Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
4. szám - Gribovszki Zoltán–Kalicz Péter–Szilágyi József–Kucsara Mihály: Vízfolyás-menti területek evapotraszspirációjának becslése a talajvízszintek napi periódusú változása alapján
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 4. SZ. ra vezethető vissza. Ez egyrészt azért lehet így, mert a Penman-Monteith módszerhez adatokat szolgáltató meteorológiai torony a vízfolyásmenti zónától távolabb, a domboldal (meteorológiai szempontból) jóval kitettebb részén található. Másrészt a Penman-Monteith módszer nemcsak a talajvízből, hanem a telítetlen zónából származó vízfelvételt is figyelembe veszi. Végül pedig a talajnedvesség és a talajvíz állapota jelentősen eltérhet a torony domboldali, ill. a vízfolyás menti zóna völgytalpi területein. Összefoglalva a Penman-Monteith módszer segítségével inkább a vízgyűjtő egészére jellemző ,jó átlagos" ET értékeket határozhatunk meg, de a kapott adatok így is (természetesen az előbbiek tudatában) alkalmasak a javasolt módszer becsült ET értékeivel való összehasonlításra. 3.3. Az elemzésre kiválasztott időszak jellemzői Az elemzésre kiválasztott időszakok 100 napot tettek ki a 2005-ös év vegetációs (május-október) periódusában (6. ábra). A vegetációs időszakban jelentkező 2-3 mm-es vagy annál kisebb csapadékok nem jelentkeztek a módszert zavaró hatásként (erdőterületen el sem érik a talajfelszínt az intercepciós veszteség miatt, így nem jelentkeznek a talajvíz számára utánpótlódásként) úgyhogy ezen csapadékú napokat általában bevontuk az elemzésbe. A kiscsapadékok befolyásoló hatása ugyan megjelenik a napi talaj vízjárásban, és ezzel helyesen csökkenti a módszerrel kiszámított ET-1, de még nem befolyásolja olyan mértékben a talajvízjárás e JE, görbéjét, hogy az értékelhetetlen lenne. Hosszabb száraz időszakokban az 5 mm-es csapadékmagasságig nem érzékelhető a csapadékok módszert zavaró hatása (V.30, VII.25, IX.26, VI.08), azonban a nedves tavaszi időszakban vagy közvetlenül nagycsapadékokat követően a 3 mm-t meghaladó csapadékok már befolyásolhatják a módszerrel kapott eredményeket. A nagyobb csapadékok esetében (pl. V.17) a vízfolyás menti területek felszín-közeli talaj vízjárására gyakorolt hatás a csapadéknagyságtól függően még 1-2 napig érzékelhető, ezért ezeket a nagycsapadékokat követő napokat kihagytuk az elemzésből. Az empirikus módszer esetében a csapadékok okozta zavaró hatások sokkal erőteljesebben jelentkeznek, míg a hidraulikus módszer ezeket a változásokat nagyobb tartományon belül képes elviselni. Egyes tavaszi (pl. május eleje) ill., ősz végi kisebb napi fluktuációjú időszakokban az empirikus módszer, az észlelési pontosság és a fluktuáció hasonló nagyságrendje miatt, nem működik zavartalanul. Bár a hidraulikus módszer szerint ezek az időszakok is értékelhetőek, a feldolgozásból kihagytuk őket, hogy a két módszer azonos hosszúságú idősor alapján legyen összehasonlítható. A csapadékos napok mellett, egy rossz szintbeállítás miatt a június végéből egy két hetes időszak sérült volt, úgyhogy ezt az időszakot is kihagytuk az elemzésből. 8 E E 0.5 O.O ma], jún. Júl. 6. ábra, Csapadék és talajvízjárás, valamint a 4. Eredmények 4.1. Összehasonlítás félórás időléptékben A kapott ET adatokat a Pennman-Monteith-féle ET értékekkel összehasonlítva, félórás időfelbontásban, 4 jellemző 1 hetes időszakban a 7. ábra mutatja. Az ábrán látható, hogy a vizsgált módszer eredményei az éjszakai időszakban sokszor magasabb párolgást mutatnak. Az eltérés azért van, mert a Pennman-Monteith módszerrel számolt ET értékek éjszaka a felvett 5000 s/m-es r c érték miatt minimalizáltak. Előbbiek miatt az egybevetésnél így nem annyira a számszerű egyezést, hanem a tendenciák hasonló alakulását és a hasonló napközbeni értékeket kell alapul venni. Keresztkorrelációs elemzés alapján a Pennman-Monteith metódus alapján kalkulált ET értékekhez képest az új módszerek ET értékei átlagosan 60-90 perces késést mutatnak (a nagyobb értékek a vegetációs időszak végén és elején jellemzők). Ezen eltolásoknál jelentkező maximális korreláció 0,85-0,98. A késés logikus, mivel a párolgási kényszer valószínűleg korábban jelentkezik, mint a talajvízkészletből való vízfelvétel. Egyes vegetációs időszak végi (október közepe-vége) időszakokban az előbb említetteknél nagyobb, aaug. szept. okt. számított ET a 2005-ös vegetációs időszakban kár 180 perces késések is jelentkeznek. Az ilyen nagyobb késleltetés, a kisebb vízfelvételű időszakokban, valószínűleg a fatörzsben tárolt jelentősebb mennyiségű vízkészletek puffer-tározó hatásával magyarázható. A tározott készletek transzspirációs felhasználása és talajból történő utánpótlódása között jelentősebb idő is eltelhet, a tározótér nagyságnak a felhasználás-utánpótlódáshoz viszonyított nagyságától függően. Az új módszer a maximális talajvízszint változás időszakában (nyáron kb. 19 és 21 h között) néha nulla vagy negatív ET értéket ad. A hiba abból ered, hogy a gyors talajvíz utánpótlódás időszakában jelentkező nagy differenciális változásokat, nem tudja követni az egyszerűsített modell megfelelően, mivel a talaj vízáramlás csak három kontrolpont segítségével adott, amelyek közül csak egy van a vízfolyás menti zónában. A hiba a hosszabb, csapadékmentes, nyár-közepi időszakok vége felé jelentkezik a legerőteljesebben, a nagyobb csapadékokat követő néhány napban (amelyek már alkalmasak a számításra) valamint a tavaszi és kora nyári időszakokban viszont nem mutatható ki.
