Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Idézetek az elmúlt(?) időkből: Klimm Mihály (1851–1997) írásaiból

RÓNAKI L .:A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvize

i 27 Rónaki L. - Böcker T. - Koch L. - Sós J.-né (1977.): A Pécsi Porcelángyári forrás hidrogeológiai vizsgálata. Bp. kézirat p. 19 + mellékletek. Rónaki L. (2005.): Megállapítások a Tettye-forrás szökevényvizeiről A Mecseki Karsztkutató Csoport (Pécs-Baranyai Origó Ház Egyesület) 2005. évi jelentése pp. 24-28. 2 ábrával. Rónaki L. (2005.) Hozzászólás a Dél-Dunántúl új barlangkataszteréhez =Karsztfejlődés X. BDF Természetföldrajzi Tanszék Szombathely. pp. 361-371. 5 ábrával. Rónaki L. (2006.): A mecseki karsztvíz megjelenések kémiai vizsgálatainak áttekintése =Karszt és Barlang, 1995-1996.pp.48-50. Rónaki L. (2007.): A mecseki karszton történt víznyomjelzések áttekintése - Előadás a X. Karsztfejlődési Konferencián Szombathelyen 2007 márc. 23.-án. Megjelent a Konferencia XII. kötetében pp. 91-103. 3 ábrával és egy táblázattal. Rónaki L. (2007.): Megállapítások a Tettye-forrás szökevényvizeiről = Mecsek Egyesület Evkönyve a 2007-es egyesületi évről pp.280289. 3 ábrával és 3 képpel. Solti Dezső-Vass Béla (1992): A Tettye-forrás rekonstrukciója = Hidrológiai Közlöny 1992. 72. évf. 2-3. szám pp. 91-94. Szabó Pál Zoltán (1941.): A mecseki karsztvíz= Hidrológiai Közlöny 20.(1940.évi) köt pp. 136-152. Térképpel. Szabó P.Z. (1953.): Két mecseki karsztforrás vizsgálata Komló és Pécs vízellátása szempontjából = Földrajzi Közlemények 77. évf. Bp. 3-4.SZ. pp. 161-192. Szabó P.Z. (1961.): A Pécsi Mecsek karsztvizének hidrodinamikai sajátosságai A fokozottabb felhasználás módozatai^ MTA.DTI. Értekezések 1960. Akad. Kiadó Bp. pp. 5-54.(5 ábra, 3 tábl., 6 kép, Német ny. p. 50-54. [Szökevény vizekről: p. 8.-11.-12.-13.-14.-15.16. köztük Kismélyvölgy, Deindolok, Szentkút] Szőke Emília (2005.): Tettye szökevényforrások hőmérséklet és mennyiségi viszonyai a mindenkori csapadék és városfejlesztés függvényében - Előadás a VIII. Karsztfejlődés Konferencia szombathelyi rendezvényén. Vadász Elemér (1935.): A Mecsek hegység M. Kir. Földtani Int. Kiad. p. 180. 55 ábra és földtani térkép. Vass B. (1997.): In Szirtes G. szerk.: A Tettye forrásvíz vízműves hasznosításának története -Víz, Ember, Természet A százötven éves Pécsi Vízmű története. Alkalmi kiadvány, pp. 29-38. Pécs 1997. A kézirat beérkezett: 2008. március 23. Drainage basin, caves and fugitive waters of the Tettye-spring (Hungary) Rónaki, L. RÓNAKI LÁSZLÓ A MÉV-nél hidrogeológusként töltött 33 év után 1989-ben ment nyugdíjba. Szakmai munkája az uránbányák vízföldtani dokumentálása, uránérc-kutatás az ország hegyvidékein felszínen és bányaterekben radio-hidrogeológiai módszerrel, vízellátásra kiképzett, a MÉV által furt kutak vizsgálata, karsztkutatás hivatalból és barlangkutatás hobbiként.(7633 Pécs, Hajnóczy J. u. 5/a. T:72/ 255 051, Mobil: 06 30 368 6971, vagy 30 224 1436, Email: rolao@freemail.hu) Idézetek az elmúlt (?) időkbő

l Klimm Mihály (1851-1897) írásából Klimm Mihály vízépítő szakos mérnök, a budapesti Műegyetem egykori tanára, a Vízépítéstani Tanszék megalapítója (1879). Oklevelének megszerzése (Műegyetem, 1870) után 1872-től részt vett a hamburgi kikötő építésében, majd 1875-78 között az Elba, továbbá német állami szolgálatban a Rajna szabályozási munkálatainál működött. 1882ben - már műegyetemi professzorként - rendszeresítette a vízmérő gyakorlatokat, és Nagymaroson megszervezte az egy évszázados időszakban fennállott vízmérő állomást. 1888.

ban részt vett az addig legnagyobb tiszai árvíz elleni védekezésben. 1889-91 között a budapesti Műegyetem, illetve jogelődje rektora volt. Cikkei és könyvei közül most a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye c. folyóirat 1883. évi 1. füzetében megjelent „Úti jegyzetek a vízépítés körébőT c., könyv alakban is megjelent tanulmányának kezdő sorait idézzük: Megszokott dologgá lett nálunk, hogy minden oly kérdéshez, mely vízszabályozások körül felmerül, hozza szól boldog-boldogtalan. És ha netalán történetesen valamely áradás van napirenden, ami utóvégre is természetes dolog, akkor vízszabályozó mérnöknek áll be mindenki, aki csak szerét teheti, s oktatja, tanítja az emberiséget, különösen a szakembereket: mit kellett volna tenni, hogyan kellett volna eljárni, hogy árvíz ne legyen, akármennyi csapadékot küldött legyen is az ég. Végérvényesen eldöntik ilyenkor a vízszabályozásnak minden főbb kérdéseit, fölfedezik annak sarkalatos tételeit, és javasolnak, követelnek, parancsolnak tehetségűkhez és műveltségűkhez képest. így keletkezik nálunk a "szakvélemények" nagy sokasága, jogászok, bankárok, molnárok, sőt még geográfusok részéről is. Csak egy osztály nálunk az, melynek tagjai ezen a téren legkevésbbé nyilvánítják és érvényesítik nézeteiket: a mérnöki kar. És innen magyarázható az a szomorú zűrzavar, mely vízszabályozási kérdésekre vonatkozó fejtegetésekben nálunk minduntalan fölmerül. Mert a tálékozatlanság, mely célt és eszközt, okot és okozatot oly gyakren összetéveszt, mely még a fölmerülő tények tanulságait, sőt magukat a tényeket is félreismeri, mást mint zűrzavart és éktelen zajt nem teremthet. S ez így lesz mindaddig, míg mérnökeink - kiki a maga körében - ezt a tájékozatlanságot meg nem szüntetik. Kérdésként még csak annyit, hogy a fenti megállapítások vajon csupán a XIX. századot jellemzték-e? Dr. Vágás István