Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
5. szám - Homoródi Krisztián–Krámer Tamás–Józsa János: Szél keltette hullámzás mérése és becslése a Fertő-tó példáján
4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. H=f(u A,h,F) A szélsebesség a standard 10 m magasságban a vizsgált helyen a víz fölött mért szélsebesség, a vízmélység szintén a helyi mélység, a meghajtási hossz pedig a vizsgált pont és a széliránynak megfelelő part közötti távolság (5. ábra). keleti szél 5. ábra. A meghajtási hossz értelmezése Mivel a szél általában kis mértékben ingadozik e körül az irány körül, ezért indokolt lehet több egymással kis szöget bezáró sugár indítása a vizsgált pontból és a meghajtási hosszat az egyes metszékek átlagaként definiálni. Az előzőek szerint minden irányhoz hozzárendelve a meghajtási hosszat az adott pontbeli meghajtási hossz kördiagramhoz jutunk (6. ábra). M NE US IE DL am See Donnerskirchen Podersdorf Fertőm „egyszerű", tapasztalati formula volta ellenére megbízható, a valóságot jól közelítő eredményeket szolgáltat akkor a használata a bonyolultabb matematikai modellekkel szemben indokolt lehet a kevesebb számítási igény és a szükséges adatok állandó rendelkezésre állása miatt. 4. A hullámmagasságot becslő képlet érzékenysége a független változókra Általában egy képlet paramétereinek érzékenység vizsgálatát azért szokták elvégezni, hogy kiderüljön, hogy az egyes független változók meghatározása vagy becslése során elkövetett hibák milyen mértékben befolyásolják a végeredményt. Ez alapján eldönthető, hogy egy paraméter több lehetséges mérési módszere közül melyiket válasszuk ki illetve az is, hogy mely paraméterek meghatározására kell több időt fordítani. Az érzékenység definiálásakor illetve az érzékenységvizsgálat elvégzése során Hill (1998) gondolatmenetét követtük. Az érzékenységvizsgálat során a vizsgált paramétert kis mértékben, ±10 %-kal perturbáltuk, és azt vizsgáltuk, hogy ennek hatására az eredmény milyen mértékben változik. Az „E" érzékenységet jellemző számot a következőképpen definiáltuk: >H{x)-H(x o) ff fa) N x~ xo xo N A képletekben használt jelölések a következők: x 0 a vizsgált paraméter eredeti értéke, x a vizsgált paraméter perturbált értéke, N a minták száma, Hixfí) a szignifikáns hullámmagasság az eredeti paraméterrel számolva, H(x) a szignifikáns hullámmagasság a perturbált paraméterrel számolva. Mivel a vizsgált paramétereket ±10 %-kal zavartuk r E = meg, ezért I N -- ±0,1. Ennek ismeretében a képlet a következő alakot ölti: v//(*)-//fa) v ^ fffa) 2É= N H(x)-H(X ü) ff fa) N ±0,1 X = 10ffW-fffa ff fa) N Sarrod | •gség Hegykő ( j Fertőhomok ' - ^ " 6. ábra. A meghajtási hossz kördiagramja az illmitzi szél- és hullámzásmérési pontra megszerkesztve A képlet tehát nem veszi figyelembe a hullámok keletkezésének, találkozásának, interferenciájának fizikáját. Nem veszi figyelembe azt sem, hogy a vizsgált pontnak milyen a környezete. Nem számol a hullám refrakció miatti hullámparaméter változással sem. Azonban, ha N Ily módon definiálva az érzékenységet, a vizsgált paraméter és az eredmény közötti lineáris kapcsolat esetén É=1,0 értéket vesz fel. Minél kisebb az „É" értéke az eredmény annál kevésbé érzékeny az adott paramétert terhelő hibákra. Abból a célból, hogy megállapíthassuk, mely független változók meghatározására érdemes időt áldozni, meg kell vizsgálni, hogy az egyes paraméterekre mennyire érzékeny az összefüggés. Az „E" érzékenységet jellemző számra az 1. táblázatban szereplő értékeket kaptuk.
