Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Méltatás: Köszöntés dr. Juhász József és dr. Öllős Géza professzor születésének 80. évfordulóján

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. Az előző években a természet kegyes volt, mert nem volt az árvíz alatt jelentős szél, nem alakult ki nagy hullámzás. Jelenleg nem tudjuk azt, mekkora szélsebesség, milyen hullámmagasság ellen megfelelőek módszereink, mint pl. a Hódmezővásárhely vidékéről származó ollós karózás, stb. Kutatni kell, milyen más hatékony hullámzás elleni védelmet lehet kialakítani? Milyet akkor, amikor még csak kezdődik a hullámzás, s milyet akkor, amikor már partot mart? Nem rendelkezünk hatékony hullámvédelemmel, a meglévő módszereknek nem tudjuk az érvényességi, megbízhatósági, használhatósági körét és határát. A hagyományos ollós karózáshoz nem rendelkezünk anyaggal, eszközökkel. Előre is felmérhetőek azok a károk amelyek egy suvadás utáni gátszakadással kialakulhatnak. Keserű példa is van. Töltésmegcsúszás idézte elő 1879-ben a hírhedt petresi gátszakadást is, ami végül Szeged katasztrófájához vezetett: „A szurkos agyagból épült és nem kellően tömörített új töltést ez alkalommal feküdte meg először a magas árvíz. A lazán beépített töltésanyag teljes mérvű átázása következtében állott elő a töltés hirtelen megrogvása és átszakadása. Bizonyára az átázott rossz altalajnak is része volt a baj előidézésében." - ahogy Péch József csaknem húsz évvel a katasztrófa után Irodalom: MI 10422-85 Árvízvédelmi gátak méretezése. MSz 15292-98 Árvízvédelmi gátak biztonsága. Nagy L.: Az árvízvédelmi gátak geotechnikai problémái. Vízügyi Közlemények, LXXXII. évi, 1. füzet, pp. 121-146, 2000. Nagy L.: Gátdiagnosztika, diszperz talajok gyors azonosítása. Mélyépítő Tükörkép Magazin, pp. 10-11, 2006 április, 2006a. Nagy L.: Rendkívüli tiszai védekezés - 2006 április. Mélyépítő Tükörkép Magazin, 2006 június, pp. 42-33, 2006b. Nagy L.: A szelevényi suvadás, Mérnök Újs. 2006 jún., pp. 22-23, 2006c Nagy L„ Lazányi I.: 2006 évi Tisza árvíz utáni helyreállítás, 10.05 Hármas-Körös jobb part 10+300-11+000 tkm közötti szakasz átfogó geotechnikai vizsgálata. Geotechnikai szakvélemény, 2006c. Nagy L.: 2006 évi suvadások geotechnikai tapasztalatai. Hidrológiai Közlöny, LXXXVII évf., 4. füzet, pp. 7-12, 2007a Nagy L.: A 2006 évi tiszai suvadások néhány tapasztalata, Vízügyi Közlemények külön száma 2006 évi árvízről. Megj. alatt. 2007b. Nagy L.: A helyreállítás stratégiája a 2006 évi tiszai árvíz suvadásainál, Vándorgyűlés kiadványa, 2007. június, 2007c. Nagy L.: A suvadások körüli eljárásokról. Vízügyi Közlemények külön száma a 2006 évi árvízről. Megjelenés alatt. 2007d. Péch J.: A gátcsuszamlásokról, Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, pp. 442-458, 1887. Péch J.: Gátvédelem, Gyakorlati kézikönyv vízi mérnökök és gátvédök részére, Budapest (1892). Szepessy J.: Meglévő árvízvédelmi töltések állapot-felvételi módszerének kísérleti ellenőrzése. Vízügyi Alap, alkalmazott kutatás, 1991. A kézirat beérkezeti: 2007. október 15. a gátszakadás kiváltó okait értékelte. Evaluation of the impact of slope slumping on levee stability Nagy, L. Abstract: Many defects (potential hazards) are still hidden in the interior of levee embankments. Owing mainly to the ageing of earth structures new defects are liable to develop steadily. Cracks and voids around embedded structure are only a few examples of these. Continuous efforts are needed to explore and identify them. It would be mistaken to wait for the next flood to pinpoint such embankment defects. Explorations and repairs must be scheduled for extended low-water periods, flood fighting, levee stability, slope slumping, emergency operations during the 2006 flood Keywords: NAGY LÁSZLÓ Méltatás dr. (PhD), oki. mérnök, oki. szakmérnök, az Orsz. Vízügyi Főigazgatóságnak éveken át tanácsosa, jelenleg a Bp. Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnikai Tanszékének főmunkatársa. A Hidrológiai Közlönyben megjelent cikkei mellett 2007-ben jelent meg a Környezetv. és Vízügyi Minisztérium kiadásában „Az 1876. évi árvizek" c. könyve. Köszöntés dr. Juhász József és dr. Öllős Géza professzor születésének 80. évfordulóján Dr. Juhász József, a Miskolci Egyetem professzora, a Magyar Hidrológiai Társaságnak 1990-1996. évek között elnöke, hosszú évtizedeken át titkára, bizottsági elnöke, alelnöke, szerkesztő bizottságunknak tevékeny tagja 2007. november 27-én töltötte be 80. életévét. 1927. november 27-én született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett 1950-ben vízépítő szakos mérnöki oklevelet. A műszaki tudomány kandidátusa (1957), doktora (1976). 1951-54. között gyakorlatvezető a Bp. Műszaki Egyetemen, 1958-tól meghívott előadó a Miskolci Egyetemen. 1966-76. közt docens, 1976-97. közt egyetemi tanár, egyes években tanszékvezető. Bevezette a geológus mérnök, a hidrogeológus mérnök, a hidrogeológus szakmérnök képzést. Környezetvédelmi, hulladék-elhelyezési kérdésekkel a gyakorlatban is foglalkozott. Több ízben volt a Víziterv mérnöke, osztályvezetője. Itt a hazai törpe-vízművekkel, a felszín alatti vízkészletekkel, illetve a dunai- és tiszai erőmüvek előmunkálataival foglalkozott. 1956-63. közt vízbázis-kutatást, mérnökgeológiai előmunkálatokat folytatott a Földmérő és Talajvizsgáló Vállaltnál. Vitukiban is végzett munkáját követően a Vízgazdálkodási Intézet megalakulása után 1967-76. között annak főtechnológusa volt. A Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Tudományos Bizottságának tagja. Szerepet vállalt a tudományos minősítésekben. A Magyar Hidrológiai Társaság 2002-ben választotta tiszteleti tagjává. Dr. Öllős Géza, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem emeritusz professzora, folyóiratunknak, a Hidrológiai Közlönynek az 1959-1985. évek között főszerkesztője, 1985. óta folyamatosan szerkesztőbizottsági elnöke 2008. február 2-án tölti be 80. életévét. 1928. február 2-án született a ma Szlovákia területén fekvő Apácaszakállason, amely helység néhány éve díszpolgárává választotta 1947-1951 között végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemen tanulmányait, ahol vízépítő szakos mérnöki oklevelet szerzett. A műszaki tudomány kandidátusa (1961), doktora (1978). 46 éven át volt hivatásos oktató és tudományos kutató. Pályáját dr. Németh Endre profeszszor I. sz. Vízépítéstani Tanszékén kezdte, majd 1963-ban a Vízellátási és Csatornázási Tanszék alapítója lett. 30 éven át vezette ezt a tanszéket, 1996-ban vonult nyugalomba, 1997tól a BME professor emeritus-a. Kutatóként a felszín alatti vizek, a szürő-kutak, a vákuum-kutak, a karsztvizek hidraulikájával, víz- és szennyvíztisztítással foglalkozott. Egyetemi jegyzetei, könyvei a szakterület elméleti és gyakorlati továbbfejlesztését szolgálták. Tanulmányaival, előadásaival a vízellátás-csatornázásvíztisztítás tudományos ismereteit terjesztette. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának tagja, a vízellátás-csatornázás szakbizottság elnöke. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1994. óta tiszteleti tagja. V. /.