Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Nyugati- sivatagban a felszínen igen elterjedt felső - kréta időszaki mészkőként leírt rétegcsoport igen változatos rétegekből áll, és felszíni elterjedése megközelíti a 100.000 km

2-t. Megjegyzem, hogy Egyiptom leglátványosabb főleg szélerózió által létrehozott különleges - egyedi felszíni karsztos formák (Farafra oázis, Fehér sivatag) is e mészkőhöz kapcsolódnak. A karbonátos üledékképződés a paleocénben is folytatódott. Kifejlődése hasonló a felső-krétában keletkezett rétegsorozathoz, mert a mészkő mellett jelentős vastagságban szemcsés, laza kréta szerű kőzetfajták közbetelepülése is megfigyelhető. A Nyugati-sivatag fennsík területeinek legelterjedtebb felsivtag-színi kőzetei az eocénben halmozódtak fel, részben mészkő kifejlődésben. A felszíni, illetve felszín közeli elterjedése megközelíti a 200.000 km

2-t. A Déli fennsíkon a núbiai részen, a Nílus bal partja mentén jelentős elterjedésben mutatták ki a felszínen. Az ókori Egyiptomban közkedvelt építőanyag volt. A gizai piramisokat is középső eocén mészkőből építették és a Királyok völgye a fáraók híres temetkezési helye is eocén karbonátos kőzetekben alakult ki. Továbbá gazdasági szempontból is jelentős, mert az eocénban keletkeztek azok a vasérc telepek a Baharija oázis közelében, amelyre Egyiptom vas és acél termelése alapul. A mészkő mellett az eocénben márga, agyag, homokkő felhalmozódásokat mutattak még ki a vizsgálatok. Az eocén végén a tenger észak felé visszahúzódott a terület kiemelkedése miatt. így az oligocénben dinamikus lepusztulás ment végbe és ennek következtében a Nyugati-sivatag északkeleti részén főleg fluviális homok, kavics rakódott le. A durvább kavicsos anyag főleg tűzkő kavicsokból áll, amelyek az eocén és a felső kréta meszes üledékekhez kapcsolódóan ezek lepusztulása révén kerültek áthalmozásra az oligocében. Ebben a korban jelentős vulkáni és szubvulkáni tevékenység is lezajlott, amelynek során bázikus kiömlési és telér kőzetek keletkeztek. Bazalt és dolerit található többek között a Baharija és Fajúm oázisok környezetében. A bazaltot is több helyen bányászták az ókorban. A vulkáni kőzetekhez kiterjedt hidrotermás tevékenység is kapcsolódik, melynek során számos magas hőmérsékletű hévforrás tört fel, különböző típusú forrás lerakódásokat létrehozva (kvarc és kova telérek, kova cementáció, gejzirit). A miocén elején folytatódott a szárazföldi lepusztulás, amelyek során folyóvízi delta fáciesü homokos, kavicsos üledékek halmozódtak fel a Nyugati-sivatag északi részén a Qattara depresszióban. De már ekkor megkezdődött a miocén tenger fokozatos benyomulása, amely a középső - miocénben teljesedett ki, amikor a tenger a vizsgált tájegység északi részét teljesen elöntötte és ekkor halmozódott fel a tájegység északi táblavidékét alkotó oolitos mészkő, amely a felszínen kb. 80.000 km

2en mutatható ki. A Földközi - tenger partja mentén kb. Alexandriától a líbiai határig követhető jellegzetes tengerparti abráziós karsztos formákat és jelenségeket mutatva. Déli irányba a Szíva-Qattara depresszió-ig terjed, ahol a miocén mészkő 200 - 300 m magas tereplépcsővel megszűnik. Pliocén kori üledékeket főleg a Nyugati-sivatag keleti részén mutattak ki, miután a tengerelöntés a Nílus völgyében Asszuánig terjedt. A pliocénben tengeri, fluriomarin és szárazföldi üledékek képződtek, így meszes márgás (marin) és homokos - kavicsos-kőtörmelékes (szárazföldi) kőzetféleségeket soroltak e korba. Az irodalom szerint a tenger 3.300 millió év körül visszahúzódott és a Nílus völgyében a pleisztocénig főleg folyóvízi anyag halmozódott fel. Továbbá több helyen hévízműködésből travertinok képződtek (pl. Korkur oázis). A negyedidőszakon belül a pleisztocénben jelentős éghajlat-változások következtek be. Az alsó-pleisztocénben kb. 1.800-0.8 millió évek között nagyon száraz klíma viszonyok alakultak ki. Ezért ilyen éghajlatra jellemző lepusztulás és felszínfejlödési folyamatok zajlottak le a Nyugati-sivatagban. Továbbá ebben az időszakban Sampsell B. M. (2004) szerint a tájegység keleti határa mentén húzódó Nílus völgy is vízmentes volt, majd 80012.500 ezer évek között csapadékos és száraz klíma ingadozások zajlottak le a változó éghajlatokból eredő felszínfejlődési folyamatokkal és felszíni formákkal és üledékekkel. A holocént a vizsgálatok alapján éghajlatilag két fázisra tagolják és ezek alatt fellépő különböző irányú folyamatok döntően részt vettek a mai felszíni formakincs kialakulásában, mert a korábbi korokból átöröklött formákat többé - kevésbé átformálták. A holocén elején csapadékos, klíma uralkodott kb. 7000 - 8000 évig, azután kialakult a mai hiperarid klíma, amelyben a napjainkban megfigyelhető sivatagi körülményekre jellemző formák jöttek létre és halmozódtak fel az üledékek. Egyes depressziókban a holocénben sós mocsári üledékek keletkeztek, míg a források esetenként travertinot halmoztak fel környezetükben. Áttekintve és ismertetve a Nyugati-sivatag földtani adottságait, legelterjedtebb üledékes kőzet változat a különböző korokban képződött mészkő, amely a felső kréta kortól kezdve az eocénen át a miocénig bezárólag szakaszosan a Téthys tengerben keletkezett. E mészkövek a Nyugati-sivatagnak kb. 2/3-án a felszínen, illetve a felszín közelben vannak hatalmas kiterjedésű, alig kiemelt és tagolt vízszintes, illetve közel vízszintes településben fennsíkokat formálva. Ebből eredően a platókarszt típusába sorolhatók, mert e rétegek vízszintes, vagy közel vízszintes településűek, továbbá a közbetelepülő agyag, márga, homokkő miatt, szendvicsszerü kifejlődésűek. Felszínét helyenként mély depressziók szakítják meg, továbbá a sivatagi mállás miatt a felszíni karsztosodás során különleges helyi formatípusok is kialakultak (Fehér sivatag), amelyek, így együtt felszíni karsztosodás szempontjából adott helyeken egyediségét hangsúlyozva ki a Nyugati-sivatag platókarsztjának. 3. A Nyugati-sivatag platókarsztjának vízföldtana, depressziói, forrásai és főbb karsztos formái Egyiptomban a kedvezőtlen száraz klimatikus adottságok miatt a víz alapvető és meghatározó jelentőségű. Ezért az ország kb. kétharmadát jelentő Nyugati-sivatagban az elmúlt évtizedekben igen jelentős vízkutatási munkálatok (fúrások) és ehhez kapcsolódó geofizikai vizsgálatok történtek a tájegység felszín alatti vízkészle-