Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
5. szám - Fiala Károly–Sipos György–Kiss Tímea–Lázár Miklós: Morfológiai változások és a vízvezető képesség a Tisza algyői és a Maros makói szelvényében a 2000. évi árvíz kapcsán
FIALA K. - SIPOS GY. - KISS T. - LÁZÁR M.: Morfológiai változások 39 A vízhozam adatok a felmérésekből adódóan rendelkezésre álltak. A vízfelszín esését a mérési szelvényektől folyásirányban felfelé legközelebb eső vízmércék (Mindszent és Apátfalva) azonos időpontokból származó adatai alapján számítottuk. A közeg sűrűségét a 14 °C-os víz sűrűsége és az éppen aktuális lebegtetett hordalék-töménység összegzésével adtuk meg. A víztükör szélességét rögzítik a vízhozam-mérések során. Minden esetben a mederre vonatkozó vízhozam és víztükör szélesség adatokat vettük figyelembe. 4. A vizsgált árhullámok sajátosságai A 2000. évi Tisza völgyi árhullámok rekord vízállásokat hoztak a Tiszán, mivel a mellékfolyókon, így a Maroson is jelentős árvizek jelentkeztek. Mindkét vizsgálati szelvényben az áradás hosszú kisvizes időszakot zárt le, és két jól elkülöníthető hullámban érkezett (2. ábra). 2. ábra: A vízhozam alakulása Tisza algyői és a Maros makói szelvényében a 2000-es árvíz idején (Forrás: Vízrajzi Évkönyv, számított adatok). Az első árhullám gyors ütemű vízszint-emelkedését követően (Algyőnél átlagosan 32 cm/nap, esetenként 39 cm/nap; Makónál átlagosan 55 cm/nap, esetenként 139 cm/nap) Algyőn február 18-án (H=587 cm, Q= 1610 m 3/s), Makón március 16-án (H=378 cm, Q=345 m 3/s) tetőzött igen rövid ideig (3. és 4. ábra). Ezután 17, illetve 11 napig tartó intenzív apadást figyelhettünk meg mindkét folyó esetében (Algyő 23 cm/nap, Maros 24 cm/nap). A fajlagos munkavégző-képesség Makónál a vízhozamok és a vízfelszín esés növekedésével párhuzamosan szintén ugrásszerűen nőtt, maximumát a rövid tetőzés idején érte el. (<b=15,9 W/m 2). Algyőnél ebben az időszakban nem történt szelvényfelvétel. A tiszai és marosi árhullámok második szakasza jelentősen nagyobb, a Tiszán egyes vízmércéken LNV-t is meghaladó vízállásokat eredményezett. A Tisza esetében az árhullám felszálló ága több szakaszra osztható (5. ábra). Először március 4.-21. között figyelhető gyors vízszint-emelkedés (átlagosan 24 cm/nap, esetenként 66 cm /nap), majd nyolc napos tetőzés után egészen április 21.ig egy újabb felszálló szakasz jelentkezett (átlagosan 14 cm/nap, esetenként 32 cm/nap). A második tetőzést (H ma x = 983 cm, Q = 2810 m 3/s) követően mintegy 42 nap alatt a vízállás ismét elérte az árhullám előtt jellemző értékeket (átlagosan 20 cm/nap vízszint csökkenés). A fajlagos munkavégző képesség értékei párhuzamosan alakultak a vízszintváltozásokkal, a maximális érték (co = 7,3 W/m 2) két nappal a tetőzés előtt (április 19.) jelentkezett (3. ábra). 3. ábra: Vízállásgörbe (folytonos vonal) és a fajlagos munkavégző-képesség számított adatai az algyői szelvényben 1. = első felszálló ág 2 = első leszálló ág; 3 = második felszálló ág; 4= első tetőzés, 5=harmadik felszálló ág, 6=második tetőzés, 7 második leszálló ág. (A fekete négyzetek egyúttal a szelvényezési időpontokat is jelölik) Makónál a március 27-én kezdődő második árhullám áradó ága folyamatosnak tekinthető, és a tiszaihoz hasonló intenzitású vízszintemelkedést mutatott (22 cm/ nap, esetenként 67 cm/nap). A 18 nappal később, április 14-én jelentkező tetőzést (H=499 cm Q=1120 m 3/s) viszonylag gyors apadás követte az árhullám leszálló ágában (15 cm/nap), melynek egyenletes lefutását egy kisebb újbóli áradás zavarta meg (4. ábra). Az energia viszonyok tekintetében elmondható, hogy a maximális érték a tetőzést 4 nappal megelőzően a felszálló ág végén jelentkezett (co=17,8 W/m 2), ezután a tetőzésig kis mértékű, majd pedig exponenciális jellegű csökkenést mutatott (4. ábra). 4. ábra: Vízállásgörbe (folytonos vonal) és a fajlagos munkavégző-képesség számított adatai a makói szelvényben 1. = első felszálló ág; 2 = első leszálló ág; 3 = második felszálló ág; 4= második leszálló ág. (A fekete négyzetek egyúttal a szelvényezési időpontokat is jelölik) Mindezek alapján megállapítható, hogy a két folyón 2000 tavaszán hasonló jellegű árhullámok vonultak le. Számottevő különbségként a Tiszán megfigyelt többszöri, és hosszabb ideig tartó tetőzést, valamint a Maroson jelentkező tetőzés utáni hirtelen vízszintváltozást kell kiemelni. A rendelkezésre álló mederfelmérések és hidrológiai jellemzők alapján a tiszai áradást hét, a marosi áradást pedig négy szakaszra bontottuk a szelvények morfológiai vizsgálata során (3. és 4. ábra). A fajlagos munkavégző képesség kapcsán ki kell emelni, hogy a Maroson, az energiaviszonyok nagyobb változékonyságot mutattak az árvíz során, s a maximális fajlagos munkavégző-képesség hozzávetőleg háromszorosa az Algyőn tapasztal-
