Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés - Nagy László: Védekezés az árvízvédelmi gátak suvadása ellen (Ism.: Vágás István)

Könyvismertetés 65 Készült a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) megrendelésére. Budapest, 2007. Lektorálta: dr. Farkas József, tanszékvezető egyetemi tanár. Szerkesztette: Gyarmati Péter. Nyomda és kötészet: Innova-Print. (16,7 x 24 cm formátumon, 118 oldal, 40 színes kép, 33 ábra, 90 felsorolt irodalom) * A hidrológiai mérések és a vízrajzi szolgálat egyik hazai megszervezője, Péch József 1892-ben kiadott „Gátvédelem" c. könyvében 52 oldalon foglalkozott a suvadások elleni védekezés gyakorlati kérdéseivel. A korának műszaki színvonalát messze meghaladó mű máig ható érvényességgel írta le a tapasztalt jelenségeket, s adott hasznos védekezési tanácsokat. A geotechnika tudománya azóta nagy léptekkel haladt előre, de az árvízvédelmi gátak suvadása elleni védelem elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálatára a számos elhárított árvízveszedelem ellenére a szakterület és az igazgatás a szükségesnél talán kevesebb figyelmet fordított. A 2006. évi országos árvízvédekezés és a megsérült töltésszakaszok helyreállításának összegyűjtött tapasztalatai szükségessé tették a gátak biztonságát károsító tényezők meghatározását, a megtett, és a végeredményben sikeressé vált ellenintézkedések értékelését. A könyv tartalmának alapja így az elért eredmények és a védekezés módszertani kérdéseinek összefoglaló értékelése. A bemutatásra kerülő védekezési módszerek és azok tapasztalatai a védekező ember, a műszaki személyzet tudásával és gyakorlatával együtt válhatnak majd a későbbiekben bekövetkező árvízvédekezések hasznos segítőivé. * A könyv fejezetei a következők: 1. Történeti áttekintés. (A régebbi tapasztalatok és az ezredforduló árvízi tapasztalatainak részletezése). 2. A suvadások osztályozása. (A suvadás geometriája, az elmozdulások sebessége, méretei). 3. A suvadások felismerése, kialakulásának okai. (A repedések fajtái, a suvadás mechanizmusa és oka). 4. Talajmechanikai adottságok. (Az árvízvédelmi gátak anyaga, szerkezete, a víztartalom szerepe a suvadásoknál. Nyomó- és nyírószilárdság, szivárgás a gátban, egyes árvízi jelenségeknek - fakadó víz, agyagrétegek viselkedése - szerepe). 5. Erőjáték a suvadásnál. (A biztonság megfogalmazása, a hatóerők, a csúszólap felvétele. Az egyensúly és az állékonyság feltételei, a korábbi állékonyság-vizsgálati előírások értékelése). 6. Védekezés suvadások ellen. (A terhelés csökkentése, az ellenállások növelése, a permanens és a vízoldali suvadások kezelése, az árvízvédekezés alatti mérések jelentősége). 7. A suvadások helyreállítása. (A helyreállítást megelőző talajmechanikai feltárás, a helyreállítás stratégiája: a vízoldali vízzáró elem, a mentett oldali vízkivezetés, a beépíthető anyagok és építési előírások alkalmazása). 8. Összefoglalás. (Mérések, dokumentálások ajánlása, a suvadások elleni védekezés jövőképének felvázolása). 9. Irodalomjegyzék. Az árvízvédelem legfontosabb eleme a megelőzés. A töltéssuvadások kérdéseit kétségtelenül a legutóbbi évek: az ezredforduló környékének árvízvédekezései helyezték előtérbe. A jelen könyvecske ezért egyfajta kapaszkodót kíván nyújtani a közeljövő időszakok árvízvédekezői számára, bemutatva azokat a lehetőségeket, amelyeket jelenlegi ismereteink alapján használhatnak. A korszerű geotechnikai eszközök alkalmazása kétségkívül ma már elengedhetetlen a védekezés végrehajtói számára is. A könyv szerzője a suvadás definíciójára Farkas József professzor alábbi meghatározását fogadta el: „Suvadásnak nevezzük általában azt a felszín-mozgást, amikor a rézsűs felszínű talajtömeg egy része önsúlyának és a víz áramlásának hatására görbe felület mentén lefelé és kifelé mozog. A mozgás viszonylag gyors, az elmozduló tömegnek határozott kerülete van. Az eredeti térszín jellegzetes S alakot vesz fel, az alsó részen a suvadás kitüremkedik az eredeti felületből. " A geotechnikai megközelítés alapjai ugyan nem változtak, a néhány évvel ezelőtt megfogalmazottak helyesnek bizonyultak, de a megtörtént suvadások rámutattak, hogy több részletkérdésben még nincs kellő ismeretünk. A geotechnikai elméleti ismereteket a helyszíni viszonyok ismerete kell, hogy kiegészítse. A könyv „Epilógus"-a a következő lényeges megállapításokkal fejezi be az elmondottakat: ,Annak ellenére, hogy a 2006. évi csúcsdöntő tiszai és dunai árhullám ellen sikeres védekezés zajlott, nem lehetünk nyugodtak afelől, hogy ez a jövőben is így marad. Nincs például hatékony védekezési módszerünk hullámverés ellen, vagy eljárásunk gátszakadás elzárására. Az előző években a természet kegyes volt, mert nem volt az árvíz alatt jelenős szél, nem alakult ki nagy hullámzás. ... Kétségtelen tény, hogy koronával színelő árvíznél (mint volt 2000-ben és 2006-ban) kis hullámmagasság is beláthatatlan következményekkel járhatott volna. ... Az 1998. évi árvíz óta sokat változott az árvízvédekezés. A fejlődés árvízről-árvízre kimutatható. Legyünk nyitottak az új megoldásokra az árvízvédelemben, de soha ne kísérletezzünk a mértékadó árvízszintnél magasabb vízállások esetén. ... A Tisza völgyében több árvízre úgy tekintettek, mint extrém magasságúra, amelynél magasabb árvíz már nem jöhet. Többször kijelentették az elmúlt 160 évben, hogy a Tisza-völgy ármentesítése közel áll a befejezéséhez. Úgy gondolom, hogy egyik hibába se essünk: a Tiszával való együttműködés folyamatos feladat, amiben az árvízvédelmi szempontok fontos szerepet játszanak. * Mit tehetne hozzá a fentiekhez ennek az ismertetésnek az összeállítója, e folyóirat főszerkesztője? Azt az 5 évtizednél hosszabb árvíz-védekezési tapasztalatát, amely szerint az árvízi terhelés kellő időtartamára („tartósság"-ára) méretezett keresztszelvényű töltések a leginkább suvadás-állóknak bizonyultak. Számos töltés-szakaszunk ezért nem feltétlenül csak magasítást, hanem elsősorban jelentős szelvénybővítést igényelne. Dr. Vágás István Dr. Nagy László: Védekezés az árvízvédelmi gátak suvadása ellen