Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Rónaki László: A Tettye-forrás vízgyűjtő területe, barlangjai és szökevényvizei

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 4. SZ. kelhető, hogy nem a karsztból történik a víz-áramlás a Mecsek déli lejtőjén található kampili rétegekbe, hanem fordítva, mivel azokban magasabb szintet képez az ún. „réteges repedésvíz". Ennek megerősítéseként bizonyítá­sa a 2001-ben történt újabb karsztvízszint észlelő fúrások adatait felsorakoztatva alábbiakkal lehet részletezni. A felső kampili lemezes mészkő összlet a karsztos mészkövet elválasztó ún. határdolomit réteg 5 alatt, mint fekü képződmény ismert. Ez a Szuadó-Körtvélyes völ­gyek környékén a karsztvíz szintjénél magasabb helyzet­ben tárolt vízként a két képződmény határán túlcsordulva (pl: Szuadó-f., Laci-f., Bagoly-f.) a felszínen rövid út mentén, víznyelőkön átjut a mélyebb karsztvízszintet al­kotó tároló térbe. E vitathatatlan tényt már (Szabó 1941.) is rögzítette, de még akkor nem írt a Deindolok környéki víz viszonyokról és a későbbi téves megállapításokról. A Mecsekoldal (D-i lejtő) nagy számban dokumentált forrásai rendre a kampili rétegek feküjét alkotó gipszes formációból fakadnak. Ez jól látható a 4. sz. ábrán, ahol e területen térképre rögzített (RÓNAKI-MOLNÁR 1981.) 37 forrás közül csak 17 szerepel. Egyébként az 1. és 7. ábrán megfigyelhető, hogy milyen nagy számú megfigyelő pont (ásott kút és forrás fakadás) adatainak értékelése történt meg. Szőke Emília munkájában (2005.) szereplő Petőfi-forrás az egyetlen valószínűsíthető szökevény karsztvíz, mely egy a - földtani térképeken nem ábrázolt - feltehetően jelentős É-D-i tektonika révén a leszálló karszt öv alatti mélykarszt­nak nyilvánított övből származó magasabb hőmérsékletű vi­zet ad. Későbbi szóbeli közlése szerint 2003 és 2006 között 18 esetben történt méréseinek szélső értékei: 11,3-17,2 °C. A területet jellemző eredeti (1973-ban készült) idealizált hidrogeológiai szelvényét (RÓNAKI 2007.) az olvashatóság miatt itt már átszerkesztve a 2. ábraként mutatjuk be. vízföldtani viszonyairól. A 2. ábrán számmal jelzett részletek magyarázata 1. Szabadszintű közép- és mélykarszt. 2. Leszálló vizű karszt övezet. 3. Határ dolomit. Általában vízzáró. 4. Vízzáró és vízvezető rétegek váltakozása. A mészkő repedései e­setenként gyengén karsztosodottak. 5. A vízzáró márga rétegeket áttörő tektonika lokális kommunikáci­ót biztosít az alacsonyabb nyomású rétegek (pl. a karszt) felé. 6. Általában vízzáró, de a lokális vízjáratok mentén a felszín köze­lében és a tektonikus övben a gipsz gyengén karsztosodott. A vízzáró­ként ismert összletben ezért ellentmondásként rendkívül sok forrásfa­kadás van, melyek közül néhánynak a vízhozama szélsőséges.(Meg­jegyzendő, hogy a nagymérvű vízhozam ingadozás a karsztforrások sa­játossága., mely korábban téves megítélésre vezetett.) A kréta kori al­5 Újabb neve Rókahegyi Dolomit káli diabáz (trachidolerit-bazalt) intrúziók repedéses zónákkal vízveze­tő csatornákat alkotnak. (Ilyen telérek előfordulnak az alsó és felső tri­ász képződményekben. A karszt feküjében főleg a Ny-i területen -Aba­liget környékén-gyakoriak. Utóbbi területen a vulkáni tufaszórás ma­radványai is fellelhetők.) 7. A repedések mentén - különösen felszín közelben - vízvezető, összefüggő szabadszintü víznívóval. 4/a A felső kampili lemezes mészkő agyagmárga, mészmárga réte­gek váltakozásával és trachidolerit telérekkel alkot jellegzetes összletet. 6/a Alsó szeizi és alsó kampili gipszes, palás agyag-réteg összlet­ben dolomit- és agyagmárga, valamint trachidolerit előfordulás figyel­hető meg. 8/a Jakabhegyi homokkő és szeizi aleurolit. Helyenként konglome­rátum és trachidolerit előfordulás van. A Tettye-forrás és vízgyűjtő területe, valamint an­nak felszín alatti üregei Mielőtt rátérnénk a szökevény vizek részletes vizsgálatá­ra, lássuk a víz eredetét biztosító vízgyűjtőt és annak határa­it. A kezdeti elképzeléseket meghatározó földtani határok szinte három oldalról (Dél, DK és ÉK) biztosan kijelölték a forrás felé áramló víz földalatti helyzetét. Ehhez (RÓNAKI 1977.) munkájából közreadott terület lehatároló 3. ábrát és táblázatot mutatunk be. A NYUGAT-MECSEKI NAGY KARSZTFORRÁSOK VÍZGYŰJTŐ TERÜLETEINEK LEHATÁROLÁSA Ktfyukbg I 3. ábra A Nyugat-Mecseki nagy karsztforrások vízgyűjtő területeinek lehatárolása és a területek értékelése A Tettye-forrás vízgyűjtő területét részletesebben a 4. ábrán mutatjuk be. Ezen a szpeleomorfológiai felvétel ob­jektumainak (barlang-zsomboly-karsztos lyuk) helyzetéből kitűnik a mérsékelt karsztosodottság lokális behatároltsága, melyhez kiegészítésként meg kell jegyezni, hogy dolinákat a területen úgyszólván csak a lyukak előfordulási helyein találunk. A vékony talaj takaró alól számtalanul kibukkanó mészkő sziklák felületén kevés helyen megfigyelhető a mérsékelt karrosodás is. A vízgyűjtő terület ábrázolásának kiemelhető eredménye a (ponttal és szaggatott vonallal mint „eredmény-vonallal") biztosan lehatárolható szakasz a föld­tani határ vonalával megegyező, ami a határ túlnyomó ré­szét alkotja. A biztos lehatárolást jelentő földtani képződmények - a korabeli elnevezést használva - DNy-on a Deindolok 6 térsé­gében az alsó triász kampili rétegek, míg ÉK-en ladini feke­te mészkő és wengeni pala található. 6 A Deindolok valójában a Kismélyvölgytől K-re található D-i irányú párhuzamos völgyek a Bálicsi útig, mint a Nagy- Közép- és Kisdeindol elnevezésű völgyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom