Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Pattantyús-Ábrahám Margit–Tél Tamás–Krámer Tamás–Józsa János: A kaotikus advekció vizsgálata sekély tavakban a klímaváltozás figyelembe vételével módszertan és alkalmazás

PATTANTYÚS ÁBRAHÁM M. - TÉL T. - KRÁMER T. - JÓZSA J.: A kaotikus advekció vizsgálata 43 rad együtt a közeli szomszédjaival egy részecske, ha a kicsit távolabbi szomszédjai messze kerülnek tőle. Érde­mes megemlíteni, hogy ha ugyanabban az áramlásban a VMLE számításhoz szükséges részecskeszámot növeljük (vagyis javítjuk a felbontást), az eddig meglévő kacsok felszakadnak, és további, vékonyabb kacsok tűnnek fel. Az ilyen tulajdonsággal bíró területeket, ahol a szálas so­kaságok az egész vízrészt behálózzák, a kezdeti helyre mutatott nagy érzékenység miatt kaotikusnak nevezhet­jük. Fontos a rosszul keveredő területek elkülönítés is. A vizsgált modelltóban ilyen terület például az 5. ábrán nyíllal jelölt rész. Az ilyen területek a környezetükkel nem, vagy csak diffúzió által keveredhetnek. Ha ilyen te­rületre kerül szennyeződés, az sokáig koncentráltan ma­radhat, annak ellenére, hogy az áramlással az egész sö­téttel jelölt terület mozoghat, és az alakja is változhat. Pontosabban: ez a terület mozog együtt az áramlással. Megfordítva: ha a kívül eső részt éri szennyezés, ez a belső vízrész, a külső területekkel való vízcsere hiányá­ban, sokáig érintetlen maradhat. Továbbá az is igaz, hogy egy ilyen víztérben való szennyezést a víztéren kí­vül indított semlegesítő anyaggal soha nem tudunk elér­ni. Ahhoz hogy a keveredés viszonyokról pontos képet al­kothassunk, érdemes megvizsgálni a VMLE eloszlást az inverz tavi áramlásmezőn is. Ezt úgy képezzük, hogy a sebesség-vektorokat ellentétes irányúra forgatjuk a nagy­ságuk megtartása mellett, illetve az így képzett sebesség­mezőket fordított sorrendbe tesszük. Ekkor a VMLE el­oszlásban ott kapunk magas értékeket, ahol kezdetben egymástól távol lévő részecskék egymás közelébe kerül­nek. Ha belegondolunk, épp az instabil sokaságok ilyen tulajdonságúak. Ha az eredeti és az inverz módon kép­zett VMLE értékeket együttesen ábrázoljuk, akkor a sta­bil és instabil sokaságok metszéspontjai megadják a ke­veredési tulajdonságokat alapvetően meghatározó hiper­bolikus pontok helyeit (6. ábra). 6. ábra. Időben előre és hátra (inverz) módon számított ún. együttes VMLE eloszlás (Az inverz módon számított VMLE negatív értékekkel szerepel). Szemléletes képet ad az időfüggő keveredésről az ún. lé­kelés módszerén (lásd Schneider et al. 2002.) alapuló álta­lunk kidolgozott nyomvonal-nyaláb eljárás, mely során az áramlási tartományban képzeletben kijelölünk egy területet, és azon vízrészecskék kezdeti és vég pozícióját jelöljük meg, melyek e részterületen áthaladnak. Ekkor, ha a kijelölt terület tartalmaz hiperbolikus pontot, a kezdőpontok a sta­bil, a végpontok az instabil sokaságokat rajzolják ki. Minél erősebb a tavi keveredés annál nagyobb területet fednek le a kijelölt rész felett áthaladó részecskék kezdő és végpontjai. Ha a kijelölt terület nem tartalmaz hiperbolikus pontot, ak­kor az eredmény nem lesz szálas-kacsos szerkezetű, a kiin­dulási és végállapotbeli pontok egymás közelében marad­nak. A 7. ábrán ilyen területnek az egyik hiperbolikus fix­pont közeli környezetét választottuk. Itt is megjelennek a V­MLE eloszlásban is tapasztalt kacsos alakzatok, akár a sta­bil, akár az instabil sokaságot nézzük. 7. ábra. A kijelölt négyzet alakú résztartományon 8 szél­periódus alatt áthaladó részecskék kiindulási (szürke) és érkezési (fekete) pontjai (nyomvonal-nyaláb) 3. Hatásvizsgálatok A periodikusság feltételezésének helyessége Elsőként vizsgáljuk meg, hogy mennyire helyes egy tisz­tán periodikusan változó széllel gerjesztett tavat vizsgálni, vagyis ha a periodikusságot elrontjuk, mennyire változnak a keveredési viszonyok jellemzői. Ehhez a szélfordulás perió­dus-idejét változtattuk véletlenszerűen, maximum a perió­dus-idő hosszának megfelelő mértékben. Vagyis egy ÉK­ÉNy-ÉK szélfordulás közt, az eredeti 8 óra helyett 4 és 12 óra közti időtartamokat vettünk, véletlenszerűen. Hogy az eredeti, tisztán periodikus esettel összehasonlíthassuk, min­den esetben a szélváltások időpontjában vizsgáltuk kevere­dési viszonyokat. Az eredmények a 8. ábrán láthatók. A legfontosabb megfigyelhető tulajdonság, hogy a tiszta peri­odikusság megszűnése mellett a VMLE eloszlás szálas-ka­csos szerkezete megmaradt. Ez a tulajdonság ugyanis nem a periodikusság, hanem az időfüggés miatt ilyen. A figyelmes szemlélő észrevehet némi módosulást nagy VMLE értékek­kel jelzett kacsok futásában, de a fő struktúra nem mutat el­térést. 05 04 0.3 0.2 0.1 0 •0.1 -0 2 I-0 3 0 4 0.5 8. ábra. Véletlenszerű periódusidejű széllel gerjesztett tó VMLE eloszlása az ÉK-ÉNy szélfordulás pillanatában Hasonló eredményt kapunk a nyomvonal-nyaláb vizsgá­lat esetén is (9. ábra). Megállapíthatjuk tehát, a tóban kiala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom