Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Dr. Breinich Miklós temetésén a vízügyi szolgálat nevében elhangzott búcsúztató (Fejér László)

36 Dr. Breinich Miklós temetésén a vízügyi szolgálat nevében elhangzott búcsúztató mondatok (Farkasréti temető, Budapest, 2007. augusztus 30.) Tisztelt gyászoló Hozzátartozók, Barátok, Kollégák és Ismerősök! Ismét eltávozott körünkből egy olyan vízügyi vezető, aki az elmúlt fél évszázad idején tevékeny részese volt a vízügyi szolgálat nagyszabású fejlődésének! Ha számba veszszük a ma már klasszikusnak számító OVF-OVH vezető szakemberek sorát, Dégen Imrét, Ziegler Károlyt, Szászhelyi Pált, Illés Györgyöt, hogy csak azoknak a korántsem teljes körét említsem, akik már mind eltávoztak - most az élők köre Breinich Miklóssal tovább szükül. Több mint negyedszázadon át volt főigazgató-helyettes, majd első elnökhelyettes Dégen Imre, Gergely lst\>án, Kovács Antal, rövid ideig Maróthy László mellett. Gergely István korai halála után meg közel fél évig megbízottként irányította a vízügyi szolgálat napi munkáját. Mindez nem volt véletlen. A szolgálat nem egyszer politikai szempontok szerint kinevezett vezetői mellett ő képviselte azt a mérnökiműszaki vonalat, amely hathatósan segítette a vízügyi ágazat szakmai színvonalának fenntartását. Egy józan Politikus és egy elhivatott Mérnök: az elmúlt másfél évszázadban ez a páros felállás gyakran hozott fellendülést nem csupán a vízügyi szolgálat számára, hanem az ország gazdaságában is. Breinich Miklós egyfajta összekötő kapocs volt a mindenkori politikai hatalom és a vízmérnöki szakma között, jóllehet ez a szerep nem kevés feszültséget jelenthetett számára. Nemegyszer kormányzati bürokratákat kellett meggyőznie véleményük tarthatatlanságáról, s nemegyszer szakembereket kellett türelemre intenie, ha látta, hogy szakmai igazuk a politikai helyzet éretlensége miatt kudarcra van ítélve. A kétoldali ütköző szerep különösen nagy tűrőképességet, belső fegyelmet követelt, s a mindenkori első elnökhelyettes feladatát tökéletesen látta el. A hazai vízgazdálkodási célú nagyberuházások legfőbb koordinációját a ő vállaira helyezték. így azután sikerekből és kudarcokból egyaránt kijutott néki, de akik ismerték, nem hallották panaszkodni. Talán senki nem tudott annyit a magyar vízgazdálkodás 1962-1988 közötti időszakának legfontosabb háttérfolyamatairól, mint ő. Több mint negyedszázados szakmai tapasztalatait a mellette dolgozók értékelték és használták, de távoztával sajnos mindez vele együtt ment a túlvilágra. Nem volt emlékíró típus, nem volt nyilatkozgató ember. Vezetőként nagyon gyakran kellett megnyilvánulnia. Konferenciákat, értekezleteket, tanfolyamokat, kiállításokat nyitott meg, fontos létesítmények átadási ünnepségeinek volt központi alakja. Magánvéleményét a dolgokról azonban kevesen ismerhették, mert visszafogott zárkózottsággal párosult nyugalma közmondásos volt. Munkásságának részleteire most nem lehet, nem is kell kitérni. Ezt a feladatot majd a vízügyi történetírás el fogja végezni. Mégis meg kell emlékezni egy területről, amely különösen közel állt hozzá. A magyar sportért, s ezen belül az evezős sportért hosszú pályafutása alatt igen sokat tett, amit a sportági eredmények is visszaigazoltak. A Magyar Evezős Szövetség elnökeként, majd nyugalomba vonulása után tiszteletbeli elnökként kifejtett tevékenységét az egész sportág elismerte. Az utóbbi két évtizedben - immár nyugállományba vonultán -jellegzetes alakja a időről-időre feltűnt azokon a tudományos rendezvényeken, ahol a hazai vizek ügyének gazdasági és műszaki alapkérdései kerültek terítékre. Meghallgatta az előadókat, volt, akinek gratulált is, azután általános tisztelettől övezve, de mégis észrevétlenül távozott. Tisztelt Gyászoló Barátaim! Breinich Miklós munkássága immár kitörölhetetlenül része a magyar vízügytörténetnek, tanuljunk pályafutásának eredményeiből és kudarcaiból, s őrizzük meg emlékét mindvégig! Fejér László A temetésen a Család tagjain kívül jelen voltak - többek között: Kovács Antal, Zsuffa Ervin, Hajós Béla, Pesthy Imre, Soltész József, Pálfai Imre, Szabóné Zemenszky Ildikó, Szántó Miklós, Szlávik Lajos, Vágás István, Varga Miklós, Koltay József, Szanati Henrik, Gyárfás Tamás, Wisnovszki Iván, Kollár Ferenc, Juhász József, Papp Mária, Bukta Endre, Stiedl Károly, Hamvasné Éva, Kocsis Árpád, Szvetnik Antal, Baross Károly, Kránicz István, Tripolszky Imre, Fenyvesi Béla, Bognár Győző, Dénes Miklós, Filotás Ildikó, Harmati Károly, Antal Márta, Kovács György Zoltán, Reich Gyula, Kumánovics György, Szabó Mátyás, Gaál Ferenc, Markó László, Papp Ferenc dr., Papp Kálmán, Radványi Rudolf, Vámosi Sándor, Wágner Mihály, Paphalmy György, Hrehuss György, Gerda Sándor, Széli Sándor, és többen mások. Dr. Breinich Miklós 1923. augusztus 27-én Budapesten született. 1947-ben szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1948-ban a Duna-völgyi Ár- és Belvízvédelmi Társulatnál, majd az OVH Öntözési Osztályán kezdte el munkásságát. 1950-től a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Víziutak és Kikötők Osztályán, utóbb a Nagylétesítmények Osztályán, mint műszaki ellenőr foglalkozott a Tiszalöki Vízlépcső talajvízszint-süllyesztési és a Keleti Főcsatorna építési munkáival. 1953-tól e feladatokat az OVF Nagylétesítmények Főosztályán, 1955-től a Vízügyi Nagylétesítményeket Beruházó Vállaltnál látta el. 1958-tól az OVF-ben a magyar-csehszlovák közös dunai vízlépcsőrendszer előkészítésével foglalkozott. 1961-ben megbízást kapott az OVF Vízépítőipari Főosztályának, valamint a területi vízügyi igazgatóságok termelési osztályainak megszervezésére. 1962-ben kinevezték az OVF főigazgató-helyettesévé, 1968-ban a jogutód OVH elnökhelyettesévé, 1972-ben annak első elnökhelyettesévé. Innen vonult nyugállományba 1988-ban. Sokrétű közéleti tevékenységét őrzi a Vízügyi Sport Klub, a Magyar Evezős Szövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság, az MTA Mezőgazdasági Üzemi Vízgazdálkodási Bizottsága, a Hajózás-tudományi Albizottság, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Bajai Vízgazdálkodási Főiskola, a Vízépítési Technikum, az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Program, továbbá a Magyar Hidrológiai Társaság, amelynek 1957. óta tagja volt. 2007. augusztus 13-án, Budapesten hunyt el, temetésére augusztus 30-án került sor. FA..