Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
4. szám - Kuti László–Kalmár János–Füleky György: Eltemetett folyómedrek a hevesi síkon, a kömlői területen végzett szedimentológiai kutatások alapján
KUTI L. - KALMÁR J. - FÜLEKY GY.: Eltemetett folyómedrek a haevesi síkon 3 1 -V n, = —e 2 [3] 2 n ahol az i osztály szemcseátmérője, t pedig az átlag-méret és a szóródás hányadosa. A szemcseeloszlás számszerű jellemzéséhez tartoznak a közepes szemcsenagyság M :, a szemcseméretek szóródása er, az eloszlás aszimmetriája vagy ferdesége Sk és a csúcsossága (kurtózis, K g). Mindezek a jellemzők az adott minta szemcséinek az átmérőivel vannak szoros összefüggésben, mérik egyes átmérők gyakoriságát és az átmérők egymáshoz való viszonyát. E paraméterek a kummulatív görbéről leolvashatók vagy analitikai módszerekkel a szemcseeloszlás-függvényből kiszámíthatók {Molnár, 1981). Ha tehát ismerjük egy homokrétegben a szemcsék átmérő szerinti eloszlását, képet alkothatunk arról, milyen volt a szállító közeg — esetünkben a folyóvíz — áramlása az egyensúlyi állapot pillanatában, azaz akkor, amikor a homokszemcsék éppen lerakódtak. Ebből az következik, hogy ha a szemcseeloszlás egyes jellemzőit a homokréteg síkjában izovonalak segítségével megjelenítjük, valójában az áramlás sajátosságait térképeztük le. Ezzel a módszerrel készült a Gelder medrének üledéktérképe is (Berendsen et al„ 2001) A hevesi-ártér és a kömlői mintaterület földtani felépítése A hevesi-ártér kistáj alatt fekvő, negyedkorinál idősebb képződmények a paleogén homokkő és a 2000 m tegsor. A negyedkori üledékek vastagsága Kömlő-Tarnaszentmiklós térségében eléri az 200 m-t (Rónai, 1975), s ennek nagy része felső pleisztocén folyóvízi üledék. A hevesi-ártér pleisztocén üledékei valójában az Eszaki-középhegyvidékből eredő vízfolyások törmelékkúpjai (Somogyi et al., 1969), amelyeket a pleisztocén-óholocén határán a jelenlegi Tisza közvetlen elődje vagy oldal-erózióval leszelt, vagy ártéri üledékeivel betemetett. Az, hogy a legfelső rétegsor homokos üledékei a hordalékkúpok részei, vagy az északkeletről folyó Tisza mederfáciesét képezik, a homok ásványi összetételét is figyelembe véve a folyásirány alapján dönthető el. A mintaterület felszínén felső pleisztocén és holocén üledékek vannak. A területen található, 93,2 m magas halom körül és a terület délnyugati sarkában látható, helyenként agyagos finomhomok felső pleisztocén, a terület többi részén lévő kőzetlisztes és homokos agyag holocén korú. A halom felszíni, gyengén osztályzott pleisztocén végi ártéri homokos-kőzetisztes agyag alatt található 4 m vastag fluvioeolikus homokrétegének felszínét az utolsó elöntés előtt a szél is megmunkálta. A fúrások alapján a megkutatott 10 m-es összletben a folyóvízi jellegű, lencseszerüen kifejlődött, szabálytalan üledéktesteket négy ciklusba lehet csoportosítani (3. ábra).Ezek közül a II. és a III. ciklus keretén belül jelennek meg a fúrásról fúrásra korrelálható II., Illa és Illb jelű homokrétegek. vastagságot is meghaladó agyagos-homokos pannon ré 3. ábra. Földtani szelvény a kömló'i mintaterületen 1. Agyag, kőzetlisztes agyag; 2. Kőzetliszt, agyagos kőzetliszt; 3. Kőzetlisztes finomhomok; 4. Finom-apró homok A II. és Illa rétegek négy fúrásból hiányoznak. A keresztszelvények korrelációja alapján úgy tűnik, hogy itt a már lerakódott homokréteg eróziót szenvedett. A Illb homokréteg azért nem alkalmas a szemcseanalitikai paraméterek térben való vizsgálatára, mert valószínű, hogy a felső 23 m fluvioeolikus hatásnak volt kitéve: egyrészt eróziót szenvedett, másrészt a szél hatására az eredeti rétegződés összekeveredett. Ennek lehet az eredménye a terület közepén található, 2,5 m magas halom.
