhász-Nagy P., és Dévai I. (1992): A vízminőség fogalomrendszerének egy átfogó koncepciója. 1-3. rész. Acta Biol. Dedr. Suppl. Oecol. Hung. EC Parliament and Council, (2000). Directive of the European Parliament and of the Council 2000/60/EC establishing a framework for community action in the field of water policy. European Commission PE-CONS 3639/1/100 Rev 1, Luxemburg. Felßldy L. (1987): A biológiai vízminősítés. 4. Javított és bővített kiadás. Vízügyi Hidrobiológia 16. VGI, Budapest, pp. 258. Gulyás f.(2001): A hazai vízfolyások vízminősítés célú biomonitorozó rendszerének kidolgozása az EU előírások tükrében. Hidr. Közlöny 81: 369-370. Istvánovics V., Clement A., Somlyódi L„ Specziár A., G.-Tóth L„ Padisák J. (2007): Updating water quality targets for shallow Lake Balaton (Hungary), recovering from eutrophication. Hydrobiologia 581 :305-318. Jolánkai G. (2000): A Balaton tápanyagterhelésének mérése, mérlege, modellezése. A Balaton kutatásának 1999. é. eredménye, MTA. Bp. 108Kiss G., Dévai Gy., Tóthmérész B.. Szabó A.. Reskóné Nagy M. (2005): A vízminőségi állapot hosszú távú változásainak többváltozós elemzése a Balaton példáján. Hidrológiai Közlöny 85: 57-59. Podani J. (2000): Introduction to the exploration of multivariate biological data. Backhuys, Leiden. Soróczki-Pintér É., Királykuti I., Kovács Zs.. Padisák J., Varanka I. (2006): Balatoni befolyók vízkémiai jellegének vizsgálata Hidrológiai Közlöny 86: 113-115. Stenger-Kovács C., Bíró P., Soróczki-Pintér É., Padisák J. (jelen kötet): A Balaton befolyóinak ökológiai állapota a bevonatalkotó kovaalgák alapján. Hidrológiai Közlöny. Stenger-Kovács, C„ Buczkó, K, Hajnal, É., Padisák, J. (2007): Epiphytic, littoral diatoms as bioindicators of shallow lake trophic status: Trophic Diatom Index for Lakes (TDIL) developed in Hungary. Hydrobiologia 589:141-154. Szabó A., Dévai Gy., Kaposvári íT.(2003):Összeííiggések az ökológiai vízminősítés és az EU Víz Keretirányelv között a Tisza szolnoki törzshálózati szelvényének példáján, MHTXXI. Vándorgy. elhangzott előadás. VITUKI (2004): A 2000/60/EK VKI végrehajtásával kapcsolatos, a felszíni vizek minősítésével és jellemzésével összefüggő feladatok, a felszíni víztestek minőségi állapotának értékelése. Zárójelentés.
