Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
125 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ . truncata, Pseudochilodonopsis piscatoris, Strombidium caudatum, Strombidium viride, Tachisoma pellionella). A három év vizsgálatait elemezve megállapítható, hogy az utóbbi években 33 olyan Ciliata faj került elő amelyek a kezdeti (2004-es) évben nem találtunk meg, így a Hévízi forrástó különböző élőhelyeiről összesen már 93 csillós (Ciliata, Protozoa) fajt ismerünk. A vizsgálati eredmények tehát azt mutatják, hogy a Hévízi Forrástóban fajgazdag, változatos csillós (Ciliata) együttesek tenyésznek. Az is megállapítható, hogy a csillós fajok az árnyékosabb, szervesanyagban, táplálékban gazdagabb, növényes helyeket kedvelik, hiszen a fajok nagy része (99 %-a) ezeken a helyeken volt megtalálható. A plankton és a bevonat eddigi vizsgálataink szerint csillós fajokban szegényes. A plantonból csak néhány faj (Disematostoma buetschlii, Coleps hirtus, Holophrya simplex, Frontonia atra, Halteria grandinella, Monodinium balbianii. Paramecium caudatum) volt kimutatható. A biotektonban a Vorticella sp., a Stentor sp. tagjai, illetve a Hypotrichidák képviselői (Euplotes-Oxytricha-Steinia- Stylonychia fajok) vannak jelen, de általában kis egyedszámmal. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a Hévízi forrástóban a növényes mintavételi helyek jelentenek igazi élőhelyet és menedéket a csillós fajok számára. A növénnyel gazdagon átszőtt helyek (3, 4) a tóban a csillósok (de tágabb értelemben a Zooplankton részére is) akkumulációs helyekként viselkednek. Gyakorlatilag ezekről a helyekről oltódik újra a Hévízi tó a különböző Zooplankton elemekkel. Ezek ismeretében kijelenthetjük, hogy a növényes (Nymphae-ás) helyek nem csak esztétikailag nyújtanak látványosságot, hanem fontos szerepet játszanak a tó élővilágának konzerválásában is, melyek egyben jelentősen hozzájárulnak a tó környezetvédelméhez, a tó vízminőségének fenntartható megőrzéséhez. A növényzetnek tehát kulcsszerepe van a tó jó ökológiai állapotának fenntartásában, ezért ezeket a növényes (Nymphae-ás) foltokat fokozottan védeni szükséges. Az előkerült fajok jelentős része más nem termális jellegű vízterekből is ismert. A tóban a Disematostoma buetschlii vezérfajnak tekinthető, mivel minden mintavételi helyen és minden időpontban a tó vizében megtalálható volt. A faj abundanciája változó, főleg a növényes helyeken jelennek meg nagyobb számban. Valószínűleg az áramlások okozta turbulens mozgások eredményeként sodródnak ki a planktonba. Bár a tó több ökológiai faktor vonatkozásában kiegyenlített (pl.: hőmérséklet, vízkémia, pH) a fajok előfordulása és a faj együttesek összetétele mégis mutat bizonyos aspektuális (szezonális) változásokat. Ezt bizonyítják azok a tapasztalatok is, melyek szerint a tavaszi mintavételek során kevesebb faj található meg, mint az őszi-téli mintavételek idején, és a fajegyüttesek összetétele is változik az év során. Az egyes évszakokban megjelenő fajegyüttesek összetételében gyakran 20-50 %-os eltérés is mutatkozik. Ez azzal magyarázható, hogy a szervezeteknek van egy belső ritmusa (generációs idő, életritmus, táplálékigény), mely bizonyos mértékig az ökológiai faktoroktól függetlenül szabályozza az egyes fajok megjelenését, a fajegyüttesek kialakulását. Ezt az időbeli faunisztikai változást jól mutatják a Rogers-Tanimoto hasonlósági függvények dendrogramjai is. Ezek szerint az egyes mintavételi időpontokban előkerült csillós (ciliata) együttesek eltérnek egymástól. A legnagyobb különbség az őszi mintavételi időpontokban tapasztalható. Míg tavasszal csak néhány (3-10) faj található meg, addig a nyári, de különösen az ősszi mintavételek idején már 3-35 faj is elökerültt a mintákból. A mintavételi helyeken talált fajok öszehasonlítása azt mutatja, hogy a növényes, de különösen a 3-as mintavételi hely, a többi mintavételi helyen talált protozoon (Ciliata) faunától jelentős eltérést mutat (1. ábra). 0 5 10 15 20 25 2005 0 5 10 15 20 25 1. ábra. A mintavételi helyek összehasonlítása a fajkészlet alapján Rogers-Tanimoto módszerét használó klaszteranalízissel (2004) HGymnostomata • Vestibulifera BD Hypostomata • Hymenostomata QPeritricha BSpirotricha 2. ábra. A csillósok szisztematikai nagycsoportjai arányának megoszlása a Hévízi-forrástóban A Hévízi tóban megtalált csillós fajok szisztematikai nagycsoportok szerinti százalékos megoszlását a 2. ábra mutatja. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk a Szent András Reumakórház Kht.nak, hogy a kutatást lehetővé tette. Hálás köszönet illeti dr. Ponyi Jenő MTA doktorát és Csiszár Viktor ökológus biológust, akik a kutatás feltételeit biztosították. Irodalom A Hévízi forrástó ökológiai állapot,- Hévíz Könyvtár 15. 1999-2002. (Szerkesztő: Dr.Ponyi Jenő) Foissner W„ Blatterer H„ Berger H„ Kohmann (1991/92/94/95): Taxonomische und ökologische Revision der Ciliaten des Saprobiensystems. Bayerisches Landesamt für Wasserwirtschaft. I-IV. Kahl, A. (1930-35): Wimpertiere oder Ciliata. In: Dahl: Die Tierwelt Deutschlands. Tei 18,21, 25, 30. Jena. Stiller J. (1971): Szájkoszorús csillósok. Peritricha. Fauna Hung. 105:1-245. Stiller J. (1974): Járólábacskás csillósok. Hypotrichida. Fauna Hung. 1-186. Szabó A. (2005): A Hévízi-forrástó protozoológiai (Ciliata) kutatásának fontosabb eredményei. Hidrológiai Közlöny. 6:127-128.
