Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
4. szám - Varga István–Csoma Rózsa–Berecz Endre: Az árvízi kockázatról, tekintettel a Római-part árvízvédelmére
41 Az árvízi kockázatról, tekintettel a Római-part árvízvédelmére Varga István - Csorna Rózsa - Berecz Endre Bp. Műszaki ás Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, 1111, Budapest, Műegyetem rp. 3. Kivonat: Az árvízvédelem a nemzeti biztonságpolitika része képezi, problémáinak megoldásánál - jelentőségének hangsúlyozása mellett - nem lehet „csak" a gazdaságosság szempontja a meghatározó. Ugyanakkor a vízkárelhárítás, ezen belül az árvízvédelem sem várhat társadalmi-gazdasági támogatást a javasolt megoldások, beavatkozások műszaki-gazdasági hatékonyságának megalapozása nélkül. Az árvízvédelmi fejlesztések, beavatkozások hatékonyságának egy lehetséges jellemzésére ad módot a korlátozott információ tartalmú „án'ízi biztonság" fogalomkörét kiterjesztő „árvízi kockázat" számszerűsítése. A fogalom korántsem új, ugyanakkor tényleges alkalmazása árvízvédelmi beavatkozásokra vonatkozó döntések megalapozásánál - számos hazai tanulmány, fejlesztési javaslat ellenére - nem tekinthető általánosnak. Ennek oka - valószínűleg - elfogadott jelentősége, fontossága ellenére az egyéb szempontok melletti háttérbe szorulásában keresendő. Számszerűsítésére ma még rendszerint a már részben vagy véglegesen megszületett döntések utólagos indokolásánál, vagy éppen vitatásánál kerül sor. A tanulmány célja az árvízi kockázat egy megközelítési lehetőségét áttekintve, alkalmazását bemutatni a napirenden lévő Római-parti árvízvédelem fejlesztési változatainak értékelésével. Kulcsszavak: árvízvédelem, árvízi veszélyeztetés, kárérzékenység, kockázat, Római-part. 1. Az árvízi kockázatról A tervezés, a megvalósítás egyik alapvető problémája a biztonság kérdése, tekintettel a közismert és elfogadott megállapításra, mely szerint „teljes biztonság nem létezik". (Általános megközelítésben egy adott szempontból a „teljes biztonság" a veszélytől való mentességet, gyakorlatilag a kedvezőtlen esemény bekövetkezésének a lehetetlenségét, vagy elhanyagolható voltát jelentheti.) Meghatározása, ill. tervezése két, egymással ellentétes irányú hatás közötti célszerű, lehetőség szerint optimális kompromisszum eredményeként jöhet létre: - A biztonság növelése, vagy ennek megfelelően a veszélyeztetés csökkentése a ráfordítások növelését igényli, ugyanakkor csökkenti a kedvezőtlen események és következményeik (károk) bekövetkezésének az esélyét, és/ vagy mértékét; - Egy alacsonyabb szintű biztonság (magasabb szintű veszélyeztetés) elfogadása a ráfordítások csökkentésének lehetőségét rejti magában, ugyanakkor az esetleges kedvezőtlen következmények (károk) esélye és/vagy mértéke növekszik. Az árvízvédelmi művek kiépítését, véd-képességük megőrzését, vagy fejlesztését az „azonos biztonság" -ra törekvés ill. az „azonos veszélyeztetés" elve, vagy - a ma már elfogadottabbnak tekintett - „azonos kockázat" alapján történő megközelítés jellemezheti. A két megközelítés közötti alapvető különbség, hogy amíg az „azonos biztonság" ill. az „azonos veszélyeztetés" esetében az árvízi elöntés elleni védelem a hidrológiai jellemzőkre alapozva az árvízvédelmi létesítmény védképességét, magasságát, helyzeti és hidraulikai állékonyságát helyezi előtérbe, addig az „azonos kockázat" esetében az előzőeken túlmenően az árvízmentesített objektum - terület és/vagy építmény - értékessége, árx'ízi elöntést tűrő képessége is meghatározó. A mérnöki létesítmények tervezése, megvalósítása minden esetben egy bizonyos kockázatvállalást is magában foglal, függetlenül attól, hogy ez számszerűsíthető vagy nem. Meghatározása két tényező-csoport egyidejű fennállását feltételezi: - az adott szempontból kedvezőtlen esemény lehetőségét, a veszélyeztetést, - a kedvezőtlen eseményre való érzékenységet. Bármelyik tényező-csoport hiánya vagy esetlegesen elhanyagolható volta az adott szempontból a kockázatmentességet eredményezi. A vízkárelhárítás, ezen belül az árvízvédelem területén is előtérbe került a kockázat, vagy az ehhez kapcsolható árvízvédelmi biztonság értékelésének, tervezésének a szükségessége mind a meglévő árvízvédelmi rendszerek hatékonyságának, mind pedig fejlesztésük szükségességének indokolásához, kiépítésük mértékének meghatározásához. Az árvízi kockázat értékelése szintén a két tényezőcsoportnak, az ár\'ízi veszélyeztetésnek és az árvízi elöntéssel szembeni (kár)érzékenységnek a meghatározását tényezőinek számszerűsítését, becslését, vagy legalább minőségi jellemzését - igényli. Bármelyik árvízi kockázati tényező-csoport nem léte vagy esetleges elhanyagolható volta az árvízi kockázat hiányát - számszerűsített esetben zérus voltát - eredményezi. Az árvízi kockázat megközelítését nehezíti az a körülmény, hogy általában mindkét tényező-csoportot alkotó egyes tényezők számos, teljes mértékben nem ismert hatás által is befolyásoltak, eredményük teljes bizonyossággal nem meghatározható, csak valószínűsíthető. Ez különösen vonatkozik: - az árvízi veszélyeztetés forrásaként adott vízfolyás vízjárás jellemzőinek egyes elemeire csakúgy, mint az árvízmentesítés különböző műszaki létesítményeinek időben és térben is változó védképességére; - az árvízi elöntések következményeként várható károk időben és térben is változó mértékére, gyakoriságára. A jellemzően infrastrukturális jellegű árvízvédelmi fejlesztésekre vonatkozó döntés, vagy a már meglévő létesítmények hasznosságának a megítélése nem kerülheti meg a szükségesnek tartott ráfordítások gazdaságosságának, gazdasági hatékonyságának a kérdését. Ehhez - más infrastrukturális beavatkozásokhoz hasonlóan az árvízvédelem esetében is - az eredmény objektív meghatározása, számszerűsítése jelenti az összetettebb problémát. Az árvízvédelmi beavatkozások eredménye azonosítható pl. az árvízi biztonság növekedésével, a hatékonyság pedig az egységnyi ráfordítással elérhető árvízi biztonság növekedésével. Ez a megközelítés azonban nem értékeli, csak feltételezi, hogy az árvízi biztonság létrehozása, megtartása vagy növelése szükséges és mértéke indokolt. Amennyiben az árvízvédelmi beavatkozás eredményét az árvízkárok, ill. az árvízi kockázatok (a veszélyeztetés és/vagy a kárérzékenység) várható csökkenésével azonosítjuk, a költséghatékonyság értékelése is megalapozhatóvá válhat.
