Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Szalay Sándor–Lakatos Mónika: Éghajlatváltozás, éghajlati érzékenység

29 Éghajlatváltozás, éghajlati érzékenység Szalai Sándor, Lakatos Mónika Országos Meteorológiai Szolgálat, 1525. Budapest, Postafiók 38. szalai.s@met.h

u, lakatos.m(a)met.hu Kivonat: Mind a legújabb hazai, mind a nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy a melegedés világszerte egyre gyorsuló tendenciát mutat, és az ezzel együtt járó, más éghajlati paramétereket érintő hatások is statisztikailag egyre jobban kimutathatók lesznek. Ezzel együtt, amennyiben nem történik valamilyen hatásos, a kibocsátásokat és az alkalmazkodást javító tevékenység, a különböző természeti, gazdasági és társadalmi rendszerek érzékenysége, sérülékenysége romlani fog. A gazdaság és társadalom további fejlődése szempontjából alapvető, hogy ezeket a folyamatokat és tulajdonságokat (alkalmazkodás - alkalmazkodó képesség, kibocsátás csökkenés, érzékenység, sérülékenység, fenntarthatóság) egy komplex egészként kezeljük, a bennük végbemenő változásokat a többi tényezővel kompenzáljuk, éghajlat, vizek világnapja. Kulcsszavak: Bevezetés Az éghajlatváltozás napjaink egyik legfontosabb problémájává vált. Történt mindez annak ellenére, hogy az elkövetkezendő két-három évtizedben a helyzet még nem fog jelentősen változni. Erre az időszakra még meglehetősen jó éghajlati előrejelzésekkel is rendelkezünk. Egyre több jel mutat azonban arra, hogy a változásokat már nemcsak statisztikai módszerekkel tudjuk detektálni, hanem a mindennapi életünkben is egyre inkább észrevehetővé válnak. Az éghajlat lényegében az élet minden területét befolyásolja, így egy esetleges változás nagyon sok területen jelenik meg. Az éghajlatváltozással kapcsolatban általában elsősorban a hőmérsékletet és a csapadékot szokták vizsgálni. Az újabb módszerek közé tartozik ezen területeken a különböző indexek vizsgálata. Viszonylag egyöntetű képet kapunk a hőmérséklet elemzésekor, mivel döntően melegedés figyelhető meg, bár vannak kivételt képező állomások. (Ezeknél nem egyértelmű, hogy mi okozhatja a többségtől eltérő viselkedést; természeti okok vagy valamilyen inhomogenitás.) A csapadék változása azonban sokkal bonyolultabban írható le. Sokkal jelentősebb azonban az érzékenység (sensitivity) és a sérülékenység (vulnerability) vizsgálata, mint a változások elemzése. Ennek az az oka, hogy ugyanaz a folyamat (ez lehet akár éghajlatváltozás, természeti csapás stb.) különböző területeken különböző mértékű hatást fejt ki. Ismert például, hogy a gazdaságilag fejlettebb országokat kevésbé rendíti meg egy esetleges éghajlatváltozás, mint a szegényeket. Tehát egy rendszernek egy adott folyamathoz való érzékenységének és a sérülékenységének a vizsgálata legalább olyan fontos, mint magának a folyamatnak a vizsgálata. Ezzel eddig azért nem foglalkozott a tudományos közösség kellő mértékben, mert a módszertana még kidolgozatlan, illetve egyelőre még az alapvető kérdésekre adandó válaszok körüli bizonytalanságok nem tették ezt lehetővé. Ez úgy képzelhető el, hogy az egyszerű statisztikai számítások esetében is először az átlagot, majd a szórást vizsgáljuk, és csak ez után a magasabb momentumokat. Az éghajlati rendszer érzékenységének vizsgálata azért is nagyon fontos, mert ugyanarra a hatásra (pl. a széndioxid szint megduplázódása) különböző válaszokat kaphatunk (pl. eltérő