Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

168 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. r Észak-Dunántúli vízfolyások kérészfaunájának felmérése Cser Balázs

1 - Kovács Krisztián

2 'PTE TTK Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. 2Észak-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Mérőállomás, 9028, Győr, Török I. u. 68. Kivonat: A VKI elvárásait követvejelen munkában a 2005. évi makrogerinctelen mintavételek során előkerült kérészlárvák minél pontosabb lehetőleg fajszintű - azonosítását tűztük ki célul. 55 helyről gyűjtött 87 mintát vizsgáltunk, 27 fajt és további 8 génuszt azonosítottunk. Kérészfajokban leggazdagabbnak a Dömösi-Malom-patak, a Rák-patak, a Nováki-csatorna, a Pilismaróti-Malom-patak, a Rába, a Lajta, a Marcal és a Répce bizonyultak. A leggyakoribb fajok: Baetis vernus, Cloeon dipterum, Caenis luctuosa/macrura. Előkerült ritkaságok: dunavirág (Ephoron virgo), Ephemerella mucronata, Ephemerella notata. Kulcsszavak: Ephemeroptera, Észak-Dunántúl, Víz Keretirányelv. Bevezetés A Víz Keretirányelv egyik fő célkitűzése - a vizek jó ökológiai állapotának elérése - számos új követelményt támaszt a vizek biológiai állapotának jellemzéséhez és minősítéséhez felhasználható módszerekkel szemben. A VKI szerinti EQR minősítéshez figyelembe kell venni az egyes vízterek eltérő tipológiájából adódó különbségeket, amihez nélkülözhetetlen a fajszintü indikáció, a típusokra jellemző karakterfajok ismerete. A környezetvédelmi felügyelőségeken folyó biológiai vízminősítés a gerinctelen makrofauna vonatkozásában jelenleg a Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszeren alapul, amelyhez általában elegendő a család szintű azonosítás. A biológusok a makrozoobenton vizsgálatok bevezetése óta lehetőségeikhez képest törekedtek a fajszintig történő azonosításra, ez azonban nem mindig volt eredményes. Az európai elvárásokra való felkészülés jegyében és annak érdekében, hogy a 2007-ben bevezetendő új módszer és a korábbi eredményeink közötti átjárhatóságot megteremtsük, célul tűztük ki, hogy mind az új, mind a már korábban gyűjtött mintákban található kérészlárvákat fajszinten azonosítsuk. A 2004. év eredményeit 2006-ban a MaViGe konferencián mutattuk be. Jelen munkában a 2005 -re vonatkozó faunisztikai eredményeket közöljük. A felügyelőségi makrogerinctelen vizsgálatok bevezetésétől napjainkig terjedő teljes időszak (2000-2006) áttekintését a későbbiekben fogjuk megtenni. Anyag és módszer A kérészlárvák gyűjtése a gerinctelen makrofauna mintavételek keretében szabványos nyeles kézihálóval történt „kick and sweep" módszerrel és kézi egyeléssel. A 2005. év folyamán összesen 55 mintavételi helyről származó 87 mintát vizsgáltunk (/. táblázat). A lárvákat 70 %-os etanollal tartósítottuk. Az azonosítást a következő művek segítségével végeztük: BAUERNFEIND & HUMPESCH (2001), MÜLLERLIEBENAU (1969). A nevezéktan BAUERNFEIND & HUMPESCH (2001) munkáját követi. Eredmények és értékelésük A mintavételi helyek és időpontok az 1. táblázatban láthatók. A győjtött kérészfajok listáját a 2. táblázat mutatja. Összesen 27 fajt sikerült azonosítani. Egyes génuszokra jellemző azonosítási nehézségek, az állatok sérülései vagy a lárvák fejletlensége miatt további 8 taxont csak génusz szintig azonosítottunk, vagy csak kérdőjellel szerepeltetünk. A legnagyobb fajszámot (8-8) a dömösi Malom-patakban, a Rák-patakban