Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

133 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. 2. táblázat- Meiobentosz taxonszáma a Velencei-tó üledékében az egyes években Taxon / év 1997 1998 1999 2001 2003 Cladocera 9 3 2 7 10 Copepoda 15 7 8 8 5 Ostracoda 5 4 4 4 3 Egyéb* 5 6 3 5 0 Összesen: | 34 | 20 | 17 | 24 | 18 | Makrozoobentosz A Velencei-tóban a makrozoobentoszt az oxigén koncentráció változásait jól, de mégis különböző mértékben tűrő fajok alkotják. A fajok száma 8-14 között változott, többnyire szárazabb években (csapadék mennyiség: 1997-ben 381 mm/év, 2003-ban 369 mm/év) volt kevesebb. Az üledékfaunát főként Chironomidae fajok alkották, de a tó középső területén jelentős számban fordultak elő Oligochaeták képviselői is. A Velencei-tó állapotában bekövetkező átalakulások a fajok egyedsürüségével, illetve előfordulásával vagy hiányával is leírható. Árnyaltabb kifejezésre ad lehetőséget, ha a jelenlétet az adott fajra megállapított indikátor értékkel (G) jelöljük, ahol az indikátor (G) értékek növekedése kedvezőtlen környezeti feltételeket, csökkenése annak javulását mutatja (3. táblázat). 3. táblázat. A Velencei-tó üledékfaunáját alkotó fajok szaprobiológiai indexe Moog (1995) és Gulyás (1998) alapján (a: a-mezoszapróbikus, b: ß-mezoszapröbikus, o: oligoszapróbikus, p: poliszapróbikus, x: xeno-szapróbikus, G- indikátor érték). Makrozoobentosz taxonjai S-index, G indikátor Kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) Limnodrilus hojfmeisteri p-a, 3 Limnodritus profundicola p-b, 3 Kagylók (Bivalvia) Pisidium sp. Szitakötők (Odonata) Erythromma najas a-o, 3 Árvaszúnyogok (Chironomidae) Brilia longifurca Chironomus aprilinus (= halophilus) Chironomus riparius (= thummi) p-a, 3 Cladotanytarsus mancus b-a, 3 Cricotopus algarum o-a, 1 Cryptochironomus redekei Dicrotendipes nervosus a-b, 2 Dicrotendipes tritomus b-a, 2 Einfeldia pectoralis b-p.2 Glyptotendipes cauliginellus (gripekoveni) b-a, 1 Glvptotendipes pallens a-b, 1 Kiefferulus tendipediformis a-b. 3 Macropelopia nebulosa p-o, 1 Microchironomus tener Micropsectra /unci x-b, 3 Paratanytarsus lauterborni o-a, 3 Procladius choreus b-a, 3 Tanypus punctipennis a-o, 3 Tanypus vilipennis Egyéb Chaoborus crystallinus o-p, 1 Az összesített G-értékek a makrozoobentoszt alkotó fajok környezeti hatásokkal szemben tanúsított eltérő érzékenységét tükrözték. A táblázatban az érdekesség kedvéért a felsorolt fajok mellé Gulyás (1998) szaprobiológiai indexét (S-index) is feltüntettük. Az egyes taxonok egyedszámaiból képzett Copepoda/ Cladocera és a Nematoda/Copepoda indexek hányadosának csökkenése jobb vízminőséget, növekedése romló állapotokat jelzett. Kisebb értékeket azokban az években kaptunk, amikor elegendő mennyiségű víz volt a tóban (agárdi vízállás szerint: 120-160 cm). Szárazabb évek vízminőségét a betöményedéssel és az eutrofizálódással kapcsolatos vízminőségi változások jellemezték, ami a planktonra közvetlenül, a bentikus faunára az intersticiális állapotokon keresztül hatott. Külső