hőmérséklet-emelkedéseket) az érzékenység függvényében. Azt is látnunk kell, hogy akár az éghajlatváltozás, vagy akár az aszály tekintetében mind a fenntarthatóság, mind az érzékenység, sérülékenység, alkalmazkodás, hatáscsökkentés stb. egy egységes komplex egészet alkot. így a fenntarthatóság monoton tendencia (például növekvő tendenciájú hőmérséklet) mellett is elképzelhető bizonyos határok között, ha a növekvő tendenciának megfelelően a sérülékenység, az alkalmazkodás stb. is változik. Sokáig a fogalmak definíciói esetében is jelentős eltérések voltak, míg az IPCC 3. Helyzetértékelő Jelentése nem közölte a pontos meghatározásokat. Természetesen viták most is vannak ezek körül, de azt mondhatjuk, hogy ezek már csak pontosítások, alapjaiban a meghatározások elfogadásra kerültek. Az egyszerűség kedvéért ezúton közöljük az alapvető definíciókat (IPCC, 2007): Alkalmazkodás: A társadalmi vagy természeti rendszerek átállítódása az aktuális vagy várható éghajlati ingerekre vagy azok hatásaira válaszul, amely tevékenység csökkenti a káros lehetőségeket, de még jobban kihasználja a kedvező alkalmakat. Sérülékenység: Az a mérték, ameddig a rendszer hajlamos, vagy képtelen az éghajlatváltozás negatív hatásaival megbirkózni, beleértve az éghajlati változékonyság és a szélsőségek káros hatásait is. A sérülékenység annak az éghajlat módosulásnak jellegétől, nagyságától és sebességétől függ, amelynek a rendszer ki van téve, továbbá függ a rendszer érzékenységétől és az alkalmazkodó képességétől. Érzékenység: Azt a mértéket fejezi ki, amely szerint az éghajlathoz kapcsolható inger kedvezően vagy károsan hat a rendszerre. Eszerint az egyik fontos különbség az érzékenység és a sérülékenység között az, hogy a sérülékenység csak negatív hatásokra vonatkozik, míg az érzékenység definíciója pozitív és negatív hatásokra egyaránt. Jelen cikkben a legújabb globális és hazai éghajlat-változási elemzéseket mutatjuk be, illetve egy, korábban már publikált aszály-érzékenységi vizsgálat alapján az általunk becsült aszályérzékenység változásokat. Hőmérséklet A hőmérséklet az a paraméter, ami a globális melegedés alapfilozófiájának megfelelően kisebb kivételektől eltekintve növekedési tendenciát mutat. Sajnos, a csökkenő hőmérsékletű állomások esetében nem mindig egyértelmű, hogy a csökkenést természetes vagy mesterséges okok (inhomogenitások) idézték elő, a nyers adatokhoz való hozzáférés pedig szinte lehetetlen. Ujabban valamivel magasabb hőmérsékleti emelkedést adnak meg, mint korábban (1. ábra). Ennek egyik oka az, hogy ezúttal nem az 1901-2000-es időszakra vonatkoznak a trendértékek, hanem az 1906-2005ösre, azaz az idősor elejéről 5 hideg év elkerült, helyette 5 meleg év jelent meg az idősor végén, másik ok pedig az lehet, hogy az adatok egyenetlen eloszlása, nem kiegyensúlyozott minősége miatt (lásd a még mindig jelentős bizonytalansági sávot az 1. ábrán) kisebb korrekciók elképzelhetőek visszamenőlegesen is. így a jelenlegi globális melegedés értéke valamivel közelebb került az általunk korábban Magyarországra közölt értékekhez (2. ábra). Míg globálisan az elmúlt 50 évben átlagosan 1,28°C/100 év volt a melegedés üteme, addig itthon 3,3-4,3°C. Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy a hazai melegedés nyilvánvalóan magasabb, mint a globális, hiszen az óceán-felszínek hőmérséklete csak mintegy fele olyan sebességgel emelkedik, mint a szá-