Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

5 A bentikus mineralizációs folyamatok intenzitása a Fertő nádas területein Ágoston-Szabó Edit, Dinka Mária MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2163. Vácrátót Kivonat: Az üledékben végbemenő mineralizációs folyamatok intenzitását jelző elektrontranszport aktivitás változását (ETS) vizs­gáltuk a Fertő egészséges és pusztuló nádasában, valamint egy belső tó nádmentes területén. A vegetációs periódus ideje alatt az üledék ETS-aktivitása tavasztól őszig nőtt, az üledékmélység függvényében pedig csökkent. A nagy szerves anyag tartalmú pusztuló nádas üledékében az ETS-aktivitás szignifikánsan nagyobb volt, mint az egészséges nádasokban és a nádmen­tes mintavételi helyek üledékében. A pusztuló nádas üledékében az ETS-aktivitás alapján számolt légzési szénveszteség értékek a legintenzívebb mineralizációs folyamatokra utaltak. Az ETS aktivitás hőmérsékletfüggése alapján kapott hőmérsékleti ko­efficiens (Qio) magas értéke az üledékben végbemenő mineralizációs folyamatok erős hőmérsékletfiiggését jelezte, nádas üledék, elektron transzport aktivitás, szerves anyag tartalom, hőmérsékletíuggés Kulcsszavak: Bevezetés A sekély vizű ökoszisztémákban ahol az üledékfelszín víztömeg aránya nagy, a mineralizációs folyamatok el­sődleges helyszíne az üledék (Heyer és Kalff 1998). Az üledék szerves anyagának bomlása és bontása vezérli a tápanyag-visszatérítési folyamatokat, valamint erőtelje­sen befolyásolja a tápanyagok biogeokémiai körforgal­mát (Wetzel 2001). Az üledék szerves anyagának oxidá­ciója a terminális elektron akcepotorok használatához kapcsolódik. Az üledék elektrontranszport rendszer akti­vitása (ETS) az össz- (aerob és anaerob) légzés mértéké­ül szolgál (Hakanson és Jansson 1983), valamint széles körben használják a nagy metabólikus aktivitású helyek azonosítására (G.-Tóth és mtsai. 1994, Relexans 1996; Simcic és Brancelj 2002). Célunk volt vizsgálni az üledék elektron transzport ak­tivitás változását (ETS) a Fertő egészséges és pusztuló nádasában, valamint egy belső tó nádmentes területén. Anyag és módszer Mintavételi helyek Összesen négy mintavételi helyen (1. ábra) vizsgáltuk a felszíni és az intersticiális víz tulajdonságait: • Nádasba zárt belső tó: Kisherlakni (1. mv. hely): a minta a belső tó közepéről származott. • Egészséges nádas: Fertőrákosi öböl (2. mv. hely): sekély vizű, összefüggő nádas. Herlakni széle (5. mv. hely): mély vizű, felritkuló ná­das. • Pusztuló nádas: Nádas 3 (3. mv. hely): sekély vizű, felritkult nádas, az üledéke szerves anyagban gazdag. Mintavétel időpontok: 2001.04.23., 07.23., 09.05. Üledékminta vétele és vizsgálata Az üledékminták vétele 5 cm átmérőjű és 40 cm hosz­szúságú plexi csővel (Gilson core) történt. Az egyes mintavételi helyeken az üledék szerkezete és keménysé­ge befolyásolta a vett üledékmag hosszát (általában 15­25 cm). A magminta-vevővel vett üledékminták nedvességtar­talmát laborba szállítást követően, a 0-1, 1-2, 2-3, 3-4, 4­5,5-6, 6-9, 9-10, 10-11, 11-14, 14-15, 15-16, 16-19, 19­20, 20-21, 21-24, 24-25 cm-es üledékrétegekből, 105 °C­on tömegállandóságig szárítva, a minták izzítási veszte­ségét (LOI) pedig, ami az üledék szerves anyag tartalmá­nak (OM) felel meg, 450 °C -on 4 órás égetéssel (Jung­wirth 1979), az üledék összes-N, S és C tartalmát a Fison NA-1500 NCS elemanalizátorral, az üledék összes-P koncentrációját a 450 °C-os izzítás során keletkező izzí­tási maradékból, In HCl-al történő 12 órás rázatás után, molibdénkék reakcióval, fotometrálással határoztuk meg (Aspila és Agemain-Chau 1976). Az üledék ETS-aktivi­tását a Packard (1971) által bevezetett és Broberg (1985) által módosított tetrazólium redukciós teszttel. Az üle­dékfelszín fölötti víz hőmérsékletét Hydrolog 2100 te­repműszerrel, az ETS aktivitás és az üledék kémiai jel­lemzői közötti korrelációt Pearson-féle szorzat momen­tum korrelációs analízissel (Statistica 6 programcsomag) állapítottuk meg, 99%-os konfidenciaszinten. Eredmények Az ETS-aktivitás a vizsgált mintavételi helyeken az üledékmélység függvényében, évszaktól és mintavételi helytől függően, különböző mértékben csökkent. Na­gyobb mértékű csökkenés a 9 és 10 cm közötti üledékré­tegben volt megfigyelhető, ahol tavasztól őszig 59-97 %­kai csökkent az ETS-aktivitás az üledékfelszínhez ké­pest. A 19-20 cm-es és a 9-10 cm-es üledékréteg ETS­aktivitása csak kis mértékben (8-29 %) tért el egymástól. A vizsgált mintavételi helyek üledékének ETS-aktivitása között a 10 és 15 cm-nél mélyebb üledékrétegben szá­mottevő eltérés nem volt (2. ábra). A nagy szerves anyag tartalmú mintavételi helyeken: 3. és 5. hely, az üledék ETS-aktivitása a mélység függvé­nyében exponenciálisan csökkent (2. ábra). Az ETS-aktivitás évszakos változása az összes vizs­gált mintavételi helyen hasonló jellegű volt: értéke ta­vasztól őszig folyamatosan nőtt; ennek megfelelően az üledék ETS-aktivitása a mélység függvényében a legki­sebb mértékben tavasszal a 42. mintavételi helyen, leg­nagyobb mértékben ősszel a nagy szerves anyag tartalmú 3. és 5. mintavételi helyeken csökkent (2. ábra) A pusztuló nádasban (3. hely) az üledékfelszín (0-1 cm) ETS-aktivitása 63-88 %-kal és 32-79 %-kal volt na­gyobb, mint a sekély vizű (2. hely) ill. a mély vizű (5. hely) egészséges nádasokban. A felső 5 cm-es üledékré­teg ETS-aktivitása is szignifikánsan nagyobb volt, mint az egészséges nádasokban (kivéve júniust, amikor az 5. helyen az ETS aktivitás nagyobb volt, mint a 3. helyen). A mélyebb üledékrétegekben a pusztuló és egészséges nádasok ETS-aktivitása között nem volt szignifikáns kü­lönbség (2. ábra). Összehasonlítva a náddal borított (2., 3., 5.) és a nád­mentes (42.) mintavételi helyek üledékrétegeinek ETS­aktivitás értékeit, a felső 5 cm-es üledékréteg ETS-akti­vitása a náddal borított helyeken szignifikánsan (30-97 %-kal) nagyobb volt, mint a nádmentes mintavételi he­lyen (kivéve júniust, amikor a 2. mintavételi hely felső 5 cm-es üledékrétegében 37 %-kal nagyobb volt az ETS aktivitás, mint a 42. helyen, az 5 cm-nél mélyebb üledék­rétegekben ez a különbség 16 %-ra csökkent) (2. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom