Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Faludi Gábor–Kubatov János: Türr István halálának századik évfordulóján

58 Türr István halálának századik évfordulóján Faludi Gábor* - Kubatov János 6500. Baja, Batthyány u. 7. Kivonat: Türr István élete (Baja, 1825. augusztus 11.- Budapest, 1908. május 3.) az európai és a magyar történelmi fejlődés sajátos időszakát fogta át. A nagy történelmi időszakok különböző neveket, személyiségeket emeltek rangra. A társadalmi, benne a gazdasági, kulturális haladás múltbeli értékeinek megőrzése kötelességünk, és egyben megtisztelő feladatunk, vízügyi történelem, Türr István. Kulcsszavak: Életútjának főbb mozzanatai Türr István 1842-ben (ekkor 17 éves) a Pécs állomásozó 52. gyalogezred önkéntes katonája lett. Az 1848-as forradalmi események kapcsán csapattestével Lombardiába vezényelték; ekkor már hadnagy. Rokonszenvet érzett az igaz ügyért küzdő olasz nép szabadságharca iránt, ezért 1849ben több társával átszökött az olaszok ellenőrzése alá tartozó piemonti területre. Itt megbízást kapott az olaszországi magyar légió megszervezésére és vezetésére. Közben, mint katonaszökevényt az osztrák hatóságok halálra ítélték. Minden módot igyekezett felhasználni arra, hogy csapatával hazájába térjen vissza, és ott közvetlenül nyújtson segítséget a szabadságért folyó küzdelemben. A sikertelen kísérletek, a piemonti, majd a bádeni felkelés leverése után Svájcban értesült a világosi fegyverletételről. Néhány évre London volt ezután tevékenységének színhelye, ahol tőzsdeügynökként dolgozva gazdag pénzügyi-közgazdasági ismeretekre tett szert. A krími háború idején szerepet vállalt az angol-török hadseregben (angol ezredesként), majd részt vett cserkeszek szabadságharcában. 1855-ben az angol kormány megbízásából Romániába ment, ahol az osztrák hatóság letartóztatta, s a korábbi halálos ítélet végrehajtásának szándékával Bécsbe vitték. Az ítélet végrehajtásától csak Viktória angol királynő közbelépése mentette meg. A következő év - 1856 - Türr tevékenysége és későbbi életútja szempontjából döntő fontosságú volt: Konstantinápolyban megismerkedett Ferdinand Lesseps mérnökkel. E városban teremtette meg kapcsolatait a magyar emigráció több tagjával - így Klapkával, Kossuthtal, Telekivel - és vállalt bonyolult közvetítő szerepet. Nem szakadt meg öszszeköttetése az olasz forradalmárokkal sem, tevékeny résztvevője lett az olasz egyesítési mozgalomnak. Garibaldi közvetlen munkatársa, helyettese, a marsalai ezrek egyike, Nápoly kormányzója volt. Érdemeiért altábornagyi rangot kapott. Nemzetközi hírnevét az olasz nép szabadságharcában, és az egységes Olaszország megteremtéséért folytatott küzdelem élvonalában vállalt szerepe alapozta meg. Az olasz nép ma is nemzeti hősei egyikeként tiszteli. Az olasz kormány megbízásából később több diplomáciai ügyben járt el. 1861-ben feleségül vette III. Napóleon császár unokahúgát, Wyse-Bonaparte Adélt. Párizsból egy ideig figyelemmel kísérte a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmait, közvetített az olaszok, németek és franciák között. Türr évtizedeken keresztül tevékeny részese volt a nemzetközi diplomáciának, politikának és gazdasági életnek is. A különböző népek szabadságharcában szerzett tapasztalatai, kapcsolatai ebben jelentősen segítették. Egyre határozottabban, meggyőződéssel vallotta, hogy az alkotó munkához, a gazdasági-kulturális fejlődéshez béke, együttműködés kell. 1870 őszén - a francia-német háború idején - egyik barátjának így írt erről: "Mi nekünk kedves barátaim arra kellene törekednünk, hogy egy Európai Senatust, egy törvényszéket állítsunk, mely az egyes kormányok közötti viszályokat elintézné. Ha ennek sikerülne csak minden második háborút meg akadályozni, már is óriásikat nyerne az emberiség." A nemzetek örök békéjének hirdetőjeként kereste a "keleti-kérdés" békés megoldásának lehetőségeit, majd ismételten felvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát. Néhány alkalommal folytatott tárgyalásokat a nemzetiségek képviselőivel; nem hivatalos követként államközi szövetségek megteremtésén is fáradozott. A békemozgalom érdekében kifejtett tevékenységének elismeréseként Türr elnökölt az 1896-ban Budapesten ülésező nemzetközi békekongresszuson. A magyar vízgazdálkodás és mezőgazdaság fellendítéséért Az 1867-es kiegyezés amnesztiát hozott Türr számára is. Hazatérve tanulmányozta a gazdasági viszonyokat. Tapasztalta az ország nagyfokú gazdasági-kulturális elmaradottságát, a meggyorsuló fejlődés fokozott ellentmondásait, buktatóit. A kedvezőtlen tapasztalatok ösztönözték arra, hogy széles körű szervezőmunkába fogjon a gazdasági élet fellendítése érdekében. Sokirányú és több évtizedes hazai munkásságának centrumában a gazdasági kérdések álltak. Széchenyihez hasonlóan azon volt, hogy a külföldön szerzett tapasztalatokat hazája gazdasági és kulturális fejlesztésére használja. Gazdaságpolitikai nézeteit azok a tanulmányai, cikkei, előadásai mutatják, amelyeket a hitelélet, a csatornaépítés, az öntözés, a vízi közlekedés, az utak fejlesztéséről, a magyar mezőgazdaság létfontosságú problémáiról és a mezőgazdaság fellendítéséről írt, illetve tartott. Türr 1868 márciusában Sayn francia mérnökkel beutazta az egész Bácskát, majd 1869 tavaszán Caramorra olasz mérnökkel újabb körutat tett ugyanott. A látottak hatására széleskörű szervezőmunkába kezdett a Ferenc-csatorna konstrukciója és bővítése érdekében. 1870-ben így írt erről: "Amint a hazába visszatértem, Bács megyében látván a Ferenc-csatorna elhagyott állapotját: azonnal ennek orvoslását vettem célba. Olaszországi hosszas időzésem alatt bőven volt alkalmam látni, hogy mily hasznos a csatorna nemcsak a közlekedés előmozdítása, hanem a földmívelésre is a mesterséges öntözés tekintetéből, miután a hüvelyes és kalászos vetemények termése kétannyi; a kaszálóké pedig 6-8-annyi mennyiségre számíthat öntözéssel, mint anélkül". 1869 tavaszán Caramorra kijelölte a csatornavonal helyét melyet Klasz Márton kir. építészeti felügyelő vezetése alatt vettek föl, aki a tervet is elkészítette. 1869 őszén Caramorra újból bejárta a vonalakat, és az újonnan ásandó csatorna kiviteléhez kedvező véleményt adott. Ehhez az is hozzájárult, hogy a pénzintézetek a magyar és olasz mérnökökön felül egy holland mérnökkel is megbíráltatták a tervet. John Lawson főmérnök, a Wythes-Londgridge cég megbízottja jelentésében (1871. május 19.) a véleményét az alábbiakban összegezte: "Türr tábornok által tervezett és építendő tápcsatornát Bajától Bezdánig a helyszínen műszakilag megvizsgáltam, s tökéletesen jónak találtam ... Az öreg csatorna elhanyagolt állapotban van, és helyreigazítása sok és költséges munkát igényel ugyan, de nem nehéz. A kissztapár-újvidéki csatornavonal jól van választva, mert a csator-