Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Szlávik Lajos: A Vízügyi Közlemények 125 éve

1 A Vízügyi Közlemények 125 éve A közelmúltban - nagy-nagy késedelemmel ­megjelent a Vízügyi Közlemények 2004. évi 1-2. fü­zete, és ezzel a folyóirat a magyar vízgazdálkodá­sáért folytatott munkájának százhuszonötödik évébe érkezett. Ebből az alkalomból röviden megemléke­zünk hazánk legrégibb vízügyi szaklapjának törté­netéről, tartalmáról és a vízgazdálkodás területén betöltött szerepéről. Ezt a műszaki-tudományos lapot a magyar mű­szaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismerte­tése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorla­ti-mérnöki, közgazdasági, illetőleg jogi kérdések megvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenő, aki a XIX. század végén a magyar vízgazdál­kodás legnagyobb egyénisége és vezetője volt. Az ország vízgazdálkodásának történetében fon­tos mérföldkő volt az 1879. esztendő. Ebben az év­ben szervezték meg a vízi-munkálatoknak egy, ad­dig hazánkban ismeretlen ágazatát, a kultúrmérnöki munkálatokat. A kultúrmérnöki intézmény megala­kítása nagy lendületet adott a legégetőbb vízgazdál­kodási munkának, a mezőgazdasági vízgazdálko­dásnak. Megszervezője és negyven éven át vezetője Kvassay Jenő volt, akinek az 1879. évi első, majd az utána következő években közrebocsátott beszá­moló jelentéseiből fejlődtek ki a vízimérnököket tá­jékoztató, tanító, nevelő és működésüket értékelő é­vi füzetek. Bár a fiatal, akkor 29 éves Kvassay Jenő szerkesztésében kiadott első évi füzet még csak egy tisztán adminisztratív jellegű, hivatalos beszámoló jelentés közlése volt, a következő években azonban fokozatosan már különböző ismertető és tapasztala­tokat közlő tanulmányok, külföldi tanúlmányúti be­számolók is csatlakoztak hozzá. Az 1889-ben felállított Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal hatásköre a kultúrmérnöki, köz­egészségügyi-mérnöki és halászati ügyeken kívül a folyammérnöki és ármentesítési ügyekre is kiter­jedt. A 11 éves múltra visszatekintő ,Jelentések" helyett a hivatal Vízügyi Közlemények címen a min­denkori szükségnek megfelelő időben megjelenő füzetsorozatot adott ki. A szerkesztő Bogdánfy Ö­dön, a hidrológia magyar úttörője volt. Az 1910-ig terjedő 21 év alatt - kötetlen rendben - 30, egyen­ként 100-500 oldal terjedelmű füzet jelent meg. 1911-től azután kéthavonként megjelenő folyó­irattá alakult a Vízügyi Közlemények, amely 8 éven át 100-300 oldal terjedelmű füzetekkel jelent meg. Az első számban írott előszavában - többek közt ­ezeket írja Kvassay Jenő: "A végrehajtott, vagy végrehajtás előtt álló munkálataink ismertetése esz­méket kelt, haladásra ösztönöz az egész vonalon. Rajtunk áll immár, hogy működésünk tágas mezejé­ről összegyűjtsük elméleti tudásunk és gyakorlati tapasztalataink megőrzésre, megörökítésre érdemes mozzanatait ... Szakismereteinket kiegészíteni, bő­víteni, és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk ré­széről is a szükséges mértékben hozzájárulni: ez le­gyen a Vízügyi Közlemények újabb ciklusának leg­főbb törekvése." Ennek a célkitűzésnek jegyében vezette a folyó­iratot Bogdánfy Ödön, majd Schmid Ödön 1918-ig. Az évek során olyan nélkülözhetetlen fegyvertársa lett a Vízügyi Közlemények a magyar vízépítő mér­nököknek, "hogy 1919 és 1922, ill. 1924 és 1927 közti kényszerű szünetelése után ismételten új élet­re keltette a vízügyi szolgálat egy-egy lelkes veze­tője. Különösen sokat tett érte Sajó Elemér, aki messze tekintő vízügyi politikájának sarkalatos pontjaként tekintette a szaktudományok elmélyíté­sét, és ennek szolgálatában a nemzetközi tapaszta­latcsere kiépítését, ezért 1932-ben megindította a folyóirat - máig tartó - külföldi cseréjét. A Vízügyi Közlemények ekkor a magyar műszaki tudományok legfőbb külföldi képviselője lett. Az 1943. évi 1-2 számmal harmadszor is meg­szűnt a Vízügyi Közlemények. 1946-ban azonban nemcsak a lap újbóli megindítására került sor, ha­nem az elmaradt 1943^-5 közötti évfolyamok újbó­li összeállítását és utólagos kiadását is biztosították. Az évfolyamok számozása is 1911-től, a rend­szeres megjelenés kezdetétől indult, így - figyelem­be véve a megjelenés időszakos szüneteléseit is - a 125 éves folyóirat most megjelenő számai a LXXXVI. évfolyam füzetei. A folyóirat megjelenésének e jubileumán meg­emlékezünk a Vízügyi Közlemények megtervezésé­nek, összeállításának és szerkesztésének munkáját egy és negyedszázad alatt végző vízimérnökökről is. Ezt a munkát a vízügyi szolgálat kiváló és lelkes tagjai végezték: Kvassay Jenő' (1879-1889 - 11 év), Bogdánfy Ödön (1890-1915 - 26 év), Schmid Ö­dön (1916-1918 - 3 év), Rohringer Sándor (1923 ­1 év), Kenessey Béla (1928-1935 - 8 év), Németh Endre (1936-1938 - 3 év), Szilágyi Gyula (1939­1941 - 3 év), Pataky Béla (1942-1943 - 2 év), Lászlóffy Woldemár (1944-1958 - 15 év), Ihrig Dénes (1959-1979 - 21 év), és Stelczer Károly (1980-2002-23 év). A Vízügyi Közleményeknek egy és negyedszázad alatt összesen 339 rendes és 21 külön füzete, illetve kötete jelent meg, 52 ezer oldal terjedelemben. A Vízügyi Közlemények jelentőségét azonban nem e­zek a számadatok mérik, hanem a folyóirat tartal­ma. A lap tanulmányait vízgazdálkodásunk célkitű­zéseinek megfelelően állítja össze úgy, hogy az a

Next

/
Oldalképek
Tartalom