Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Péter László: Árvízi emlékek Szegeden

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 3. SZ. Vizek „Még ugyanezen évben árvízveszedelem is volt" — folytatta Reizner. Tehát 1813-ban. De mielőtt én is folytatnám az ő idézését, a korábbi árvízveszedelmekre is vissza kell tekintenem. Az első, amelyről írás maradt, 1689 tavaszáról való: a Tisza a határt meg Alsó- és Fölsővárost árasztotta el. Vize csak a nyár derekán tért viszsza medrébe. így a kaszálóknak sem vehették hasznát." Kevéssel utóbb, 1712 áprilisában következett be az első nagy, az egész várost elöntő tiszai árvíz: szinte az 1879-i nagy árvíz — a mi szegedi helyesírásunk szerinti Víz — előképe. Reizner írta: „A csapást már előre is csodás és tüneményszerű jelenségek sejtették."

2

0 A következőkben Cserey Mihály históriáját (1852) idézte. Az erdélyi krónikaíró 1711-ről jegyezte föl: „Szegednél a Tisza vize minden látható és tapasztalható ok nélkül elenyészék, annyira, hogy a számtalan halak a Tisza száraz fenekén künn maradván, nem győzték az emberek kifogdosni. Ugyanott közel a mezőben nagy öreg saskeselyük sereggel gyűlvén össze, a barmokat kergették és ölték, úgy az embereket is, sőt a falukba is minden tartózkodás nélkül bementenek a házakra sereggel, úgy kergették az embereket; a sáskák hasonlóképpen ellepték a földet, és minden zöldséget megemésztettek."

2' Még mindig Csereyvel folytatom: „De még ugyanazon év őszén a Tisza annyira feláradt, hogy falvakat söpört el, és az emberek százszámra vesztek el." Innen Reiznerrel: „Szeged már ekkor válságos napokat élt. A magas vízállás a télen nem süllyedt, s a tavaszi áradat katasztrófát szült. A lakosság védekezett, töltekezett egész a megszakadásig, de hasztalan. A duzzadó hullámok gátat törtek, s Alsó- és Felsővárost elborították. Voltak ugyan téglafalazattal készült házak is, de ezek épp úgy mint a vályogházak, sorra omlottak. Az áradat még a nemrég épített pestiskórházat (lazarétumot) is elsodorta. A Belváros, illetőleg a Palánk a magas földbástyáknál fogva árvízmentes maradt. Az ár ide nem hatolhatott be. De a fakadó vizek a pincéket megtöltötték. A lakosság a veszedelem elől részben a Palánkba menekült, részben pedig - különösen a felsővárosiak - a szőlőkbe szaladtak. Öthalom felé a közlekedés hajókkal történt."

2

2 A Tisza lassan apadni kezdett, amikor megérkezett az ugyancsak megáradt Maros vize. Egy városi tanácsi irat így szólt: „A bolond Maros pediglen három-négy nap alatt gyakorta megújítja az vizet." Csak június 8-án jegyezte föl ugyanez az irat: „Az vizek megtértek, naponként apadnak, lassan-lassan, de az pencék és kertek bővölködnek sok vízzel." Ekkor tárult föl a víz kártétele. Többek közt: „Lazaretumot, kit felépítettünk volt, a víz fundamentumig elhordta."

2

3 Július végén tért vissza a Tisza medrébe. De alig szikkadt föl a föld, ismét sáskacsapatok lepték el a környéket... A mai vízügyi szakember - Reiznert megerősítve

2

4 fontosnak tartotta megjegyezni: „A város ekkori újjászületése részben az 1714-16. évi várépítéssel kapcsolatos, amelynek során az elpusztult városrészek egy részének 1

9 Reizner: i. m. 1: 194. 2

0 Uo. 232. 2

1 Uo. 2

2 Uo. 2

3 Uo. 233. 2

4 Uo. 239. feltöltésével jelentősen kibővítették a Palánk területét is."

2

5 1731-ből is van árvízi adatunk. Ez is a városfejlesztés és az árvízvédelem újabb állomásával járt: utána Fölsőváros eladdig vízzel szétszabdalt szigeteit föltöltötték, és a Tisza mentén összefüggő védőgátat építettek. Az 1736., 1737. évi árvizek hatására tovább bővítették: az 1747-ben készült térképen már Alsóváros töltése is látható.

