Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
1. szám - Vona Márton: A galgahévízi láprét vízháztartásának jellemzése
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. azonban a Galga vízszintje a vizsgált terület mentén magasabbnak mutatkozott a lápréten mért vízszinteknél. A szintezés időpontjában sem a Sósi-patak, sem a Galga-patak nem áradt, a Sósi-patakot a Galga-patak nem duzzasztotta vissza. Ez alapján feltételezhető, hogy a szintezés a jellemző áramlási viszonyokat szemlélteti. A láprétet övező, és rajta keresztbe nyitott csatornákban a víz áramlása minimális volt. Ezen csatornákban mért vízszintek nem a felszíni vizek vízszintjeit jellemzik, hanem feltételezhetően a csatornában kiszivárgó, felszínre bukkanó talajvizet, azaz a talajvíztükör magassági, lejtési viszonyait jellemzik. A talajvíz valószínűsíthető áramlási irányának ismeretében, annak kiegészítése érdekében, a vízháztartási számításokat megalapozó hidrológiai vizsgálatok során sekély fúrásokat végeztünk a terület határában, a Galga-patak, valamint a Sósi-patak medrében, lápréten figyelő kutakat is létesítettünk. A fúrásokat átlagosan 3 m mélységig mélyítettük (1. ábra). A rétegszelvények alapján megállapítható, hogy -1,802,00 m mélyen jelenik meg egy iszapos-kavics réteg valamennyi fúrási szelvényben. Ez a réteg, amely a VITUKI Kútnyilvántartójának adatait is figyelembe véve 10 m mélységig homogén, jelentős felszín közeli vízadó rétegként jellemezhető. Ebben a rétegben áramló felszín alatti víz alapvető szerepet tölthet be a láprét vízutánpótlásában. A Galga-patak medrében -0,65 és -1,35 m között olyan agyagos réteg található, amely k szivárgási tényezője 10" 5cm/s körüli, amely rossz vízvezető képességre utal, a felszín közeli víz láprétre való beáramlását akadályozhatja. Azonban 1,30 m-től már jó vízvezető képességű rétegek 10" 2cm/s találhatóak. így valószínűsíthetően a láprét közvetlen környezetében a Galga egy „részleges" függő mederben folyik. A lápréten végzett fúrások során azonban eltérő mélységekben találtunk olyan részben vízzáró, víztartó rétegeket, melyek jelentős vízmegtartó képességükkel nagyban hozzájárulhatnak a láprét üdeségének fenntartásában. Agyagosabb réteg található az F-2-es fúrás 0,65-1,70 m-es mélységben, illetve az F-3-as fúrásban 0,60-1,70 m-es mélységben I0 4 6cm/s szivárgási tényezővel jellemezhető rossz vízvezető képességű rétegek találhatóak. Az egykori tőzegesedésre utal az F-2-es fúrásban 1,70-2,40 m-es réteg fekete színe és fizikai félesége egyaránt. A Sósi-patak mentén végzett fúrások rétegsorában nem találtunk agyagos összletet, a víz szabadon áramolhat a láprét irányába, a rétegek k szivárgási tényezője 10" 3 cm/s közepes vízvezető képességre utal. Csupán az F-5-ös fúrás rétegsorában találunk 0,60-1,25 m közötti mélységben agyagosabb réteget, amely feltételezhetően a Sósi-patak szabályozás előtti mederfenék üledéke, 10" 5 cm/s-os rossz vízvezető képességgel jellemezhető. Az F-6-os fúrási pont a lápréten egy 2 m magasságú homokdombon található. Ezt a homokdombot valószínűsíthetően az egykor a területen meanderező Galga, és Sósi-patak építhette, rétegsora homogén, agyagos, iszapos rétegeket nem találtunk. Az F-7-es fúrási pont a láprét egyik legmélyebb pontján található. A fúrási rétegsorban 0-1,35 m mélységig lápföldet találunk. Az 1,80-2,60 m mélységig tőzegréteget felvételeztünk. Ez a tőzegréteg a láprét vízháztartása szempontjából 1. ábra: Az A, B, C rétegszelvények áttekintő ábrája Az „A" rétegszelvény rétegeinek elhelyezkedéséből kitűnik, hogy a Galga-patak medre, valamint közvetlen környezetében szürke-homokos finomkavics, valamint kavics réteg található 1,65 m mélységtől. Ezen kavicsos rétegeket a többi fúrásban nem találtuk meg. Feltételezhetően az Fl-es fúrásponttal jellemzett terület a Galgapatak eredeti medre lehetett korábban is, görgetett hordalékát ezen a területen rakta le. Ezen kavicsos összletre rakódott mind a két fúrási pontban megtalált szürke laza homok, valamint iszapos rétegek, melyek a láprét területén egyöntetűen végighúzódnak. A „B" rétegszelvény a Galga-patak mentén húzódik. A keresztszelvény rétegsorából kitűnik, hogy a legfelső humuszos réteg alatt egy agyagos, homoklisztes összlet található, amely a láprét vízmegtartó képességében jelentős szerepet játszhat, valamint az F2-es fúrás, valamint környezetében 1,70-2,40 m közötti rétegben egy eltemetett tőzeges réteget lencsét felvételeztünk. Ezek a változatos mélységben elhelyezkedő tőzegeges lencsék vízmegtartó képessége számottevő lehet. A „C" rétegszelvény a Sósi-pataktól kiindulva a láprét területén található homokdombig húzódik. A rétegszelvény rétegei egyöntetű homokos összletek, melyekben az F4-es fúrás környezetében szintén fellelhető egy tőzeges, víztározó lencse. A rétegek között kavicsos réteget nem találunk, feltételezhetően a Sósi-patak egykori üledékszállító tevékenységének köszönhetően a homokos összletek a jellemzőek. A talajvíz jellemző áramlási iránya a Sósi-pataktól a láprét felé irányul. Az érett tőzeg és a lápföld eredeti állapotában a felülről jövő csapadékvizek, ill. a belvizek hatására megduzzad, a benne lévő vizet nem, vagy csak igen nehezen engedi át (Dömsödi 1974). E lencsék feltételezhetően nem a homogén 3 méter mélyen elhelyezkedő vízadóból kapják a vízutánpótlást, hanem a felszíni hozzáfolyás és beszivárgás vizeit képesek megtartani, mintegy szivacsként funkcionálnak. A helyszínen létesített figyelőkutakban mért talajvízszintek, valamint a rétegszelvények alapján meghatározható volt a területen a talajvíz áramlásának iránya. Feltételezhető, hogy a fúrások szelvényeiben megtalált -3,00 méter mélységtől kezdődő kavicsréteget az egykori a tejelentős vízraktározó lehet. A feltárt rétegek k szivárgási tényezője 10" 4-10" 5 cm/s, ez rossz vízvezető képességre utal. A fúrási pontok rétegszelvényét ábrázoltam az F1-F2es, F3-F2-es, valamint az F5-F4-F6-os keresztszelvények Jelmagyarázat: /\/Galg« /\J Sósi-patak Ä Vízrajz Halastó • Fúrási pontok | 1 Vizsgált terület Eredeti méretarány: 1:10000
