Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
4. szám - Kovács Tünde–Ács András–Kováts Nóra–Paulovits Gábor: Daphnia pulex táplálkozási aktivitásának gátlása cianobakteriális toxiditás hatására
KOVÁCST^smunkatán^^ 27 mortalitási tesztek esetében kapott EC50 értékeket viszonyítási alapként tüntettük fel.) 1. táblázat D. pulex táplálkozás-aktivitás gátlás tesztek eredményei, D. pulex és T. platyurus mortalitás tesztekkel összevetve Kazetta 2005 Kazetta 2006 D. pulex táplálkozás-aktivitás gátlás, expozíció 1 óra D. pulex táplálkozás-aktivitás gátlás, expozíció 2 óra D. pulex táplálkozás-aktivitás gátlás, expozíció 4 óra 1,504 0,446 D. pulex mortalitás, expozíció 24 óra 0,526 0,677 T. platyurus mortalitás, expozíció 24 óra 0,758 0,432 *nem mutatkozott gátlás, valamennyi D. pulex lárva normálisan táplálkozott. Az 1 ill. 2 órás expozícióval végzett tesztek nem adtak értékelhető eredményt. Számottevő hatás (gátlás) 4 órás expozíció után mutatkozott. A 2005-ben a Kazettáról gyűjtött minta esetében az EC 5 0 érték magasabb volt, mint a Daphnia és Thamnocephalus mortalitás tesztek során kapott érték (azaz a teszt ezeknél kevésbé volt érzékeny), viszont a 2006-os minta esetében az EC 5 0 érték és így az érzékenység ugyanazon tartományban mozgott, sőt a D. pulex mortalitási tesztnél még érzékenyebbnek is bizonyult. Különböző szerzők ellentmondásosan értékelik a Microcystis vízibolhákra gyakorolt toxicitását. Abban gyakorlatilag valamennyi tanulmány egyetért, hogy ez a cianobaktérium toxikus hatással bír a Daphniákra, viszont az egyes szerzők eltérő komponenseknek tulajdonítják a toxikus hatást. Teljes sejtekkel ill. sejtkivonatokkal végzett vizsgálatai alapján pl. Jungmann (1992) arra a megállapításra jutott, hogy a toxikus hatásért nem a mikrocisztin a felelős, Pflugmacher et al. (1998) pedig egy olyan detoxifikációs mechanizmust ismertet, amelynek révén a Daphniákban rezisztencia alakulhat ki mikrocisztinre. Ennek gyökeresen ellentmond például Rohrlack et al. (2001) kísérlete, amelyben különböző fajba tartozó vízibolhákat etettek mikrocisztint termelő és mikrocisztint nem termelő mutáns Microcistys-e\. Azt tapasztalták, hogy a mortalitási ráta szignifikánsan megnőtt a mikrocisztint termelő cianobaktérium fogyasztása esetén. A szabványos mortalitás-teszteknek többek között az is hátránya, hogy a kiváltott toxikus hatás (a vizsgált egyed elpusztul) pontos hatásmechanizmusát nem ismerjük. Ez is alátámasztja annak a szükségességét, hogy lehetőség szerint szubletális végpontokat keressünk, amelyek segítségével nemcsak korai jelzést adhatunk, hanem behatárolhatjuk, mely biokémiai vagy életfolyamatok sérülnek (Rohrlack et al. /2004/ pl. kimutatta, hogy egy újonnan azonosított Microcystis által termelt toxin, a Microviridin J. a vízibolha rendellenes vedlését váltja ki). Az általunk leírt teszteljárás alkalmas lehet arra, hogy vízibolhák esetében a szabvány mortalitási teszthez képest rövidebb expozíciós idővel, „gyors reagálású" tesztként működjön, további előnye, hogy szubletális végpontot alkalmaz. Érzékenységét megállapítandó, további (nem feltétlenül cianobakteriális toxinokat tartalmazó) környezeti mintákat kell vizsgálnunk. A Kis-Balaton vízminőség-védelmi rendszerről 2006-ban gyűjtött minta esetében figyelemreméltó, hogy a kapott EC50 érték az általában legérzékenyebbnek tartott Thamnocephalus platyurus teszt EC 5 0 értékével gyakorlatilag megegyezett. 1. kép. Normálisan táplálkozó Daphnia pulex lárvák, amelynek bélcsatornája az elfogyasztott mikroszemcséktöl piros (sötét) színű 3. Eredmények és következtetések A teszt végpontja azoknak az egyedeknek a száma volt, amelyek bélcsatornájában szemmel láthatóan nem voltak piros mikroszemcsék, azaz amelyek táplálkozási aktivitására a cianobaktérium gátló hatást mutatott. A kapott nyers adatokból kiszámítottuk az EC50 értékeket. Ez az a koncentráció, amely a tesztélőlényekben 50%-os hatást vált ki. Értékét az USEPA által kifejlesztett Probit szoftverrel határoztuk meg. Az 1. táblázatban az egyes mintákra párhuzamosan elvégzett ökotoxikológiai tesztekkel kapott EC50 értékek láthatók, mg/ml-ben megadva. (A Daphnia pulex ill. Thamnocephalus platyurus
