Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

160 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. biomasszája ennek közel tizede, a házasamőba és a napállatka biomassza ezrede-tízezrede. Összehasonlításként Vörös és mtsai (2000) által 1991-ben a dunai planktonban talált maximális ostoros egyedszám 38 670 000 ind l"

1, Scherwass és Arndt (2005) pedig a Rajna planktonjában 1366 ind l"

1 csillós egyedszámot talált. Táplálkozási kapcsolatok: In situ táplálékvakuólum elemzések segítségével számos protozoon faj esetén megállapítottam milyen alga fajokat, nemzetségeket fogyasztottak. Néhány érdekesebb direkt táplálkozási kapcsolat (protozoon: algák): Acanthocystis sp.\ Chlamydomonas reinhardtii; Paraphysomonas spp.: Aulacoseira italica, Chlorococcales, Croomonas acuta, Cryptomonas sp., Dictyosphaerium sp., Oocystis sp,; Collodictyon triciliatum: Dictyosphaerium sp.; csupasz amőba: Chlamydomonas sp., Scenedesmus ecornis\ Hyalosphenia cuneata: Chlorococcales; Peranema trichophorum: Nephrocytium aghardianum\ Phascolodon vorticella: Pandorina morum\ Raphidiophrys sp.: Oocystis sp.; Spumella sp.: Chlorococcales', Strobilidium caudatum: Chlamydomonas sp., Croomonas acuta, Crysococcus sp., Dictyosphaerium pulchellum, Skeletonema potamos; Tintinnidium fluviatile: Dictyosphaerium anomalum; Vorticella convallaria komplex: Croomonas acuta. Számos algivor protozoon esetén az elfogyasztott átlagos és maximális alga méretet is meghatároztam, amit az anyagforgalmi modell készítésekor figyelembe vettem. A tömegesebb protozoon csoportok, fajok esetén korreláció analízissel megvizsgáltam a csoport biomasszájának és táplálékszervezeteik biomasszájának éves lefutását ill. ennek szorosságát, kapcsoltságát. Nem találtam szignifikáns kapcsolatot a baktériumok - nanoflagelláták és a baktériumok - csupasz amőbák közt. Szignifikáns összefüggést találtam (p < 0,05) a következő biomasszák időbeni lefutása közt: baktériumok - bakterivor csillósok, baktériumok - peritrichák, táplálékalgák - Collodictyon triciliatum, táplálékkalgák - algivor csillósok, táplálékalgák - Strobilidium caudatum, 6 um alatti gömbded algák - tintinnidák, Dictyosphaerium spp. - tintinnidák, táplálékkalgák - Vorticella picta, táplálékcsillósok - ragadozó csillósok. A fenti esetekben a táplálkozási kapcsolat indirekt módon is kimutatható a biomasszák lefutásában, továbbá feltehető, hogy a protozoon csoportok szaporodása elsősorban táplálék-limitált. Szelekciós mechanizmusok az évszakos szukcesszió során: Április végétől a növekvő fitoplankton termelésre diverz, mérsékelt egyedszámú algivor csillós közösség épült. Június elejére a közösség fajszáma csökkent, egyedszáma rendkívül megnőtt (31300 ind 1" ), három faj volt uralkodó (Phascolodon vorticella, Tintinnopsis cylindrata, Vorticella picta). Mindhárom faj jelen volt tél végi, tavasz eleji mintákban is, a júniusi populációk egyedei azonban szignifikánsan kisebbek voltak (testhosszak átlaga tavasz elején és júniusban: P. vorticella: 93 (im, 53 pm, p = 0,00052; T. cylindrata'. 44 pm, 28 pm, p = 0,0012; V. picta: 74 pm 41 pm, p = 0,000023). Ezen fajok júniusi kisméretű ökotípusai részben az abundáns populációkban létrejövő tápláléklimitáció, részben az ekkor tömeges, nagyobb méretű kerekesféreg populációktól történő niche szeparáció következtében alakulhattak ki. Ezt a táplálékvakuólum elemzések is alátámasztják. A tintinnidák viszonylag kevés 2-3 pm-es kerekded algákat, a Phascolodon és Vorticella egyedek kisméretű Stephanodiscus-okat fogyasztottak. Ez az abundáns, fajszegénnyé vált közösség június közepére összeomlott, ennek közvetlen kiváltó