Görbehalomnál és a Nováki-csatornában Novák-pusztánál találtuk, ezt követi 7-7 fajjal, pilismaróti Malom-patak, a Rába Árpásnál és a Lajta Hegyeshalomnál, 6-6 fajjal a Marcal Mórichidánál és a Répce Répceszemerénél. Valószínű, hogy további vizsgálatokkal még több faj kerülne elő. Ezen vízfolyások rövid jellemzése a következő: Dömösi-Malom-patak: A mintavételi hely a pataknak a településen keresztülfolyó szakaszán található. A meder szakaszosan árnyékolt. A víz áramlása gyors, a mederanyag zömében nagyméreté kövekből, kis mennyiségben kavicsból áll. A medence jellegű szakaszokon nagyon kismértékű sóder és üledék felhalmozódás figyelhető meg. Vízi makrofiton állománya gyakorlatilag nincs. A Víz Keretirányelv hegyvidéki, szilikátos alapkőzeten futó, durva mederanyagú, kicsi vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyás típusában a vízi gerinctelen makrofaunát tekintve javasolt magyarországi referenciahely. Rák-patak, Görbehalom: A mintavételi szelvény a település alatt, erdős területen található. A fás parti vegetáció szinte teljesen beárnyékolja a medret. Vízi makrofiton vegetációja nincs. A patak gyors folyású, a mederanyag többnyire nagy kövekből, helyenként csupán az alapkőzetből áll, a medence jellegű helyeken sóder és finomabb üledék halmozódott fel. A VKI dombvidéki, meszes alapkőzeten futó, durva mederanyagú, kicsi vízgyüjtőjű vízfolyás típusában a vízi gerinctelen makrofaunát tekintve javasolt magyarországi referenciahely. Nováki-csatorna, Novák-puszta: A csatorna a Duna mentett oldali vízrendszeréhez tartozik, az Alsó-Szigetközi vízpótló rendszer reprezentatív helyszíne. A mintavételi hely Novák-puszta község határában a településen kívül található. A vízfolyást árnyékoló fásszárú vegetáció kíséri, helyenként kisebb megvilágított szakaszok vannak. A víz egyértelműen áramló jellegű. A vízi makrovegetáció rendkívül dús. A mederanyag nagyrészt kavicsból és nagyobb méretű kövekből áll, a szerves üledék mennyisége viszonylag kevés. Lajta, Mosonmagyaróvár: A mintavételi hely a város belterületi szakaszán található. A meder széles, magasan töltésezett, nyílt területen húzódik. A víz ensen áramló. Hínárvegetációja kevésbé fejlett. Mederanyaga sóderból, nagy kövekből, kavicsból és kevés finom üledékből áll. Pilismaróti-Malom-patak: Nagyon hasonlít a DömösiMalom-patakra Szinte teljes egészében az ott leírtakkal jellemezhető, az üledék mennyisége valamivel több. A VKI hegyvidéki, szilikátos alapkőzeten futó, durva mederanygú, kicsi vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyás típusában a vízi gerinctelen makrofaunát tekintve szintén javasolt magyarországi referenciahely. Rába, Árpás: A meder magasan töltésezett, erősen módosított jellegű, fás szárú parti vegetáció csak a kevésbé meredek bal parton figyelhető meg. A víz erős áramlású, makrovegetációja minimális. A mederanyag durva, kőből, kavicsból áll, a finom üledék mennyisége csekély. Lajta, Hegyeshalom: A mintavételi hely Hegyeshalom felett, az országhatárnál található. A meder széles, magas töltések közé van szorítva, nyílt területen húzódik, csak lágyszárú gyomvegetáció határolja. A víz áramlása erős. A makrofiton állomány jelentéktelen, néhány szál part közeli nád alkotja. A mederanyag kavicsokból és kövekből áll, a finom üledék mennyisége kicsi. Marcal, Mórichida: A mintavételi hely közvetlenül a település szélén található. A meder széles, magasan töltése-