2

6 „E töltéseket — számolt be Reizner — már az 1736. évi áradás alkalmával csak komolyabb védelemmel lehetett megtartani, úgy az 1737. év őszén is nagyobb küzdelmet kelle rajtuk kifejteni."

2

7 1740 őszén a Tisza annyira földuzzadt, hogy a vize a szántóföldeket és a kerteket is elborította. 1741 tavaszi áradása még itt érte az előző évi vizeket, s a májusi esők a talajt annyira átáztatták, hogy a töltések erősítésére messzibb partos helyekről hajókon kellett földet hozni. „A veszély ugyan elhárult — írta Reizner — de a fakadó vizek a város mélyebben fekvő részeit csak elborították. Alsó- és Felsőváros ismét a régi szigetség képében tűnt fel, s egy ideig még a templomba járás is csónakokon történt. Ekkor pusztult el a barátok zárdája mellett elterülő régi híres gyümölcsöskert is." 1750 karácsonya előtt megint árvíz fenyegette a Várost. A kemény tél miatt a jég összetorlódott, akadályozta a víz folyását, földuzzasztotta. A magisztrátus a lakosságot „mint közerőt" december 22-től 1751. január 14-éig töltésekre rendelte. Az idő enyhülése végül elhárította a veszélyt. Szeged városa csak ettől kezdve védekezik a Tisza ellen.

2

8 „Az 1750 előtti számadásokban szereplő töltések nagysága és jelentősége csak nyúlgátnak megfelelő lehetett.

2

9 Az 1750-ben megindult töltésépítésnek nem az volt a célja, hogy a Tisza medrét töltések közé szorítsa, hanem az, hogy a város határát a tiszai kiöntések ellen megvédje. A régi elődeink nagyon jól tudták évszázados tapasztalatból, hogy a Tisza sohasem Szegednél lép ki a medréből, hanem többnyire Szeged fölött, néha pedig Szeged alatt. Tudták, hogy a víz nem a vár felől, a Tisza felől jön, hanem északról vagy nyugatról. És miután tapasztalták, hogy az árvizek hosszú hónapok[on], sokszor éveken keresztül a városi földek észak-nyugati részeit öntik el, ezért a legelső töltések a Tiszától hét-nyolc kilométernyire készültek, és a Maty-értől északkelet felé húzódtak. A töltésnek az volt a rendeltetése, hogy az árvíz a Fehér-tón át elérje a Maty-eret, és ezen át visszafolyjon a Tiszába, anélkül, hogy a város belső területének ártana."

3

0 „Ezen veszedelem emlékezete még el sem mosódott, midőn az 1765. évi áradás új szorongásokat idézett e1Ő."

3'„AZ áradat ekkor 18 láb 11 hüvelyk és fél vonal magasságra emelkedett, holott a korábbi, szokott vízmagasságok 15' 10", 11 VS" emelkedésűek voltak."

3

2 Nem sok értelme volna ezeket a mértékeket maira átszámítani; csak az egymással való összehasonlításuk kedvéért idézem őket. 2

5 Kardos Imre: Szeged árvízvédelmi helyzete a nagy árvíz (1879) előtt. = Szeged árvízvédelmi rendszere. SzerkKardos Imre. Szeged, 1975. 46. 2

6 Uo. 2

7 Reizner: i. m. 330. 2

8 Plesovszki Pál: Korabeli védekezések, történelmi árvizek. = Kardos: i. m. 72. 2

9 Rögtönzött, alacsony fbldgát 3

0 Kardos: i. m. 72. 3

1 Reizner: i. m. 1: 365.