oka nem ismert. A Phascolodon vorticella kisméretű formáját Bereczky (1998) is megtalálta a Dunában, a P. limnetica-hoz hasonlítja, átlagméretét 50-70 pm közt adja meg. További vizsgálatok szükségesek ezen populációk genetikai diverzitásának megismerésére és az elszaporodásukat lehetővé tevő szelekciós mechanizmusok megértésére. Június végére a kerekded heterotróf baktériumok méretében szignifikáns növekedést tapasztaltam (effektív átmérők: jún. 14: 0,65 pm, jún. 29: 0,89 pm, p = 0,0000026). Ugyanekkor a pikoalgák százalékos aránya is megnőtt a pikoplanktonban (jún. 14: 9 %, jún. 29: 49 %). Mind a heterotróf baktériumok méretnövekedésére, mind a nagyméretű pikoalgák (1,5-3 pm) arányának növekedésére magyarázatot ad a június eleji abundáns tintinnida populáció összeomlása, mely a nagy sejtméretű pikoplanktont szelektíven legelte. Nanoflagelláták esetén tenyésztésen alapuló kísérletekből ismert, hogy táplálkozás során a nagyobb méretű sejteket preferálják, ezáltal eltolják a baktérium közösség öszszetételét a kisméretű sejtek felé (Gonzalez et al., 1990; Jürgens et al., 1999; Simek et al., 2001). A természetben való megfigyelések azonban hiányoznak, és olyan cikket sem találtam, amely bakterivor csillósoknál mutatna ki méretszelektív legelést. A mikrobiális táplálékhálózat szénforgalma: Az év négy érdekesnek tünő időszakában részletesen megvizsgáltam a mikrobiális táplálékhálózat szerkezetét és a kompartmentek közt folyó szénforgalmat, itt három időpontot mutatok be. Télen, január közepén a legnagyobb produkciójú csoport a heterotróf nanoflagelláták (HNF), a bakteriális és fitoplankton termelés ennek közel fele-fele. A fogyasztók közül legfontosabbak a csupasz amőbák és a peritrichák (bakteriális termelés tizede ill. huszada). Az elsődleges termelés 94 %-a nem hasznosul közvetlenül a táplálékhálózatban. A legjelentősebb szénáram (az egész hálózat összfluxusának 82 %-a) a nanoflagellátákba tart, azonban nem a fent említett kompartmentekből, hanem föltehetően: pehelyképző és aggregátumokhoz tapadt baktériumokból, detritusz fagocitózisából, bakteriális poliszacharid és oldott szerves anyag közvetlen felvételéből. Az a jelenség, hogy a nanoflagelláták táplálékának nagy részét nem a planktonban lebegő baktériumok adják, nem kellőképpen ismert a limnológiában, és ezen szervezetek sokkal fontosabb és általánosabb szerepére világít rá a Duna esetén (pl. allochton szerves anyag terhelés lebontása). Hangsúlyozandó, hogy a téli időszakban a nanoflagelláták a legnagyobb produkciójú élőlény-csoport a folyó planktonjában. Feltételezhető, hogy a jelenség a Duna esetén gyakran fennáll, ezt igazolja, hogy a többi évszakban is ezt mutatták az anyagforgalmi modellek, illetve meg kell említsem Vörös és mtsai, 2000 munkáját, akik 1991 májusában 20-szor akkora nanoflagelláta biomaszszát találtak, mint baktérium biomasszát, bár a két csoport szaporodási rátája adott időszakban hasonló nagyságrendű. A mikrobiális hurok télen jóval fontosabb a klasszikus láncnál. Június elején, a fent említett fajszegény abundáns csillós közösség kialakulásakor a fitoplankton a legnagyobb produkciójú csoport. A fogyasztók közül a nanoflagelláta és algivor csillós termelés a legnagyobb (a fitoplanktonénak tizenötöde), a feléjük áramló szénfluxusok meghatározók. Nem elhanyagolható a ragadozó csillós közösség sem (a csillós termelés tizede). A primer produkció 90%-a nem hasznosul közvetlenül. Június végén (/. ábra), a tintinnida populáció összeomlása után csökkenő mértékben a fitoplankton termelése dominál (össztermelés 76 %-a). A fogyasztók közül a nagy heterotróf ostorosok (LHF) a legfon-