Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
153 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Populációméret-becslés különböző módszerekkel a mocsári szitakötő (Libellula fúlva, Odonata: Libellulidae) Kis-Körös menti állományánál Nagy H. Beáta 1, Varga Zoltán Ádám', László Zoltán 2, Dévai György 1 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár, 1088. Budapest, Baross utca 13. Kivonat: A mocsári szitakötő (Libellula fúlva) egy nagy méretű állományát tanulmányoztuk jelölés-visszalátás módszerrel 2006. május 15. és június 28. között a Kis-Körös mentén, Bojt község határában. A terepmunka során - öt hét alatt - 377 hím szitakötőt jelöltünk meg. A napi egyedszámok becsléséhez minden nap 12,00 és 13,00 óra között megszámoltuk az ér teljes tanulmányozott szakaszán a hímeket (mind a jelölt, mind pedig a jelöletlen egyedeket). Annak érdekében, hogy a kapott eredményeket az állatok viselkedésével összevessük, minden nap megszámoltuk az intra- és az interspecifikus territoriális összecsapásokat. Eredményeink szerint a populáció maximális egyedszáma, mely kezdetben néhány ezer egyed körül mozgott, a tartósan csapadékos és hideg idö után jelentősen lecsökkent. A territoriális összecsapások száma egyértelműen követi a napi egyedszámváltozásokat, az egyedszámok pedig a hőmérsékleti változásokat. Kulcsszavak: Libellula fúlva, populációméret-becslés, kompetíció, Lincoln-index, Bailey-index Bevezetés A szitakötők a populációökológiai vizsgálatok kedvelt és gyakori alanyai. Ezek a rovarok általában néhány száz, esetleg ezer egyedből álló viszonylag kis populációkban vannak jelen, ahol a visszafogási ráta nagy lehet. Könnyen megfoghatók, jelölhetők és figyelhetők (különösen érvényes ez a kiülő fajokra). Gyakran zárt populációkat alkotnak, amelyeknél a be- és a kivándorlás mértéke elhanyagolható, és az ivarérett és a frissen kirepült egyedek térben jól elkülönülnek (Corbet 1999). Egy adott víztér melletti populáció egyedszámának ismerete alapvető információkat nyújt az egyedsürüség intra- és interspecifikus kompetícióban megnyilvánuló hatásának megértéséhez (Corbet 1999). A populáció egyedszámát általában a jelölt hímek és nőstények visszalátási arányából becsülik (Corbet 1999). Territoriális fajok esetében azonban a nőstények csak párzani és tojást rakni jönnek a vízhez, ezért az ő esetükben a visszalátási arány szinte elhanyagolhatóan kicsi, így a populáció méretét a hímek visszalátási adatai alapján becsülik meg (Pajunen 1962). Egy adott élőhely szitakötő-populációjának egyedszámnövekedése szignifikáns hatással lehet az egyedek viselkedésére. Például a Calopteryx h. haemorrhoidalis kis-szitakötőnél megnövekedett egyedszám mellett a párzások többsége ún. „erőltetett kopuláció" (Cordero és Andrés 2002), és gyakoribbá válik a párzás utáni párőrzés (Cordero 1998). A Paltothemis lineatipes szitakötő hímjei úgy reagálnak az egyedsürüség növekedésére, hogy kisebb territóriumokat védelmeznek, és többet harcolnak a fajtárs és nem fajtárs hímekkel (Alcock 1989). Az Ischnura elegáns hímjei esetében kis populációméret mellett kevesebb hím-hím interakciót jegyeztek fel, mint nagy egyedszámnál (Hinnekint és Dumont 1989). Az egyedsürüség növekedése tehát elsősorban a hímek viselkedésében okoz változást. A leggyakrabban észlelt viselkedésbeli eltérés egyértelműen az agresszivitás fokozódása. Ez megfigyelhető mind a hím-hím, mind a hím-nőstény interakciók esetében. Kutatásunk célja egy veszélyeztetett szitakötőfaj, a Libellula fúlva MÜLLER , 1764 (Odonata: Libellulidae) egy zárt populációjának felmérése, a napi egyedszámok megállapítása, majd a populáció mérete és a hímek viselkedési mintázatai közötti összefüggések feltárása volt. Anyag és módszer Kutatásunkat 2006. május 15. és június 18. között végeztük a Kis-Körös ér mentén, Bojt község határában. A KisKörösnek ez a szakasza gazdag makrovegetációval jellemezhető, természet-közeli állapotúnak tekinthető. A mocsári szitakötő általunk tanulmányozott populációja igen nagy valószínűséggel zárt volt. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy habár több ízben is felkerestük a közeli Ölyvöst, a Barát-eret és a Zomlini-csatornát (mindhárom Bojt határában is folyik, kb. 5 km-re déli irányban a Kis-Köröstől) ahol szintén előfordul ez a faj, jelölt egyedet azonban egyetlen alkalommal sem láttunk. Vizsgálataink jelölés-visszalátás módszerrel történtek. A jelölés során kétjegyű számjegyek kerültek a szitakötők szárnyaira piros és kék alkoholos filctollal. 2006-ban 377 hím szitakötőt jelöltünk meg a terepen töltött öt hét alatt. A jelölt egyedeket naponta 9-15 óra között 8><40-es nagyítású távcsővel figyeltük, és minden visszalátáskor feljegyeztük az egyed sorszámát, helyzetét a területen belül, reprodukciós állapotát, viselkedési sajátosságait, valamint a visszalátás időpontját. Annak érdekében, hogy a jelölt szitakötők mozgását pontosan nyomon tudjuk követni, a vizsgálat elején az ér 400 méter hosszú szakaszán 5 méterenként számozott karókat szúrtunk le. A napi egyedszámok becsléséhez minden nap 12,00 és 13,00 óra között megszámoltuk az ér teljes tanulmányozott szakaszán a jelölt és a jelöletlen hímeket. Az egyedszám és a hímek viselkedése közötti kapcsolat vizsgálatának erdekében pedig minden nap megszámoltuk az intra- és az interspecifikus territoriális összecsapásokat. Ezeket a számlálásokat két személy végezte, az ér két partján párhuzamosan haladva, miközben a látottakat diktafonra rögzítették. A terepmunka elején nőstényeket is jelöltünk, mivel azonban az ő visszalátási arányuk elenyésző volt (a nőstények csak párzani és tojást rakni jönnek a vízhez), ezeket az adatokat nem használtuk fel, amikor a populáció méretét becsültük. A populációméret becslése két módszerrel történt: a Lincoln-index és a Bailey-féle háromszoros fogás módszer segítségével (Southwood 1984, p. 101-108.). Lincon-index N = — r ahol: a = a jelölt egyedek teljes száma, n = a második mintában található egyedek száma, r = a visszafogott egyedek száma. Bailey-féle háromszoros fogás módszere _ a 2(n 2 + 1 )r 3 1 2 (r 2 l + l)(r 3 2 + l) ahol: N 2 = az egyedszám a második napon, a 2 = a második napon megjelölt és elengedett állatok száma,
