Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. Halfaunisztikai monitorozás a Rába folyón 'Beliczky Gábor (gbeliczky@freemail.hu), 'Kiss Gergő, 2Keresztessy Katalin "Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, 1117. Budapest Pázmány Péter sétány 1/C 2Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, 2103 Gödöllő,Páter K. u.l. Kivonat: Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget kap a hazai természetes vizek vizsgálata, feltárása, minőségük megőrzése. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) halközösségek vizsgálata című országos program keretében került sor 2004-2007-ben a Rába halfaunisztikai vizsgálatára. A gyűjtések alkalmával az élőhely, illetve az előforduló halfajok igényeinekjellemzése érdekében mértük a fontosabb fizikai, kémiai paramétereket. Összesen 44 halfaj mintegy tizenháromezer képviselőjét találtuk meg, melyből 16 volt a védett fajok száma. Érzékeny fajok gyér jelenléte, adventiv fajok teijedése jellemző. Kulcsszavak: őshonos-, védett-, veszélyeztetett-, jövevény halfajok, Rába Bevezetés: A Rába folyó kanyargós, meanderező, vadregényes hazai szakaszának kiemelkedő értékét hangsúlyozza, hogy a folyó teljes hazai szakasza része a NATURA 2000 Hálózatnak, egyben természetvédelmi terület, az országhatártól Csákánydoroszlóig a Fertő-Hanság és Örségi Nemzeti Parkhoz tartozik. Hazai szakasza zöld folyosóként köti össze az Őrség és a Kisalföld eltérő jellegű tájait. Az országba való belépéstől Sárvárig csak a folyó 16,5 %-át szabályozták, míg az alsó szakaszon - Sárvár és Győr között - mára már egyáltalán nem maradt szabályozatlan szakasz. Mintavételi helyek: A folyó magyarországi felső-, középső- és alsó szakaszán történtek a mintavételek: Alsószölnök, Szentgotthárd, Magyarlak, Csörötnek, Rábagyarmat, Körmend, továbbá a középső szakaszról Rábahídvég, Rum, Ikervár, Sárvár, Nick és végül az alsó szakaszon: Várkesző és Rábacsécsény mellett vizsgáltuk a halfauna összetételét. Anyag és módszer: A halak fogásához elektromos kutató halászgépet használtunk (RADET IUP-12-es gép, melyre pulzáló egyenáramként 4-15 A és 20-100 Hz jellemző) a gyors vízsebesség miatt pótszák alkalmazása mellett. Az elektromos gép használatát a módszer kíméletessége indokolta, a gyűjtött egyedek óvatos mérés után sérülésmentesen visszahelyezhetők, és ez védett, veszélyeztetett halfajok vizsgálatánál feltétlenül szükséges. A vízparton történt a faj meghatározás és a fontosabb, jellemző test-paraméterek, a törzshossz és testtömeg mérése. A halfajok igényének jellemzése érdekében mértük a fontosabb fizikai és vízkémiai paramétereket. WTW LF 945-ös konduktométerrel határoztuk meg a vezetőképességet és a vízhőmérsékletet, Merck 11107-es terepkittel mértük a vízben oldott oxigéntartalmat, míg a pH-t HANNA ATC Piccolo-2 készülékkel mértük. A ShannonWienner diverzitás értékeket Izsák János 1996-os programjával számítottuk ki. A halfajok populációinak változásai alapján becsültük veszélyeztetettségi helyzetüket. Eredmények és értékelésük: A NBmR protokollja szerint vizsgáltuk a Rába különböző szakaszait és ilyen rövid idő alatt (2004-2007) nem tapasztaltunk jelentős eltérést a kimutatott halfajok fajszáma és egyedszáma tekintetében. Az egész vizsgálati időszak alatt összesen 44 fajt észleltünk, melyből 16 volt a védettek száma. A közel tizenháromezer megvizsgált egyedből 19,5 % volt a védett fajok egyedeinek részesedése. Feltűnő három halfaj tömeges jelenléte, főképpen az ivadék korosztályban. Ezek a domolykó (Leuciscus cephalus), a küsz (Alburnus alburnus) és a márna (Barbus barbus). Ezek együttesen 61 %-ot tettek ki, (1. táblázat). A felső szakaszon előforduló 29 faj közül 16 őshonos reofil faj volt kimutatható. Ezen a szakaszon 3 jövevény halfaj fordult elő, a razbóra (Pseudorasbora parva), az ezüstkárász (Carassius gibelio) és a naphal (Lepomis gibbosus), melyek az összes egyedszám 2,4 %-át tették ki (2. táblázat). A középső szakaszra jellemző a legmagasabb diverzitás, mely a gyorssodrú és helyenként lassabb, duzzasztott szakaszok változó jelenlétének köszönhető. Az alsó szakaszon a lassuló, erősebben felmelegedő vizet jól tűrő fajok képviseltették magukat. Közülük tömeges volt a bodorka (Rutilus rutilus), a domolykó (Leuciscus cephalus) és a küsz (Alburnus alburnus), melyek együttesen 80 %-ot tettek ki. A szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) a folyó teljes szakaszán általánosan elterjedt. A dunai ingola (Eudontomyzon mariae) csak a felső szakaszon volt kimutatható alacsony egyedszámmal. Eredményeink is bizonyítják, hogy e halfajnak a közvetlenül veszélyeztetett kategóriába sorolása indokolt. Az országos vizsgálatainktól eltérően a Rába folyóban a sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) és a törpecsík (Sabanejewia aurata) általánosan elterjedt. Ez a két faj az összegyedszám 5,6 %-át teszi ki. A magyar (Zingel zingel) és német bucó (Zingel streber) állományai visszaszorulóban vannak a korábbi faunisztikai vizsgálatainkhoz képest (Keresztessy 2006), azonban egynyaras német bucó példányokat is sikerült kimutatni az általunk felső szakaszhoz sorolt Csörötnek mellett. Hét adventiv halfaj jelenlétét igazoltuk: razbóra (Pseudorasbora parva)l, ezüstkárász (Carassius gibelio), törpeharcsa (Ameiurus nebulosus), naphal (Lepomis gibbosus), folyami géb (Neogobius fluviatilis), feketeszájú géb (Neogobius melanostomus), tarka géb (Proterorhinus marmoratus). A teijeszkedő Neogobius melanostomus első 12 példányát 2005-ben sikerült kimutatni, majd a következő években szintén bizonyítottuk jelenlétét (Keresztessy 2007). Védett / nem védett egyedek százalékos eloszlása a Rába egyes szakaszain 2006-2007-ben 100EIEME gaflS MS 90 — — JH i É I i. I J : : 4M • ri 1 2 3 felső I középső / alsó szakasz • védett egyedek • nem tédett egyedek 1. ábra A fajok jelenlétét értékelve a felső szakaszon 31 % volt a védett egyedek részesedése az össz-egyedszámból. Ez 11 védett fajt jelentett. A középső szakaszon felére csökkent az előforduló védett egyedek száma, míg az alsó szakaszon csupán 10 % és mindössze 7 faj volt azonosítható. A Rába természetvédelmi szempontból ,jó" állapotát tükrözi, hogy
