Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

93 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Halállományok hatása a makrozoobentosz populáció dinamikájára a KisBalaton Tározó l-es ütemén Kucserka Tamás

1, Tátrai István

2, Havasi Máté' 'Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, 8200. Veszprém, Egyetem u. 10. 2MTA BLKI, 8237. Tihany, Klebeisberg K. út 3. Kivonat: A Kis-Balaton tározó l-es ütemén a sekély, eutróf, horgászati és kutatási célra használt Major tóban (11 ha) 2005. év folyamán vizsgáltuk a makrozoobentosz populáció-dinamikáját, mennyiségi viszonyainak tér-időbeli változását a halállományok függvényében. Vizsgáltuk továbbá a domináns csoport (Chironomus sp.) méreteloszlását, a fejkapszula szélessége és a lárvahossz közötti összefüggést, valamint a lárvák és az algabiomassza közötti kapcsolatot. A makrozoobentosz egyedszáma és biomasszája szignifikánsan nem különbözött a vizsgált élőhelyek között. Domináltak az árvaszúnyog lárvák (Chironomus spp). Míg az egyedszám mind a nyíltvízi, mind pedig a parti sávban alacsony maradt (400-800 ind/m

2), addig a biomassza magas volt és nagyságrendnyi határok között (4-12 g ns./m

2), szezonálisan változott Megállapítottuk, hogy a halállományok lényegesen nem befolyásolták a makrozoobentosz populáció-dinamikáját: a zoobentosz biomasszája ugyanis szezonálisan, a halállományok mennyiségének megfelelően, változott. Az árvaszúnyog lárvák hossz- és tömeggyarapodása az eutróf vizekre jellemző mértékű volt mind a nyíltvízben, mind a parti sávban. A testhossz közvetlen mérése pontatlan eredményeket ad, ezért a testhossz meghatározásához javasoljuk a fejkapszula mérete és a testhossz közötti regressziós kapcsolat alkalmazását. A klasszifikációnak megfelelően az árvaszúnyog lárvák négy generációját találtuk meg a tóban. A lárvák > 90 % - a azonban az utolsó, IV., bábozódás előtti fejlődési stádiumban volt. A Major tóban a növényevő árvaszúnyog lárvák feltehetően nem alga, hanem hínár eredetű detritusszal táplálkoznak. Kulcsszavak: Major tó, makrozoobentosz, Chironomus sp. , fej kapszula szélessége, egyedszám, biomassza, testhossz, algabiomassza Bevezetés Kutatásaink során arra kerestük a választ, hogy a sekélyvízi ökoszisztémákban milyen az egyes, az ökoszisztéma állapotát meghatározó táplálékhálózatok (alga-zooplanktonhal illetve alga-zoobentosz-hal) szerkezete, mennyiségi viszonyai, valamint a trofitás közötti kapcsolat. A fentieknek megfelelően hosszú távon tervezzük vizsgálni a manipulált Major tó (Kis-Balatoni Vízvédelmi Rendszer-KBVR) táplálékhálózatának domináns elemeit, struktúráját és az egyes láncok mennyiségi viszonyait. A fentiekből kiindulva vizsgáltuk a makrozoobentosz-hal táplálékhálózatban a makrozoobentosz struktúráját, tér-időbeli populáció-dinamikáját tekintettel a halállományok hatására. A makrozoobentosz fajok, különösen az árvaszúnyog (Chironomus spp.) lárvák, azonban nem csak, mint a halak nélkülözhetetlen táplálékforrása fontosak, hanem, a bioturbáció és anyagcsere folyamatok révén, jelentősen hozzájárulhatnak az üledék formált (detritusz), valamint a pórusvíz nitrogén és foszfor tartalmának mobilizáláshoz, és ezzel a belső tápanyagterheléshez. Anyag és módszer 3. kép : A fejkapszulák mérése A vizsgálatokat a KBVR izolált, kutatási célra használt, sekély (átlagos vízmélység ~ 1.2 m), oválist közelítő alakú, 11 ha-os Major taván végeztük 2005-ben. A makrozoobentosz taxonok nemzetség szintű összetételét, a domináns csoport (Chironomus spp.y méretstruktúráját, egyedszámát, biomasszáját és szezonális eloszlását május-október között havonta vizsgáltuk. Az üledékmintát 10 cm átmérőjű plexi hengerrel illetve Hargrave-mintavevővel vettük a tó hat pontján (3 nyíltvízi, 3 partközeli ponton, összesen 18 mintát alkalmanként). Az üledéket a helyszínen 0.4 mm lyukbőségü szitán átrostáltuk. A szürletböl az állatokat laboratóriumban cukoroldatos flotálást követően válogattuk ki. Ezt követően meghatároztuk az egyes csoportok egyedszámát, egyedi tömegét, majd biomasszáját. A domináns csoporttal (Chironomus spp.) (1. kép) további vizsgálatokat végeztünk: PC-hez kapcsolt mikroszkóppal, képelemző berendezés (Motic Images Advanced 3.2.) segítségével mértük az egyedek hosszát, tömegét, illetve fejkapszulájuk szélességét. Mivel a lárvák hosszát a 2. képen való testhelyzetben kellene mérni, a mérés pontatlan, hibával terhelt lehet. Világosan látszik, hogy az így kapott eredmény a vizsgáló által beállított helyzettől függ, tehát pontatlan. A fej kapszulák szélességét az alsó részen mértük, ott, ahol a fej a torhoz kapcsolódik (3. kép). A makrozoobentosz populáció-dinamikáját összevetettük a nyári halállományok dinamikájával, valamint az elsődleges terEredmények A makrozoobentosz egyedszáma és biomasszája szignifikánsan nem különbözött a vizsgált élőhelyek között (tteszt, df = 96, p > 0.05). Mindkét vizsgált élőhelyen domináltak az árvaszúnyog lárvák (Chironomus sp.). Míg az egyedszám mind a nyíltvízi, mind pedig a parti sávban alacsony maradt (400-800 ind/m

2), addig a biomassza magas volt, és nagyságrendnyi határok között (4-12 g ns/m

2), szezonálisan is változott (/. ábra). Az árvaszúnyog lárvák egyedszáma a nyíltvízben és a parti sávban is a nyár végén és ősz elején mutatott minimumot. A biomassza minimuma a nyíltvízben szintén nyár végére tehető, viszont a parti sávban az őszi hónapokban is tartott a csökkenés.