Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
1. szám - Megemlékezés: - Dr. Urbancsek János (1919–2006). Búcsú dr. Urbancsek Jánostól (Dobos Irma)
57 Megemlékezé s Dr. Urbancsek János 1919-2006 2006. szeptember 24-én Budapesten elhunyt dr. Urbancsek János oki. középiskolai tanár, hidrogeológus, a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztálya vezetőségének egykori tagja, aktív támogatója. 1919. október 23-án született Mezőgyánban. Középiskolai tanári oklevelet és doktorátust szerzett 1947-ben. 1946-tól 1950-ig tanítóképző intézeti tanár volt, 1951-53 közt a BEM ill. a MÁFI geológusa. 1953-56: a Mélyfúró Vállalat üzemi-, majd főgeológusa, 1956-tól az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat főgeológusa, 1967-től a VIKÖZ Vízföldtani Felügyeletének vezetője, majd 1981-ig a VGI főgeológusa. Főbb munka- és kutatási területei: földtani kutatások, lyukgeofizikai mérések alkalmazása, fizikai petrográfiai vizsgálatok, kútkiképzések, a mélységi víztárolók térbeli helyzete és egymással való összefüggése, a kútkataszteri felmérés és feldolgozás irányítása. Szakirodalmi munkásságát a „Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere" c. 10 kötetes (5000 oldalas) összeállítás szerkesztése, a szövegrészek írása, s emellett számos monográfia, tanulmány és egyéb publikáció dokumentálja. Öt éven keresztül a miskolci egyetemen meghívott előadója volt. A Magyar Hidrológiai Társaság Bogdánfy Ödön emlékéremmel (1963) és Vásárhelyi Pál díjjal (1983) ismerte el munkásságát. 2006. október 14-én, Budapesten, a Fiumei úti temetőben a Magyar Hidrológiai Társaság, munkatársai és tisztelői nevében dr. Dobos Irma búcsúztatta az alábbi szavakkal: Búcsú dr. Urbancsek János (1919-2006) főgeológustól EurGeol dr. Dobos Irma Tisztelt Gyászolók! Egy igaz ember távozott el, nagy űrt hagyva maga után. Olyan valaki volt, aki a legnemesebb emberi tulajdonságokkal rendelkezett, mint a haza-, a szakma- és nem utolsó sorban a családszeretettel. Hazaszeretete öszszefonódott a szakmaival, különösképpen az Alföldnek volt szerelmese, hiszen szűkebb pátriája, szülőhelye, a Mezőgyánhoz tartozó Nagygyanté puszta és közvetlen környékéhez kötötte. Pedagógusnak készült, s ezt a belső indíttatását élete végéig megtartotta. Munkája során fáradhatatlanul oktatott és nevelt, példát mutatva saját életével. Kiváló eredménnyel több diplomát is szerzett. Előbb tanítói, majd a Szegedi Tanárképző Főiskolán és a Tudomány Egyetemen az Apponyi Kollégium elvégzésével tanári diplomát szerzett természetrajz-földrajz szakból (1944). Egy évig tanít ugyan a varsányhelyi népiskolában, de csakhamar előbb díjtalan, majd díjas gyakornok Ferenczi István geológus professzor mellett, akihez igazi tisztelet és barátság fűzte. Ennek elmélyüléséhez az együtt töltött nyári szünidői munka adott lehetőséget, amikor együtt térképeztek, így a visóvölgyi völgyzáró gát földtani előmunkálatainál, és az egregyvölgyi szénbánya kutatásánál. 1942-44 között a Földtani Intézetben díjas gyakornok Ferenczi Istx'án professzor mellett. A második világháború Németországba sodorja, s Murnauból hazatérve a szarvasi Evangélikus Tanítóképzőben helyezkedik el, ahol 1946-50 között biológiát és földrajzot tanított. Itt ismerkedett meg feleségével, Kovács Ilonával, aki tanítványa, tanári és mezőgazdasági mérnöki végzettségű volt, és 1954-ben kötöttek egy életre szóló házasságot. Erdélyi kutatása képezte doktori disszertációjának témáját is a szilágysági Meszes-hegység északi előteréről Nyírsid, Mojgrád és Vártelek földtani viszonyai c. tanulmányát, s azt 1947-ben Horusitzky Ferenc professzornál védte meg földtan, földrajz és ásványtan szakból. 1951-ben a BEM-ben, 1952-53-ban a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott. Az ipari geológiai szolgálat megalakulásakor, 1954-ben a Ceglédi Mélyfúró Vállalat hódmezővásárhelyi üzeméhez helyezték üzemi geológusnak. Hamar kiderült kitűnő felkészültsége és alig 2 év múlva, 1956-ban már Ceglédre került főgeológusnak. Itt is bizonyította eredményes munkáját, és az Országos Földtani Főigazgatóság akkori vezetője ellenőrző útja során kiemelkedő vízkutató eredményeiről győződött meg. A következő évben már meg is kapta a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést, 1958-ban a Munka Érdemérmet. A vidéki vízfeltáró vállalatok összevonásakor, 1958ban megalakult az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, s annak kinevezett főgeológusa lett, és így lehetősége volt az egész országról áttekintést kapni. Nagy előnyére kitűnő munkatársak vették körül, akikkel könnyű volt továbbra is eredményes munkát végeznie. Az utolsó 4 év gyakorlati munkája bebizonyította, hogy az ország vízellátását csak szakszerű vélemény kialakításával lehet megoldani, és ehhez olyan biztos adatokra van szükség, amelyet csak pontos helyszíni térképezéssel lehet megoldani. így történt azután, hogy tervét mind a vízügyi, mind a földtani főhatóság elfogadta, és megindult az országos artézi kútkataszterezés ugyancsak válogatott, kiváló munkatársakkal. Munkája során bebizonyosodott, hogy az új vízfeltáró munkát ki kell egészíteni olyan geofizikai mérésekkel, amelyek elősegítették a fiziko-petrográfiai vizsgálati módszerek bevezetését. Ezzel az eljárással több ezer földtani rétegsor alapján ma már a fiatal medencék sztratigráfiája jól felvázolható, és a rétegvizek teleptana megbízhatóan feldolgozható. így készülhetett el szerkesztésében a Magyarország mélyfúrási kútjainak katasztere című kiadvány tíz kötete 1982ig. Olyan nagy értéket jelentett ez a munka, hogy e nélkül sem a tervezők, sem a kivitelezők már nem tudtak dolgozni. A világviszonylatban is első és egyedülálló az az országos térképező munka, amit 20 éven át irányított, és több mint 5000 oldalas kiadvány állandó szerkesztője volt.
