Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Anda Angéla–Varga Balázs: Párolgásmérő kádak összehasonlító vizsgálata Keszthelyen 1982–2000 között végzett megfigyelések alapján

23 Párolgásmérő kádak összehasonlító vizsgálata Keszthelyen 1982-2000 között végzett megfigyelések alapján Anda Angéla és Varga Balázs Pannon Egyetem Georgikon Kar Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék, 8360. Keszthely, Festetics u. 7. E-mail: bvargal@gmail.com; anda-a@georgikon.hu Kivonat: Keszthelyen a Pannon Egyetem és az OMSZ által közösen üzemeltetett Agrometeorológiai Kutatóállomásán 5 evaporációs kád (A, U, GGI-3000, INEP és 20 m

2-es kádak) telepítésére került sor. A kádak kisebb-nagyobb megszakítással üzemeltek az 1970-es évek közepétől. 1982 és 2000 között az adatsor kevesebb hiánnyal terhelt, s még a legrövidebb adatbázisú kádnál is legalább 15 tenyészidőszak megfigyelése biztosított volt, ezért ezt a szakaszt választottuk a korábbi evaporációs mérések ismételt áttekintésére. A mérések az állomás jellegéből adódóan a tenyészidőszakra korlátozódtak, így a korrekciós időszak áprilistól novemberig tartó szakaszra terjedhetett ki. A hiányzó hónapokban a vízvesztés minimális, így az átszámítás elmaradása kisebb hibát rejt magában, mint a nagyobb párolgású melegebb hónapokban. Etalonként az A-kádat használtuk az 1964-ben hozott WMO rendelet javaslata alapján. A többi kád az OMSZ és a vízügyi igazgatóságoknál elteijedten alkalmazott kádak köréből került ki. Vizsgálataink szerint a talajba süllyesztett GGI-3000 és INEP kádak evaporációja az egész tenyészidőszakban jól egyezik az A-kád párolgásával, így korrigálásra ennél a két kádtípusnál nincs szükség. Az eltérés az évi párolgásösszegekben mindkét kádnál 10 % alatti, s csupán az őszi hónapokban, amikor a párolgás abszolút értéke már jelentősen visszaesik, fordulhat elő ennél magasabb érték. A maximális differencia októberben alakult ki, amikor a sokéves átlagnál + 19 és +12 % többletpárolgást mértünk a GGI és az INEP kád esetében. Az U és a 20 m

2-es kád evaporációja évi átlagban 13 és 17 %-kal maradt el az A-kádétól. A korrekciós tényező havi átlagainak változékonysága meglepetésszerűen a 20 m

2-es kádnál volt a nagyobb. Az általunk becsült átszámítási lehetőséget nyújtó arányok alkalmazásával a fenti két kádtípus evaporációi jól megfeleltethetők a jelenleg szinte egyeduralkodó A típusú káddal mért párolgásoknak. Ez a lehetőség hosszabb idősorok előállításánál a gyakorlatban akár közvetlenül is alkalmazható. Eredményeink a korábbi, rövidebb idősorokból meghatározott arányokat közelítették, megerősítve az átszámítás realitását. Kulcsszavak: kád-párolgások, összehasonlító vizsgálat, korrekciós faktor Bevezetés az irodalmi áttekintéssel A párolgás a vízháztartási mérleg veszteségi oldalának legjelentősebb, ám egzakt módon kevésbé pontosan meghatározható eleme. A párolgás számítására a múltban számos empirikus eljárás született, melyek pontos eredményt a meghatározás helyén szolgáltatnak. Az evaporáció mérésére korábban a Wild-féle párolgásmérő szolgált, melyet csekély víztömegéből fakadó magas hibalehetősége miatt különféle kádtípusok váltottak fel. A kádak is nemzet-specifikusak voltak, ezért a WMO javaslatára egységesen az A-kád (amerikai szabvány) bevezetését szorgalmazták 1964-ben (WMO 1964). A bevezetés idején hazánkban már elterjedt volt az U-kád (Ubell 1958) és az orosz használatú GGI-3000 kád. Az Akád bevezetését követően az OMSZ berkeiben széles körű kutatómunka kezdődött a káddal mért párolgás jellemzőinek, annak időjárás függésének és mérési pontosságának feltárására (Péczely 1965, Dunay 1966a, 1966b, 1966c, 1970). A vizsgálatok megnyugtatóan zárultak, s megállapítást nyert, hogy az A-kád vízhőmérséklete helyettesíthető a léghőmérséklettel, vagyis az A-kád alkalmas a párolgás éghajlati adatokból történő meghatározására (Dunay 1966a). A kádak méretéből és elhelyezéséből adódó különbségek eltérést eredményeznek az egyes kádtípusok párolgásában. Az egyes kádtípusok párolgása közti különbség ismerete gyakorlati jelentőséggel is bír, mégpedig a hosszabb időszakra vonatkoztatott adatsorok előállításában. A közelmúltban elsősorban a vízügyi igazgatóságok által működtetett mérőállomásokon megtörtént a korábban kiterjedten használt Ubell-kádak cseréje, s helyükre az elhelyezésében és méreteiben is jelentősen eltérő Akádakat telepítettek. A vizsgálat célja ezen két kádtípus mellett a hazánkban általánosan alkalmazott többi párolgásmérő kád által mért evaporáció összehasonlító elemzése volt. A későbbi felhasználók munkáját segítendő konstansokat határoztunk meg, melyekkel az eszközcserét követően a régi és az új mérések könnyebben összekapcsolhatók. A Keszthelyen rendelkezésre álló viszonylag hosszabb párolgás-adatsor lehetővé tette a korábban rövidebb idősorok alapján tett megállapítások ismételt áttekintését. Anyag és módszer A korábbi években végzett mérések feldolgozását a Pannon Egyetem Georgikon Karának Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszéke által működtetett Agrometeorológiai Kutatóállomáson végeztük, mely egyben az Országos Meteorológiai Szolgálat mérőhálózatának is részét képezi. Vizsgálatainkban az 1970-es évek elején telepített öt különböző típusú párolgásmérő kád adatait alkalmaztuk (7. táblázat). 1. táblázat, Párolgásmérő kádak jellemző paraméterei (Weingartner 1987) Típus Felszín/m Mélység/m Elhelyezés A-kád 1,14 0,25 Felszínen U-kád 3,00 0,50 Talajban 20m

2-es kád 20,00 2,00 Talajban GGI-kád 0,3 0,65 Talajban INEP-kád 0,3 0,65 Talajban (szigetelt) A feldolgozásban az 1982 és 2000 közötti időszak áprilistól novemberig tartó szakaszában állt rendelkezésünkre evaporációs adatállomány. A mérések azonban nem voltak zavartalanok, ezért első lépésben az alapadatok ellenőrzését kellett elvégeznünk. Az értékek áttekintését napi párolgásösszegekre hajtottuk végre. Az adatsor szűrése viszonylag egyszerű volt, mert jó esetben 5 párolgásmérő kád evaporációja állt rendelkezésünkre. Értékelésünkbe nem vontuk be azokat a hónapokat, ahol nem állt rendelkezésünkre legalább 15 mérőnap hibátlan adatsora. Az adatok rendezése után a kádankénti alapadat mennyiségét táblázatosan foglaltuk össze (2. táblázat). Az áttekintés után a további elemzéshez minden kádtípusnál legalább 15 tenyészidőszak adata állt rendelkezésünkre. Az A-kádnál 19 év adatsora szolgált alapként a többi kád evaporációjának összehasonlításához.