Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
5. szám - Vágás István: Gondolatok a 2006. évi belvizek és árvizek krónikájának olvastán
65 Gondolatok a 2006. évi belvizek és árvizek krónikájának olvastán Vágás István, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője Az emlékkönyv azonos jelentőségűként kezeli a 2006. tavaszi, országos árvízveszélyt a belvízveszéllyel. Ez annak ellenére is helyeselhető, hogy a hírközlő szerveink, rajtuk keresztül közvéleményünk nagy része is kevesebbet hallhatott a belvizek elvezetését célzó tevékenységről az egyre gyarapodó árvízi események riasztónak tűnő hírei mellett. A könyv itt bemutatott ábrája (1. ábra) igazolja, hogy a belvízi elöntések területe mennyire jelentékeny volt az elmúlt 70 évben, és azt is mutatja, hogy nagyjából 25-35 éves visszatéréssel rendkívüli méretű elöntésekkel is számolnunk kellett hazánkban.. Belvízi elöntések Magyarországon 1936 2006 hozott [Az 1939—44 közötti MmAréa adatok a mai országterúietre redukalva} 1. ábra A Duna dévényi szelvényébe érkező 5-6 ezer m 3/s hozamú árhullám csúcsban találkozott a Morva kb. 1500 m 3/s példátlan méretű áradásával. A Vág 1000 m /s árhulláma kb. 1 nappal előzte meg a Duna csúcs-vízhozamát, nem hagyva ellapulni a Duna árhullámát, amit a Garam és az Ipoly árhulláma is növelt A Duna így Esztergom és Adony közt kereken 9000 m 3/s vízhozama mellett vízállásában átlépte a korábbi LNV-ket is. A Dráva kisebb, de tartós csúcsvízhozamai mellett a Száva és a Tisza vízhozama 15-16 ezer m 3/s-ra növelte az Al-Duna tetőző vízhozamait. Különlegesnek mondható a Duna és Tisza egymásra hatása, amely mellékfolyóinak hatásával együtt a Tiszát tartósan duzzasztás-süllyesztési helyzetbe hozta - annak egyébként is rendkívüli saját vízhozamai mellett. Az árvizekről írottak áttekintése során a könyv ábráiról számos, mérési adatokból származó vízhozam-vízállás öszszefüggés tűnik elő, amely egyúttal árvízi hurokgörbét értelmez. Különös érdekességü két tiszai árvízi hurokgörbe: az algyői és a szentesi (2. ábra). Algyő esetében a hurokgörbe a hagyományoshoz képest fordított forgásirányú: előbb tetőzik a vízállás, és csak azután a vízhozam. Ez a folyószakasz tartós duzzasztás-süllyesztéses állapotára utal. Szentes esetében a vízhozamok a vízállásokkal bizonyos szórással rendelkezően lineárisan kiegyenlíthető kapcsolatot mutatnak. Szentes szelvénye így minden bizonnyal átmenetet alkotott a folyó egyes vízhozam-többlet uralta tetőzéses szakaszai és egyes, lényegesebben duzzasztás-süllyesztés uralta szakaszai között. (Az ehhez hasonló szelvényeket a 2006. évi árvíz után „semleges szelvény"-nek javasoltam nevezni). A 2006, évi árvíz kétségtelenül igazolta az általam először 1984-ben leírt fordított forgásirányú árvízi hurokgörbe tiszai megjelenését, továbbá a duzzasztás-süllyesztési hatások lényeges tiszai jelentőségét, mind a Duna, mind a mellékfolyók (Körös, Maros) hatásaira. 1100 1050 1000 950 900 850 800 750 700 650 600 1400 1650 1900 2150 2400 2650 2900 3150 A Tisza vízhozamgörbéi 1050 1000 950 900 850 800 750 1750 2000 2250 2500 2750 3000 2. ábra Nagy érdeklődésre tarthat számot a Tisza-Körös zugban történt töltés-suvadások és gátrepedések leírása, azok fényképes bemutatása. A védekezés végeredményben sikeres lett, de kétségtelenül ezen a szakaszon fenyegetett leginkább a gátszakadásos árvízkatasztrófa veszélye. A szakember mindazonáltal feltehet néhány nehéz kérdést: Hatékonye a töltések mentett oldali „bordás leterhelése"? A folyó holtágainak áttöltése nem kívánt volna-e már a töltések építésénél különleges eljárásokat és kiemelt gondosságot? A töltések szelvényeinek méretezésénél a magassági biztonság elsődlegessége mellett nem volna-e szükség az árvízi elöntések tartósságának statisztikai viszonyait az eddigieknél lényegesen nagyobb súllyal vennünk figyelembe? Képes maradhat-e a vízügyi szolgálat szakszemélyzete a későbbi nagyobb árvizek elleni hatékony védekezésre, ha a 2006. év hosszan tartó, a Dunára és Tiszára szinte egyidejűleg kiterjedő tavaszi árvizét csak a régebbi időben tapasztalatokat és gyakorlatot szerző, ma már jószerével nyugdíjas szakemberek hathatós segítségével lehetett a nagy nehézségek mellett is „levezényelni"? Az árvízvédekezés sikerétnek részesei voltak a védekezés irányítói, a gátakon gyors döntéseket meghozó tapasztalt szakemberek, a töltéseket felvigyázó gátőrök és segédeik, a védelmi központokban az információkat elemző, döntéseket előkészítő mérnökök, munkatársaik, és még sok mindenki. A könyvkiadvány a küzdelmes munkát megörökítve tisztelgett az árvízvédekezést irányító és zömmel végrehajtó vízügyi szolgálat dolgozói előtt
