Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
3. szám - Idézetek egyes földrajzi tankönyvekből (Összeállította: Schmidt József)
64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 3. SZ. Idézetek egyes földrajz tankönyvekből Összegyűjtötte: Schmidt József ny. mérnök-tanár (Ajka) Vuics Tibor átdolgozásában: Földrajz. Gimnázium III. osztály. 5. kiadás, 1993. Rakt. sz.: 13340/1 145. old.: Mivel a vízerőművek építése jelentős tájrombolással jár, felborul a természetes környezet ökológiai egyensúlya, veszélybe kerülhet a térség ivóvízkészlete, így egyre kevesebb ország vállalkozik vízerőmű építésére. Esetenként a gazdasági politikai megfontolások a természet- és a környezetvédelem érdekeit veszélyeztetik (pl. magyar-szlovák vita a bősi vízerőmű felépítéséről). Dr. Bora-Gyula- Dr. Köves .József: Földrajz. Szakközépiskola 8. kiadás, 1995. Rakt sz.: 58018/7 35. old.: A Dunán Bősnél és Nagymarosnál a Szlovákiával együtt tervezett vízlépcsők feladata a hajózás körülményeinek javítása és az energiatermelés lett volna. A környezet nagymértékű károsítása miatt Nagymarosnál leállt az építkezés, s a Bősnél kialakult helyzettel kapcsolatban további tárgyalások folynak. Dr. Hunyadi László: Altalános társadalom- és gazdaságföldrajz. Középiskolák számára. Calibra Kiadó 1997 171. old.: Nagyesésü folyószakaszokon és kis erőművekkel lehet hatékonyan energiát termelni. Síksági vízerőműveket nem érdemes építeni, mert hatásfokuk nem kielégítő. Az óriásgátak mögül pedig nemcsak nagy víztömeg, de sok veszély is leselkedik ránk (a víz elszabadulhat, a talajvíz lesüllyed, fontos források vesznek el, veszélybe kerül a termőföld, felborul a természetes környezet ökológiai egyensúlya). ... Hazánk és Csehszlovákia együttesen tervezte a Bős-Nagymaros erőmű-rendszert, amelynek építését a kedvezőtlen környezeti hatások és a magas költségek miatt Nagymarosnál leállították. 226. old.: A vízi energia előállítására épített hatalmas vízlépcsők és folyó-elterelések is nagymértékben rombolják a környezetet, pusztítják a természetes élővilágot, veszélyeztetik a környező területek ökológiai egyensúlyát. A Duna bős-nagymarosi szakaszán szervezett és félig meg is valósított vízlépcső-rendszer üzembe helyezése Közép-Európa legnagyobb és legfontosabb vízrendszerében állandó környezeti veszélyforrást és beláthatatlan következményekkel járó problémákat okozhat. Próbáld Ferenc: Regionális földrajz a középiskolák számára. 3. kiadás, 1997. Nemzeti Tankönyvkiadó 83. old.: A Csallóköz élővilágát, talajvizét és mezőgazdaságát is veszélybe sodorta a hatalmas költséggel felépült bősi vízlépcső. A határfolyó, az Öreg Duna vizének túlnyomó részét mesterséges, szigetelt csatornába terelték, amelynek töltései 18 méterrel magasodnak a síkság fölé. Az 1992ben üzembe helyezett erőmű áramtermelése csekély, viszont a belőle származó károk óriásiak. Nemcsak a környezet pusztul, de a szlovák-magyar viszonyt is megterhelik a megoldatlan nemzetközi problémák. Bora Gyula - Nemerkényi Antal: Magyarország földrajza a középiskolák számára 3. kiadás, 1997. Nemzeti Tankönyvkiadó 111. old.: A dunai és drávai vízerőkészletek kihasználására környezeti problémák és a nagy beruházási költségek miatt kevésbé van lehetőség. Bora Gyula - Korompai Attila szerk.: A természeti erőforrások gazdaságtana és földrajza. Aula Kiadó 2001 39. old.: Nagy beavatkozásokat okoztak az árvízmentesítések, amelyek megvédték ugyan a termőföldeket, a településeket, de az átalakított környezet miatt élőviláguk elszegényedett. A nagy kultúrmérnöki létesítmények (gátak, víztározók, vízierőművek) nagy területen változtatják meg a környezetet, és még mesterséges földrengéseket is okoznak. (Bora Gyula). Rigóczki Csaba: Társadalomföldrajz, 1994. Alternatív Közgazdasági Gimnázium Kiadó. 73. old.: [Vízerőművek fejezet] A duzzasztás hatalmas területek elárasztásával jár, és ez bizony már alapos beavatkozás a környezet rendjébe. Földeket veszünk el a mezőgazdaságtól (gyakran régészeti emlékeket is elárasztunk), és megváltoztatjuk a talajvízszintet. A talajvízszint változása katasztrofális lehet a mezőgazdálkodás és/vagy az ivóvízellátás szempontjából. Sok esetben stratégiai veszélyeket is rejt a felduzzasztott folyó. Tádzsikisztánban a Vahs gátjának átszakadása esetén az ország kétharmadában pusztítana árvíz. 76. old.: [Hajózás fejezet] A Duna-Majna-Rajna útvonal gyenge pontja a magyarországi szakasz. A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer védelmezői igen gyakran érvelnek ezzel. Valójában a hajózást meg lehetett volna más módon is oldani, nem csak ilyen nagyberuházással. A főszerkesztő megjegyzése: A fenti rövid összeállítás - amely valószínűleg sokkal terjedelmesebb lehetne, ha teljességre törekedett volna az azonnali tiltakozás helyett Ady Endre verssorait juttatta eszembe: „De nincs élőbb a mesénél S mese ellen minden káros". Vagy, folytathatjuk Ráth-Végh István szavaival is: „Sem vakon „hinni", sem elvakultan leszamarazni minden „hívőt" nem lehet. Közös hibája a vakoknak is, az elvakultaknak is, hogy nem rendelkeznek elég anyagismerettel. Gyér számú adataikat másodkézből, sőt hatodkézből veszik: rostálatlanul használják fel, s csak azzal az adattal állnak elő, amelyik álláspontjukat igazolni látszik". Az persze sajnálatos, hogy az érintett tankönyvírók, átdolgozok egyoldalúan tájékoztatják a tanulni vágyó ifjúságot, nem is csupán a vízerő-hasznosítás általuk ismeretlen hasznáról, hanem „második honfoglalásunk"-xó\\ árvízmentesítéseinkről. Országunk vezetői elveszítették a történelmi terület kétharmadát, a magyar mérnök viszszaszerezte az emberi megélhetésnek a megmaradt rész egyharmadát. Nem ezt kellene inkább tanítani?
