Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

111 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Megoldást jelenthet, ha nem a természetes tavakkal szembeni elvárásokat tekintjük követelménynek, hanem az erősen módosított víztestekkel szembenieket, mivel makrofita alapján - a tavat egyetlen víztestnek tekintve - nem lehet besorolni. Megoldás lehet az is, hogy kétfelé választjuk, és a Ny-i, úszólápi részt a vizes élőhelyekhez (wetland) soroljuk, a szabályozott tórészt pedig az erősen módosítottakhoz. Ez utóbbi gyakorlatilag teljes egészében beavatkozások hatása alatt áll: a fenék megkotorva, a szigetek egy része zagysziget, a többi körbekotort hajdani nádas maradványa, a part mesterséges, körben elvágva a t±k természetes parti növényövektől és jórészt kultúrtájjá alakítva. Elméleti megfontolások alapján a Velencei-tóban a nyílt víz felől a vízmélység csökkenésével megjelenő mocsári növények zónájáig legalább egy, de inkább kettő hínárzónának is kellene lenni. A tó legnagyobb részén azonban hínárzóna egyáltalán nem alakult ki az utóbbi két évben. A kotrások óta ritkábbak a hínáros évek, mint azt megelőzően (vannak hínárosabb és kevésbé hínáros évek - v.o.: Borbás, 1891., cited in Pomogyi, 2005, 2005a). A vízmélység változása önmagában nem elegendő ok a hinarasok hiányának. A kotrások elvileg a kemény mederfenékig történtek, így a tó legnagyobb részén a vízmélység 1 és 2 m közötti, ami megfelel a makrofitonok életfeltételeinek. A kotrások hatására azonban jelentős változás következett be a fényklímában. Egyrészt az agyagréteg megbontásával agyagkolloidok kerültek a vízbe, másrészt a nagyobb méretű nyíltvíz-területeken a szél hatására nőtt a lebegőanyag koncentrációja is (ÖkoTech, 2005). Ezek hatására a megkotort területeken jelentősen csökkent a számottevő hínárállományok kialakulásának valószínűsége. A terepfelmérések alapján azonban az is megállapítható, hogy a Velencei-tó potenciálisan hinaras-tó (a nádasok nyílt víz felőli szegélyében szinte mindenütt előfordultak hínárok), így nincs kizárva újabb térhódításuk. A referencia-állapot pontosításához azonban be kell szerezni a kotrásokhoz készített vegetáció-térképet. A Velencei-tó a makrofitonok szemszögéből nézve erősen módosítottnak tekinthető. Ennek döntő szempontja, hogy a referencia-állapotban feltételezhető zonáció-szerkezet a jelenlegi tóban sehol sem maradt ép, legalább a magassásos zonációig. Amennyiben azonban a javaslatot, hogy bontsuk két víztestre a tavat, a döntéshozók elfogadják, a Ny-i, úszólápi részre a természetes víztestekre vonatkozó minősítést lehet alkalmazni. Összefoglalás A Velencei-tavon az 1960-as éveket megelőzően a szabályozási tevékenységek alapvetően a tavon kívülre, a vízgyűjtőre, ill. a befolyóra és a levezető csatornára irányultak, és csak kisebb mértékben érintették a partot. Az 1962-1987 közötti 25 év azonban elsősorban magára a növényzetre irányult: a tóban kialakult nádasok egy részének kikotrására, a parti mocsaras területek feltöltésére, hínárirtásra, ill. két sziget építésére. Ennek következménye, hogy a tó természetes zonáció-szerkezete jelentősen sérült, azért makrofita-szemszögből nézve a Velencei-tó erősen módosított víztestnek tekinthető. Kivétel ez alól a Ny-i - úszólápi - rész, ezért azt javasoljuk, hogy a tavat bontsuk két víztestre: a Ny-i-t természetesként, a K-t pedig erősen módosítottként kezelve. Irodalom Balogh M. (1983.): A Velencei-tó nyugati medencéjének úszólápjai, és hatásuk a tó vízminőségére. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Bp. pp. 110. BME VKKT (2005. és 2006): A Fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére. 1. téma: Az ökológiai minősítés kérdései. Összefoglalójelentés a 2004- és 2005-ben végzett munkáról. Kéziratok, Bp. Karászi K. szerk. (1984): A Velencei-tó rekreációja. Vízügyi Műszaki gazd. tájékoztató. 149. sz. Bp. pp. 145. OPI (1988.): Magyarország úszólápkatasztere II. A Velencei-tó úszólápvilága. Részjelentés, témafelelős: Balogh M. Kézirat, Bp. pp. 49. ÖkoTech Kft. (2005.): A Velencei-tó - Vértes kiemelt üdülőkörzetre vonatkozó középtávú kutatási program kidolgozása, valamint az 1980-tól készített környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi kutatások szintetizáló értékelésének összeállítása. Részjelentés. Kézirat. Bp. pp. 159. Pomogyi P. (2005): Az EU Víz keretirányelvnek megfelelő módszertan kidolgozása a Balaton makrofita állapotának meghatározására. Szakértői tanulmány. Kézirat. Khely, pp. 35. Pomogyi P. (2005a): Makrofitonok felmérése a Velencei-tavon az EUVKI szempontjainak megfelelően. A KDTKÖFE Kömyv. Mérőállomása megb. készült tanulmány. Kézirat. Keszthely, pp. 49. Pomogyi P. (szerk., 2006): Képes segédanyag a VKI szerinti víztest-típusok makrofita szempontú jellemzéséhez, biológiai állapotának gyors értékeléséhez. A VKK-BME „A felszíni vizek állapotának értékelése" c. programban. CD-ROM, Keszthely, 2006. június Lake Velence - from the aspect of the surveying of macrovegetation by EU-WFD qualifying Pomogyi, P. - Kiss, G. - Reskóné Nagy, M. Abstract: Implementation of the EU-WFD supposed a new approach the question of the ecological qualifying of waters. A preliminary analysis of the status of macrovegetation of Lake Velence was carried out according to the recent level of the methodology. Description of the reference status however needs further research in the archives. According to the results of the field surveys we suggest to divide Lake Velence in two water bodies: the Western, the floating marsh belonging to the natural WBs, while that of the Eastern, de recreation-area to the HMWBs. Keywords: Lake Velence, macrovegetation, EU-WFD