Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Szesztay Károly:A nemzetközi vízügyi együttműködés elvi alapjai a határok nélküli Európában

62 A nemzetközi vízügyi együttműködés elvi alapjai a határok nélküli Európában Szesztay Károly 1028. Budapest, Kőrózsa u. 21. Kivonat: Az országokon belüli, valamint az országok és ország-csoportok közötti együttműködés távlatai, ugyanúgy, mint a gyorsan közelgő környezeti és társadalmi válságok elhárításának esélyei elsősorban attól függenek hogy milyen mértékben sikerül az EU kezdeményezéseit érvényre juttatni. A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága közötti ellentmondás felszámolása fontos összetevője és fokmérője lehet a kezdeményezések megvalósításának. Kulcsszavak: vízgazdálkodás, Európai Unió. Bevezetés A felszíni és felszín alatti vízrendszerek területi tagozódása minden szinten és sokféle változatban keresztezi a közigazgatási és a politikai határokat. Amíg a nemzetközi kapcsolatokban a szuverenitás és a be nem avatkozás volt a vezérelv, a vízgazdálkodás államközi kapcsolatainak alakításában gyökeresen más eszmeiségi és eljárásbeli megközelítéseket kellett követni, mint az országokon belüli (tartományok, régiók, megyék és települések közötti) együttműködés esetében. Az Európai Unió létrejöttével és megszilárdulásával ezek a különbségek átalakulóban és megszűnőben vannak. A tanulmány a különböző szintű közigazgatási egységek közötti vízügyi kapcsolatok közös elvi alapjait tekinti át, amelyben az EU tagországok közötti együttműködés nem külön kategóriát, hanem a szintbeli tagozódás felső határát jelenti. Az áttekintés elsősorban a tagországokon belüli és közötti, hosszabb időtávlatú fejlesztési koncepciók kidolgozásának szempontjaihoz igazodik. Az együttműködés indítékai és módozatai Vízgazdálkodási szempontból a közigazgatási egységek közötti együttműködés kezdeményezésének és kibontakozásának mindig kettős indítéka van. Az egyik természeti (vízföldrajzi és hidrológiai), a másik társadalmi (gazdasági és technológiai) eredetű. Az országhatárt keresztező, vagy érintő vízfolyás, vagy felszín alatti víztartó réteg szükséges előfeltétel ugyan, de önmagában véve nem együttműködési indíték; csak akkor válik azzá, ha társadalmilag jelentős hatások (vízszolgáltatási lehetőségek bővülése vagy beszűkülése; környezeti-szennyeződések növekedése-csökkenése; árvízi és belvízi kockázatok mértékének változásai; stb.) kapcsolódnak hozzá, vagyis ha a hidrológiai folyamatok társadalmi jelentőségű külső hatásokat, externalitásokat juttatnak el a keletkezési helyüktől távolabbi területekre. Minthogy a felszíni és felszín alatti vízrendszerek a szárazföldek egészét behálózzák, a természeti előfeltétel mindig adott. Az együttműködés iránti indíték jelentkezését és jelentőségét tehát a vízhez kapcsolódó externális hatások határozzák meg. A hatások egy része keletkezési helyének viszonylag szűk környezetére korlátozódik és viszonylag szűk terület sávot érintő határvízi együttműködés indítékaként érvényesül. A vízlefolyást és a vízhasználatok mennyiségi és minőségi tényezőit jelentősen módosító hatások viszont a vízrendszerek egyre növekvő hányadát érintik és a vízgyűjtő terület valamennyi közigazgatási egységének együttmüködését igénylik. Az Európai Unióra jellemző fejlettségi szint mind a határvízi, mind a vízgyűjtőnkénti együttmüködést a közös érdekű gazdálkodás nélkülözhetetlen előfeltételévé teszi. Vízgazdálkodási jelentőségük és szokásos jelentkezési sorrendjük szempontjából az együttműködés iránti indítékokat és megvalósításuk jellemző módozatait az I. ábra „1" jelű felső mezőnyében áttekintett négy csoportba célszerű csatolni (Orlóci et al 1987): (a) A közigazgatási egységek közötti vízügyi kapcsolatok legközvetlenebb és leggyakoribb indítékai a határvizekhez, vagyis a határt alkotó, vagy keresztező vízfolyásokhoz, állóvizekhez és felszín alatti víztartókhoz kapcsolódnak. Ezeken a területeken egyrészről a medrek, a partvonalak és a vízi létesítmények karbantartásának mindkét fél számára kiemelt fontossága van, másrészről mindennemű vízhasználatot (vízkivételek és vízbevezetések, halászat, vízi közlekedés, üdülés, stb.), továbbá a szükségessé váló vízépítési és hidrometriai munkákat a határmenti területekre vonatkozó megállapodások általános előírásaihoz igazodva kell elvégezni; (b) A vízügyi együttműködés indítékainak második csoportjába sorolhatóak azok a helyzetek, amelyekben maga a létesítmény, vagy tevékenység nincs ugyan a határ közvetlen közelében, de annak vízháztartási, vízjárási, vízminőségi vagy vízi környezeti hatása kiterjed a határmenti területekre. Ide sorolhatóak az országhatár tágabb (általában néhány 10 km távolságú) környezetében végzett vízgazdálkodási és vízhasználati tevékenységek (duzzasztóművek üzeme, szennyvíz bevezetések, árvízmentesítési és mederrendezési munkák, belvíz levezető hálózatok létesítése, vagy átalakítása, felszín alatti vizek kitermelése, stb.), továbbá azok a terület- és föld-használatok, amelyeknek jelentékeny vízháztartási vagy vízminőségi hatása van (bányamüvelés; olaj vagy gáz kitermelés; állattartó telepek, szemétlerakók, vagy más jelentékeny területi szennyező források létesítése; stb.); (c) Az előző két csoportba tartozó tevékenységek és létesítmények céljukat és rendeltetésüket illetően az érintett közigazgatási egységek belső vízhasználataihoz és vízgazdálkodásához kapcsolódnak és csak járulékos hatásaik folytán válnak az együttműködés indítékaivá. Külön csoportba célszerű sorolni azokat a vízgazdálkodási kapcsolatokat, amelyekben az együttműködés indítékai közvetlenül az elérni kívánt társadalmi-gazdasági eredményhez és célkitűzéshez kapcsolódnak. Ilyen közös érdekű fejlesztésre főként a többcélú, vagy nagyobb méretű vízgazdálkodási létesítmények (völgyzárógátas tározók, duzzasztóművek, vízerőművek, vízátvezetések, regionális vízellátó és vízelvezető rendszerek stb.) kínálnak lehetőséget, illetve indítékot, amelyek közös megvalósítása a saját megoldási változatokhoz viszonyítva minden fél számára előnyösebb, vagy a létesítmény határ menti helyzete folytán csak így lehetséges; (d) Többnyire az elő három csoportba tartozó indítékok halmozódásával és fokozatos területi kiterjedésével (de bizonyos esetekben azoktól függetlenül, illetve azokkal egyidejűleg) alakulhatnak ki olyan vízhasználati és vízgazdálkodási indítékok és kezdeményezések, amelyek az együttműködést a vízrendszer egészére vonatkozóan kívánatossá teszik, vagy napirendre tűzik. A fenti négy csoportban feltárt indítékok az 1. ábra „2" és „3" mezőnye szerinti összefoglaló értékelés, valamint a főbb megvalósítási módozatok analitikus irányzatú tervta-