szennyezés a tavat nem éri. Az indexek közötti összefüggést három kapcsolatrendszerben vizsgáltuk (4. táblázat): 1. a Nematoda/Copepoda és a Copepoda/Cladocera index pozitív korrelációja szerint a tó három térségében volt hasonló a meiobentosz és a zooplankton struktúrája (Német- Lángi- és gárdonyi Nagy-tisztások). A Kajak-pálya és a Fürdető térségében ennek ellenkezőjét tapasztaltuk, Mint ismert a Kajak pálya a vízisportból eredő hatásoknak kitett, a Fürdető pedig a tó leginkább eutróf területe. 2. A tisztán üledékfaunára épülő Nematoda/ Copepoda index és az üledékfaunára számolt G-értékek szerint három térség (Gárdonyi Nagy-tisztás, Kajak pálya, Fürdető) hasonlósága jelent meg, ami mögött, mint differenciáló környezeti tényezők, a mederüledék redox-viszonyai állnak. A lápi területhez tartozó két térség (Német-tisztás, Lángi-tisztás) üledékének bakteriális aktivitása nagy, a működésűkkel kialakult oxigén hiány és a keletkező anyagcseretermékek (pl. kénhidrogén) számukra kedvezőtlen életteret teremtenek. 3. Copepoda/Cladocera index és az üledékfauna G-értékei között korreláció nem volt kimutatható (4. táblázat). Ha a mintavétel éppen olyan időszakra esik, amikor a szélsőségessé vált környezeti hatások miatt az érzékenyebb szervezetek egyedei eltűnnek, akkor az indexünk értéke 0 (nulla). 4. táblázat: A Nematoda/Copepoda, a Copepoda/Cladocera és az üledékfauna G-értékei közötti korrelációk Nematoda/ Copepoda (N/C) index Evek Némettisztás Lánitisztás Nagytisztás Kajakpálya Fürdető Nematoda/ Copepoda (N/C) index 1997 3,53 2,7 3,56 3,56 4,20 Nematoda/ Copepoda (N/C) index 1998 1,15 0 0,29 0,4 1,28 Nematoda/ Copepoda (N/C) index 1999 0,3 0,33 0,95 8,9 7,77 Nematoda/ Copepoda (N/C) index 2001 0 0,33 0,02 0,34 0,26 Nematoda/ Copepoda (N/C) index 2003 0,16 0 0 0 0,04 Copepoda/ Cladocera (C/C) index 1997 2,37 2,48 2,58 1,78 6,43 Copepoda/ Cladocera (C/C) index 1998 3,14 2,08 0,69 2,3 0,95 Copepoda/ Cladocera (C/C) index 1999 0,93 0,38 0,54 0,48 1,35 Copepoda/ Cladocera (C/C) index 2001 0,2 0,28 0,4 0,34 0,90 Copepoda/ Cladocera (C/C) index 2003 2,0 0,52 1,42 3,05 9,60 Uledékfauna Gértékei 1997 6 9 6 16 12,00 Uledékfauna Gértékei 1998 0 9 16 9 20,00 Uledékfauna Gértékei 1999 3 5 18 0 4,00 Uledékfauna Gértékei 2001 6 6 19 18 15,00 Uledékfauna Gértékei 2003 17 14 17 14 14,00 J/C - C/C index r 0,5390 0,6373 0,8260 -0,5271 -0,2454 N/C - Uledékauna G-értékei - r -0,2146 -0,0601 -0,9424 -0,7668 -0,8448 C/C - Uledékauna G-értékei r -0,1028 0,1727 -0,9256 0,2189 -0,0057 Összefoglalás Irodalmi és saját adatok alapján megállapítható, hogy a Nematodák a környezeti tényezők szélsőséges értékei iránt a Copepodáknál tűrőképesebbek, viszont az üledékben tartós anoxia esetén elpusztulnak és regenerálódásuk lassú. A Copepodák mozgékonyabb szervezetek, ezáltal a kedvezőtlen környezeti hatásokat is könnyebben ellensúlyozzák. A Zooplankton mennyiségi- és minőségi változásait jól tükrözi a Copepoda/Cladocera index, ami érzékenyen mutatja a vízben rövid idő alatt bekövetkező változásokat. A Cladocera/