Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Rónaki László: A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvizei

RÓNAKI L .:A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvizei 23 A vízgyűjtő területen kívül, a Tettye-forrás előterében újabban vált ismertté néhány márgában feltárt barlangocska a Gyuri út Ny-i oldalán, szemben a mésztufa barlang bejáratával.(Ezek nem szerepelnek a térképünkön.) Közelükben tehát a Tettye-forrás jelentős mésztufa képződményében régtől ismert Mésztufa-pincebarlangról RÓNAKI 1976-ban publikált dolgozatával újólag hírt adott a nem karsztos, - részben mesterséges eredetű - 218 méteres hosszával legnagyobb környékbeli barlangról. Ennek idegenforgalmi célból 2008-ban történő megnyitásához szükséges munkák folyamatban vannak. E munkálatok során az új részek (Az előtérben kiépített toalett és pénztár, valamint a Gombás-terem előtt K-i irányban kihajtott közlekedő táró.) a fenti hossz adatot megnövelték

1

0. A Tettye környéki földalatti terek (barlangok, árvízi csatorna, Gyuri úti táró a Tettye-aknától, valamint az aknából hajtott vágatok) a márga barlangok kivételével a 6. ábrán látható. Ezen a kiterített szelvény vízszint adatokkal a földalatti létesítményekről is képet ad. 1 A karsztot feltáró kisszelvényű vágatok 2 A Nyugati lejtakna (bizonytalan adattal) 3. A rekonstrukciós Nyugati nagyszelvényü vágat 4 A Tettye forrás szifonbarlangja és a tőle DK-re kihajtott vágat 6. ábra. A Tettye környék földalatti létesítményeinek térképe és a vízszint adatok szelvénye A Tettye-forrás Pécs belterületén a legnagyobb hozamú mecseki karsztforrás. Természetes kilépési szintjét 233 m Adria feletti magasságban határozták meg. A régóta ismert és patakja révén hasznosított forrást 1893-ban foglalták vízműnek. A forrás krátert 1935-ben tisztították kb. 3 m mélységig. A forrás-hozam változások 1966ig:minimum 1950-ben 250-115 m

3/nap, 1974-ben észlelt maximum napi 75 000 m

1 volt. így a 30 éves közepes hozam 3800-nak adódott (RÓNAKI 1966.) A forrástól K-re 220 m-re +243,4 m Afm.-ból 3,5 m átmérővel 1937-ben kezdték mélyíteni a szökevény vizek elfogására a Tettye-aknát, ami - Kőszeghy Elemér bányamérnök 1939 márciusi akna dokumentációja szerint - elérte a mészkő alatti „liász" záró réteget és így a tervezett 60 m mélység elérése előtt 40 m-nél a mélyítést befejezték. (A tervezett mélységgel feltételezhetően a Vadász által +150 m -es karsztvízszint alá kívántak eljutni!) A kutató vágat hajtást 36 m mélységben kezdték az aknából. (+207 m Afm.) Egyúttal az esetleges vízbetörés levezetését megoldó biztonsági (Gyuri úti) táró is elkészült. Az aknából indított szintes vágatok rajza a 6. ábrán látható, viszont nem tüntettük fel térképi adatok hí1

0 HAVASI 2007.közölt legújabb barlang-térképen a hossza 243,8 m, melyhez járul a 17 m hosszú, azóta létesített közlekedő táró a Gombásterem közelében K-i irányban kihajtva. ján az 1972-ben létesített 75 m hosszú 45° dőlésű, Ny-i irányú lejtaknát. E lejtős vágat is a Vadász-f. karsztvízszint elérését (!) célozta, de a vízfeltárást nem növelte. Korábban (SZABÓ 1961.) anyagban (p.22.) olvasható, hogy „a karsztvíz feltáró akna vágata a kampili lemezes mészkőben kereken fél km hosszú szelvényt tár fel." Majd (p.30.) „A karsztakna 40 m mély, a felső 20 m-en a kampili lemezes mészkő elvékonyodott és roncsolt formában mutatkozik. Az alatta lévő 20 m-en az akna már liász márgában mélyül. Ugyan így a vágat első 50 méteréből 10 méter még liász márgában halad..." Ezeket ellenőrizve a hatvanas években Somogyi János kollégával megállapítottuk, hogy nem csak a hossz-adat, de a földtani megállapítás is téves. A nagyrészt falazattal biztosított vágatokban és a falazatlan kamrákban középső triász alsó anizuszi mészkövet dokumentáltunk. Ez vékony-réteges, helyenként pados aprógumós kereszt-rétegzett mészkő, amit Vadász E. iszapmozgásos mészkőnek ír le. A vágatokat ledokumentálva (ld. részletesen RÓNAKI 1966.) arra a következtetésre jutottunk, hogy az akna sem liász márgában, hanem alsó triász dolomitmárgában állt le. A Gyuri úti táró falazata annak földtani ledokumentálását megakadályozta. Megjegyzendő, hogy Szabó P. Z. hivatkozott tanulmánya sajnos számos téves és revízióra szoruló földtani megállapítást tartalmaz, melyek részletezésétől itt eltekintünk. A tektonikákat harántoló vágatok és az oldal kamrákból fúrt ferde irányú lyukak csak mérsékelt vízfeltárást eredményeztek. A vízhozam nyilván a csapadékok függvényében változik. (Ez bebizonyosodott legutóbb a Böcker-Hidasi által végzett hozammérések révén is.) Az aknától E-ra 310 m távolságban 1969-ben +304 absz magasságú terepen mélyített karsztvíz megfigyelő fúrásba (T-1) juttatott fluorescein festék a vágatban megjelent, bizonyítva az Irma út felöli áramlást, ellentétben a forrástól feltételezettel. A 654 m mély kutatófúrás 508 m-ig harántolta a középső triász mészkövet. (A béléscsövezett, 209 m —es mütalpú lyukat jet perforálással 3 szakaszon 106-175 m között nyitották meg a karsztvíz megfigyeléshez.) Ezek után lássuk, hogy a forrás rekonstrukció milyen ismereteket hozott. Mindenek előtt az első (SOLTIVASS 1992.) publikációból tájékozódhatunk, melyben a feltárt barlangszakaszról mindössze annyit közölnek, hogy „...bemért végpontjához vágatot hajtottunk,...a vájvégen lemélyített kutatóaknákkal tisztáztuk azt, hogy a víz több, aránylag keskeny - nem járható - függőleges hasadékból tör föl." A másikban (VASS 1997.) a barlangfeltárásról több, de koránt sem elegendő információt közöl. Mindezeket a Vízikönyv (B.XLIII/2-II, .../2-III.) adatainak felhasználásával kiegészítve adjuk közre az alábbiakban. A forrás próba duzzasztását 1968-ban a VIZITERV végezte (PUCHER 1968.), majd 1985-től kezdett rekonstrukciós munkái során 6 m mélységig kitisztított forrástölcsérben a Mecsek Egyesület barlangkutatói további feltárással a forrás szintje alatt 16 méterrel érték el a szifon emelkedő járatát, mely 17 méter után omlásos szakaszként folytatódott.(Vass B. szóbeli közlése szerint 40 m hosszan járták be leszívatáskor a szifont.) A barlangfeltárás részleteiről nincs használható publikáció. A fel-