Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
4. szám - Pálfai Imre: Magyarország vízkészletei és hasznosításuk a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben
J^ÁLPAH^Mag^irorszá^ízk^ 39 I. táblázat. Nagyobb vízfolyásaink jellemző vízkészlet-adatai A A szelvény Vízgyűjtő Kisvízi Közepes Nagyvízi vízfolyás megnevezese terület hozam hozam hozam neve km 2 m 3/s m 3/s m 3/s Duna Pozsony 131 290 1 000 1 900 9 700 Budapest 184 839 1 750 2 210 8 250 Mohács 209 064 1 160 2 280 7 100 Rába Győr 10 113 8,5 35,0 680 Marcal Gyimót 3 076 1,5 8,6 172 Ipoly Szob 5 118 1,7 19,0 370 Zala Keszthely 2 622 2,7 9,4 130 Sió Szekszárd 14 730 2,0 11,5 290 Dráva Barcs 33 916 248 530 2 600 Mura Letenye 13 03 19 140 1 210 Tisza Tiszabecs 9 707 40 200 2 100 Polgár 62 723 90 500 3 700 Szeged 134 408 170 780 3 300 Túr Tiszákarád 1 262 1,4 10,5 280 Szamos Olcsvaapáti 15 881 43 120 2 300 Kraszna Vásárosnamény 3 142 1,2 5,8 180 Bodrog Tokaj 13 579 4,0 125 1 300 Sajó Tiszaszederkény 12 708 11,0 56,0 760 Hernád Ónod 5 436 6,7 32,0 580 Zagyva Szolnok 5 677 0,8 9,0 215 HármasCsongrád 27 537 4,7 105 1 100 Körös KettősKöröstarcsa 10 386 2,2 60,4 880 Körös FehérGyula 4 251 1,1 11,0 580 Körös FeketeSarkad 4 302 1,0 13,4 580 Körös SebesKörösladány 9 119 2,2 39,4 600 Körös Berettyó Szeghalom 6 095 0,2 10,0 265 Maros Makó 30 149 22,5 113 1 500 Forrás: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai (A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása). Országos Vízügyi Hivatal, 1984. Folyóink vízkészlete lényegében elegendő a hazai vízigények, többek közt a mezőgazdaság vízigényeinek kielégítésére, gondot jelent viszont egyrészt - főleg vízminőségi szempontból - a felvízi országoktól való függőség (lásd a tiszai cianid-szennyezést 2000-ben), másrészt a vízkészletekhez való hozzáférés, más szóval a víz eljuttatása a felhasználás helyére, ami gyakran csak költséges szivattyúzással és esetenként jelentős szivárgási veszteség árán oldható meg. Fontos feladat felszíni vizeink szennyeződés elleni védelmének fokozása, különösen a külföldi veszélyeztető források föltárása és nemzetközi jogi keretek közötti fölszámolása (fölszámoltatása), továbbá öntözőrendszereink hatásterületének kiterjesztése (pl. a Jászsági főcsatorna meghosszabbítása, a DunaTisza közi hátságra legalább kisebb vízhozam eljuttatása), és a vízszolgáltatás hatásfokának növelése a rendszerek korszerűsítése útján. Az öntözésbe vont terület növelésének a vízkészletek oldaláról nincs különösebb akadálya, az öntözött területet, ha szükséges lesz, a jelenleginek akár duplájára is lehetne emelni, tehát olyan szintre, mint amilyen az 1960-as - 70-es években volt. Ennek természetesen sok egyéb követelménye is van, szükségessége is vizsgálandó kérdés, de ezekre nem feladatunk itt kitérni. Hegy- és dombvidékeink kisvízfolyásainak vízkészlete hosszú száraz időszakban nagyon lecsökken, ezért - a vízi élővilágra is tekintettel - csak korlátozott vízhasználatot tesz lehetővé. A helyzet újabb dombvidéki víztározók építésével javítható. Síkvidéki területeinken helyi felszíni vízkészlet (belvíz) számottevő mennyiségben csak az átlagosnál csapadékosabb években keletkezik, ezért rendszeres gazdasági vízhasználatot (pl. öntözést) kizárólag erre alapozni nem lehet, viszont mint kiegészítő vízforrást - ha a víz minősége megfelelő - érdemes figyelembe venni, s elsősorban halastavak vízellátására és természetvédelmi célokra (vizes élőhelyek fenntartására), esetleg különféle jóléti célokra hasznosítani. E helyi vízkészlet jobb kihasználását újabb vízvisszatartó létesítmények, és víztározók építésével lehet elősegíteni. Napjainkban a folyók vízkészletével való gazdálkodás terén új irányzat kezd kibontakozni, aminek az a lényege, hogy az árvízvédelmi szempontokat a korábbiaknál jobban igyekeznek összehangolni a hullámtereken, és a mentesített ártereken folyó mezőgazdasági termeléssel és erdőgazdálkodással, a folyami és a tavi halászattal, továbbá a természetvédelmi és az üdülési-turisztikai szempontokkal, általánosságban a terület- és vidékfejlesztéssel. Az integrált folyógazdálkodás ilyetén megvalósítása a Tisza mentén - az ún. Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése keretében - rövidesen megkezdődik. Felszíni vizeinkkel kapcsolatban szólni kell a vízi közlekedésről is, amelynek magyarországi lehetőségei közel sincsenek kihasználva. Fejlesztéséről nyilván a közlekedéspolitikai koncepció keretében kell dönteni, de leszögezhető, hogy a vízi közlekedés föllendítése jótékonyan elősegítené mind a mezőgazdaság, mind általában a vidék fejlesztését. Állóvizeink közül elsősorban az üdülési, illetve idegenforgalmi jelentőségű Balaton és Velencei-tó érdemelnek kitüntetett figyelmet, amelyekkel azonban mint a halászati hasznosítás fontos színtereivel is számolni kell. A nagytavak vízkészlete a vízfolyásokénál kevésbé ingadozik, de kivételesen hosszú száraz időszak esetén, mint 2000 —2003 között a Balatonnál, kritikus kisvízi helyzet állhat elő. A Velencei-tó vízhiányát az 1990-es évek elején - ideiglenes megoldással - külső vízforrásból pótolták. A Balaton vízpótlásával kapcsolatban nemrég indult vita egyelőre még nem zárult le. A vidékfejlesztésben - a nagy tavak mellett - a kisebb tavak és a folyók menti holtágak is sajátos lehetőségeket kínálnak. Utóbbiak nagy része, kivéve azokat, amelyeket különleges természeti értékeik miatt háborítatlanul kell hagyni, rehabilitációra szorul, s időszakos vízpótlásuk is megoldásra vár. Felszín alatti vizeink Magyarország felszín alatti vizekben gazdag országnak tekinthető. Ezt a vízkészlet-fajtát vízkincsnek is szokás nevezni. E készletet elsősorban a lakosság ivóvízellátására veszik igénybe, de a mezőgazdaságon belül az állattartó telepek és a majorok vízellátása is szinte mindenütt felszín alatti vízből történik. Ilyen célra évente kb. 50 millió m 3 vizet termelnek ki az ún. rétegvíz-készletből. Öntözésre a sekélyebb vízadó rétegek készletét, a talajvizet hasznosítják, - főleg a zöldség- és gyümölcstermesztésben. A felszín alatti vízből öntözött terület országosan nem sok, összességében kb. 25 000 hektárra tehető, a fölhasznált vízmennyiség pedig 40-50 millió m 3/évre. A felszín alatti
