Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ . (Rutilus rutilus), a bálin (Aspius aspius), a paduc ( Chondrostoma nasus), a jász (Leuciscus idus), a dévér {Abramis brama) és a márna (Barbus barbus). A halállomány relatív egyedsűrűségében nem tapasztaltunk számottevő eltérést a folyó három nagyobb szakasza között. A felső és középső szakasz fajgazdagsága hasonlónak mutatkozott, míg az alsó szakaszé szignifikánsan nagyobb volt (1. ábra). A halak fajegyütteseit jelentős hosszirányú változékonyság jellemezte. A felső, középső és alsó szakasz halállománya ugyanakkor nem különült el a fajok relatív abundanciája alapján végzett hierarchikus osztályozással (2. ábra). Az elemzéssel azonban kettő, a középső szakaszon gyűjtött minta (40. és 44.) jól elhatárolódott. A viszonylag gyorsan áramló mederszakaszon kijelölt két mintavételi helyszínen, a márna (40 %), illetve a paduc (55 %) relatív abundanciáját találtuk kiemelkedőnek. Négy további mintavételi helyszín (2. ábra: jobb szélről számolva a 3., 4., 5. és 6.) halállománya elhatárolható a bodorka dominanciája (45-65 %) alapján. Az összes többi helyszínen a küsz dominanciája (> 40 %) voltjellemző. 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110120 130 140 150 160 170 180190 200210220 2302*0 250 260 270280 290 1. ábra. A Mosoni-Duna felső, közpső és alsó szakaszán gyűjtött minták fajgazdagságának összehasonlítása egyedalapú rarefaction elemzéssel. A 95%-os konfidenciahatárokat szaggatott vonal jelzi. n I I I ri-n I I II ttttTTTTTT 0.04 0.03 0.02 0.01 0 0.08 0.06 0.04 0.02 0 Asp. a 0.08 0.06 0.04 0.02 0.08 0.06 0.04 0.02 0 0.02 3. ábra. A gyakoribb halfajok átlagos relatív abundanciája összehasonlítása a Mosoni-Duna felső (U), középső (M) és alsó (L) szakaszai között. A standard hibát vonalak jelzik. 2. ábra. A mintavételi helyszínek a halfajok realtív abundanciája szerinti hierarhikus osztályozásának dendogramja. A helyszínek sorszáma az alvíz irányába növekedik. A gyakrabban gyűjtött halfajok (min. 30 ind.) átlagos relatív abundanciáinak összehasonlítása néhány sajátos változásra mutatott rá a Mosoni-Duna hossztengelye mentén (3. ábra). A küsz abundanciája az alsó szakasz felé haladva csökkent, míg a bodorka, a dévér, a jász és az ezüstkárász esetében ellentétes trend volt megállapítható. A paduc és a márna nem fordult elő az alsó folyószakaszon. Az EFI értéke 0.222 és 0.422 közötti tartományban változott a megvizsgált 47 helyszínen, ami alapján az ökológiai állapot gyengének vagy közepesnek becsülhető (4. ábra). A számításhoz használt referenciamodell szerint a felső szakaszon a helyszínek 35 %-a, a középsőn 41 %-a, az alsó szakaszon 60 %-a minősült gyenge ökológiai állapotúnak. 4. ábra. Az Európai Hal Index (EFI) alakulása a MosoniDuna folyásiránya mentén megvizsgált helyszíneken. A sötétebb oszlopok értéke gyenge, a világosabb oszlopok értéke a közepes ökológiai állapot tartományába esik. Az eredmények értékelése A Mosoni-Dunában néhány kivételtől eltekintve a szigetközi Duna-szakaszra általában jellemző halfajok fordulnak elő. A natív halfaunát 49 faj alkotja, de a 19. sz. közepe óta kb. 13 (26,5 %) adventiv elemmel gyarapodott a fauna-lista. A vízrendszerben régebben megtalálható anadrom tokfélékről nincs adat az elmúlt évszázadban. A 2005-ben végrehajtott felmérés újabb faunaelemmel gyarapította az eddig kimutatott halfajok listáját: a folyami géb (Neogobius fiuviatilis) előfordulását korábban nem jelezték a Szigetközből. Az összesen 49 km hosszú folyószakaszt (Mosoni-Duna teljes hosszának csaknem 40 %-a) érintő vizsgálatsorozat eredményeként 25 halfaj előfordulását igazoltuk az elektromos halászhajóval. A nagy folyók halállományának felmérésekor az elektromos halászhajó különösen hatékony mintavételi eszköz (Cowx et al. 1990, Reynolds 1996), azonban a Mosoni-Dunán kimutatott fajok száma a faunalista elemeinek felénél is kevesebb. Az áprilisi és a májusi mintavételek magasabb vízállás mellett történtek, gyakran olyan meder-szakaszokon, ahol a vízmélység meghaladta a 2 m-t, így a bentikus fajok közül inkább a nagyobb méretűek jelentek meg a fogásban. A június végi felmérés idején az alacsonyabb vízállásnál javult az elektromos halászat hatékonysága, és a kisebb méretű bentikus fajok nagyobb arányban jelentek meg a mintákban, ami részben magyarázatot ad az akkor felmért alsó folyószakaszon észlelt nagyobb fajgazdagságára (/. ábra). Egy kézi anóddal felszerelt 5 kW teljesítményű hagyományos halászgéppel, további 10 halfaj előfordulását is kimutattuk az elektromos halászhajóval vizsgált mintavételi helyek 20 %-án, közvetlenül a parti sáv mentén. A kizárólag kis halászgéppel gyűjtött halfajok 70
