Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt pilisi szakaszának karsztvíz-földtani fejlődése a negyedidőszakban a mészképző források alapján

49 származik, és ez a legtöbb esetben felső-eocén mészkő. A forrásmészkövek egy része azt bizonyítja, hogy rendszerint hévforrás tavak alakultak ki, amelyek egyes esetekben jelentős nagyságúak voltak (Majdán, Budakalász, Üröm-hegy). Ilyen tavak mellett négy helyen a források mészkő kúpokat halmoztak fel mert környezetükben a tavi üledékgyüjtők keletkezéséhez szükséges feltételek nem alakultak ki. 3.3. Vizsgálva a mészképző paleo-hévforrások területi elterjedését, megoszlásukat, korukat, a termál-karsztvízföldtani fejlődésnek napjainkig tartó folyamata és ezen belül történt eseménysorok ma már a rendelkezésre álló adatok ismeretében főbb vonalaiban felvázolható. A budai termálkarszt északi megcsapoló része paleo-vízföldtani fejlődése két területegységre bontható: északi és déli egységekre. Közöttük húzható határvonal a mai Róka-hegy és a hozzá kapcsolódó északnyugati irányba húzódó különböző korú karbonátos kőzetek felszíni, vagy közei-felszíni vonulata. Az északi terület, ahol a mészképző paleo-hévforrások fakadtak, a budai-termálkarszt északi határig tart, így kb. a mai Dera patak völgyéig. Ezen a területen belül korábban már többször hivatkozott vizsgálatok szerint (Korpás L. 2003, Lantos M. 2004) paleo-hévforrások a negyedidőszakon belül kb. 1,1 millió évvel ezelőtt keletkeztek, s szakaszos mészképződéssel hosszú ideig működtek. A tavi üledékgyüjtőkben igen jelentős vastagságú és kiterjedésű mészkőtestek keletkeztek a kúpos mészkőképződés mellett. Az előzőekben hivatkozott szerzők szerint ez a paleo-hévforrás tevékenység a negyedidőszakon belül kb. 0,5 millió évig tartott. E területre jellemző paleo-hévforrás tevékenység, azért alakulhatott ki karsztvízföldtani szempontból, mert ebben az időszakban a környezeti feltételek igen kedvezőek voltak. Döntő jelentőségű volt pl. az ún. paleo-budakalászi öblözetnek nevezett rész-tájegységnek kialakulása, mert ez biztosított olyan jelentős nagyságú kőzet sík felszínt, ahol a nagy felületű hévforrás tavak jöhettek létre (Majdán, Budakalász). Továbbá, hogy a tényleges paleo-karsztvízszint a kimutatott többszöri forrás elapadások ellenére alapvetően nem módosult, csak ingadozott követve a tápterületen a források víz-utánpótlódását biztosító beszivárgásban bekövetkezett ingadozásokat. Ezt a változó csapadékosságú éghajlatok idéztek elő. Ezért rögzíthető, csak olyan felszín-fejlődési folyamatok zajlottak le a területen, amelyek a paleo-karsztrendszer kialakult adottságait alapvetően nem módosították. Miután e vizsgált időszakban nem mutatható ki karszt-hidrodinamikai átrendeződés, ezért a fő-erózióbázisnál a Duna völgyében a folyó bevágódásában a völgymélyítő tevékenységében nyugalmi időszak valószínűsíthető, vagyis a főerozióbázisnál a völgybevágódás nagyon lelassult amely csak azzal magyarázható, hogy a vizsgált terület emelkedése ebben az időszakban szünetelt. E paleo-hévforrás működés és mészképződés szempontjából igen kedvező fázist lezárta egy tektonikailag mozgalmas új szakasz, amely kb. 500 ezer évtől kezdődött, és ez elvezetett a budai-termálkarszt-rendszer északi részének teljesen új fejlődési fázisához, amelyben több lépésben kialakultak a mai adottságok. A Duna és mellékvízfolyásai emelkedéssel lépést tartó szakaszos bevágódása a környezeti adottságokat jelentősen átalakította, mert a paleo-budakalászi medence emelkedésével a fellépő erózió révén kisebb rész-egységekre bomlott fel. A forrásvízi mészkövek mai magassági helyzetük alapján napjainkig kb. 130-70 m emelkedtek a 100 mtszf-nek vett Duna-völgy szinthez képest. A tárgyalt északi területen ebben emelkedési-bevágódási periódusokban nem exhumálódtak a karsztvíz szintjében újabb vízvezető karsztos kőzetek, vagyis nem keletkeztek új hévforrások. Ezért e részen a budai-termálkarszt paleo-hévforrásokhoz kapcsolódó megcsapoló szerepe 0,5 millió évtől kezdve teljesen megszűnt. Paleo-karsztvízföldtani szempontból pedig ez azt jelenti, hogy a forró vizet szállító paleo-budakalászi -békásmegyeri feláramlási pálya, amely mentén a hévíz kelet felől a forrásokat táplálta, a paleo-vízkörforgalmat biztosította, leállt és a rendszer megcsapolása más területekre helyeződött át, ezért napjainkig sem újult fel eredeti formában. Összegezve tehát a budai-termálkarsztnak ezen a legészakibb területen leállt a megcsapolás 0,5 millió évtől, amely 1,1-0,5 millió évek között meghatározó szerepet játszott a rendszer dinamikus hévízkészlete egy részének kiáramlásában, mert a megcsapolásba a rendszeren belül más területek kapcsolódtak be. A vizsgált északi karsztvízföldtani rész-tájegységen belül annak déli részen, a Péter- hegy karsztos kőzet kibukkanástól délre a Solymári-árokhoz kapcsolódóan szintén kialakult egy olyan sík felszínű oligocén vízzáró rétegekből álló öblözet, ahol szintén kb. 1,1 millió éveiktől kezdve kedvező feltételek és adottságok alakultak ki mészképző paleo-hévforrások keletkezéséhez, és hosszú idejű működésükhöz. Ennél az öblözetnél is az oligocén képződmények felett alakultak ki az üledékgyüjtők fenékforrásokkal. Ebben az öblözetben két paleohévforrás tört fel, és ezek környezetében több generációs tavi forrásvízi mészkövek halmozódtak fel. Az öblözet középső részén feltörő forrásból keletkezett az Ürömhegyi mészkő előfordulás, amely a térség egyik legjelentősebb ilyen kőzete. Tehát a vizsgált terület déli részén is 1,1-0,5 millió évek között olyan bevágódástól és erózióktól mentes környezet volt, amely kedvezett egy nagy kiterjedésű hévforrástó kialakulásának és szakaszos mészképződésnek. Tehát itt is olyan időszak volt, amikor a paleo-karsztvízszint nem változott, csak ingadozott, mert nem mutatható ki emelkedési szakasszal együtt járó rendszeren belüli vízföldtani átrendeződés új források keletkezésével. Ennek a függőleges mozgásoktól mentes időszaknak, azaz az egész tárgyalt pilisi területre kiterjedő „nyugalmi periódusnak" köszönhető, hogy olyan kedvező karsztvízföldtani adottságok alakultak ki amelyek biztosították a térségre jellemző nagy vízhozamú paleo-hévforrások hosszú idejű működését és jelentős nagyságú mészkőtestek felhalmozódását. Továbbá a megfigyelések és vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az itt kialakult solymári feláramlási pálya kb. 1,1 millió évektől kezdve szünetekkel biztosította a paleo-hévforrások vízkörforgalmát. Az Ürömhegyi-öblözet területén is kb. 0,5 millió évektől megindult egy új fejlődési fázis a karsztvízföld-