Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Tompa Orsolya: A Magyar Honvédség szerepe az árvízvédelemben

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 3. SZ. A második világháború után több ízben igazán cudar jeges-ár sújtotta az országot. A feladatok úgy változtak, ahogy a hadsereg felszereltsége. így például feladattá vált a repülőgépről történő megfigyelés. Szinte valamennyi alkalmazás során bebizonyosodott, hogy a törzsek és csapatok képesek rövid idő alatt rendkívüli erőfeszítést igénylő teljesítményekre, de az is világossá vált, hogy ilyen rendkívüli helyzetekre előre, tudatosan fel kell készülni. Ennek érdekében, időben meg kell tervezni a csapatok várható alkalmazását, s a tervek elkészítésénél fokozottabban együtt kell működni a polgári szervekkel. Az ötvenes években napvilágot láttak a Magyar Néphadsereg első árvízvédelmi tervei és utasításai. A kidolgozásban a Honvédelmi Minisztérium szerveinek azon vezető beosztású szakemberei vettek részt, akik a védelem során intézkedési jogokkal is rendelkeztek. A katonai árvédelem irányítására - közvetlenül a vezérkar főnöke alárendeltségében - Árvízvédelmi Törzs alakult és vezetője a Műszaki Főnök lett. A hatvanas évek közepére a tervszerűen igénybe vehető állomány - tartalékosokkal együtt - több mint 10 ezer főt számlált, Az 1970. évi nagy árvíztől kezdődően már kétéltű harc- és gépjárművekkel, helikopterekkel, valamint a tízezret meghaladó lélekszámmal állt helyt a hadsereg. 1973. november 30.-től a HM szervei - a Hátországvédelmi Parancsnokság megalakulása eredményeként mentesültek a csapatparancsnoki funkciók alól, s a továbbiakban e téren is csak minisztériumi szintű feladatokat kellett végezniük. A kilencvenes évek beköszönte, a rendszerváltás okozta megváltozott viszonyok szükségessé tettek egy új katonai árvízvédelmi rendszer kidolgozását, mely figyelembe veszi a haderő átalakítás követelményeit, kielégíti a fő felelősség viselő tárca, a KHVM (akkori Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium) igényeit, és kidolgozásában figyelembe veszi más országok tapasztalatait, eredményeit. A HKR (Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszer) 2001. évi életbe lépéséig a folyamatos átalakulások miatt a folyamatosan változó rendszer már nem biztosította a megfelelő szabályozást a kiegyensúlyozott vezetést a vészhelyzetek irányításhoz. Éppen a legkritikusabb helyzetekre nem volt kidolgozott finanszírozási rendszer, sokszor problémát jelentett, hogy a váratlanul fellépő utánpótlási anyagokat milyen címen lehetséges vételezni. Emellett az alárendeltségi viszonyok sem voltak tisztázva, ami komoly fennakadásokat okozott a kommunikáció terén, különösen a honvédségen kívül eső szervezetekkel való együttműködés során. Ráadásul a haderőreformot megelőzően, a kiképzés és felkészítés is számos kívánni valót hagyott maga után. A sorkatonai szolgálat kereteiben kiképzett állomány - a képzési idő folyamatos csökkenése miatt - már nem tudta az elvárható elméleti, gyakorlati és tapasztalati felkészültségi szintet nyújtani az állomány váltások gyakorisága miatt sem. A HKR, mint azt a neve is mutatja, komplexen kezeli a katasztrófavédelem kérdését, mint a honvédség békeidőben teljesítendő feladatkörét. Ugyanakkor Magyarország méreteiben és gyakoriságában is elsődleges katasztrófa típusát, az árvizet, megfelelő súllyal kezeli. A rendszer korszerűségét jelzi, hogy az számos környezetbiztonsági alapelvet is megkülönböztetett komolysággal vesz figyelembe. A HKR logikai alapját az ágazati állapot időbeli meghatározása jelenti. E szerint külön kezeli a felkészülési időszakot, a védekezési — és a helyreállítási időszakot. Ezen időszakoknak megvan a megfelelő ellátandó feladatkörük, az intézkedésben résztvevő parancsnokok és szervezetek pontos hierarchiája feladatok szerint ütemezett. Mindezekek mellett a készenléti állapotban is fokozati rendszert állítottak fel, annak megfelelően, hogy milyen időtávlatban, és várhatóan milyen mérvű veszélyhelyzet van kilátásban. A HKR nagy érdeme, hogy nemcsak az van megfogalmazva, milyen szervezetekkel szükséges az együttműködés, de annak szintjei és lehetőségei is pontosan meghatározásra kerültek és világosak a hatáskörök is. Ezzel a rendszerrel és az önkéntes haderővel debütált a honvédség a 2006 tavaszán bekövetkezett rendkívüli árvízi helyzetben. A Magyar Honvédség a 2005-ben átdolgozott katasztrófavédelmi intézkedései, tervei, szabályozói biztosították a HKR készenlétbe helyezésének és működésének feltételeit. A szabályzók, tervek átdolgozása az MH szervezeti változásai figyelembevételével folyamatos, melynek során állandó volt az együttműködés a minisztériumokkal és egyéb kormányzati szervekkel (figyelemmel a kormányzati struktúra reformjaira). A Magyar Honvédség erői hozzájárulásának, a Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszerbe (HKR) kijelölt, és a további bevont erők kimagasló tevékenységének nagy része volt abban, hogy sikerült az áradó magyarországi folyókat a védmüveken belül tartani, melyről a Magyar Köztársaság Kormánya, a szakmai szervezetek, a sajtó és az ország lakossága is elismerően nyilatkozott. A HKR bemutatása, és működésének elemzése után megnéztem, hogyan kezelik ezt a kérdést az Európai Unió és egyes tagországai. Meglepetésemre a legtöbb esetben a katasztrófa-ágazatokat külön kezelik, s valamennyire vannak együttműködési tervek. Árvízhelyzetek kezelésére azonban nem találtam. (Ez részben érthető is hisz országunk ilyen irányú veszélyezettsége szinte egyedi) Az elsődleges irány az EU-ban a katasztrófavédelmi kérdésekben is a környezetvédelem. így kiemelt szerepet játszik a nukleáris biztonság. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy itt Európa közepén azonban vannak mellettünk még olyan tagállamok, a mostani 2007. januári csatlakozással még inkább, ahol szintén az árvíz jelenti az elsődleges katasztrófaveszélyt. így aztán kitekintésként az Amerikai Egyesült Államokat választottam. Persze, párhuzam vonására nem annyira alkalmas, mint egy másik, ugyanarra irányuló szabályozás bemutatása. E rendszernek, mint azt bővebben leírtam, vannak a olyan elemei, melyek nem szerepelnek a Magyarországon működő rendszerben, sem katonai, sem civil részen. De mindvégig nyomon követhető a hatalmas méretű társadalmi összefogás. Mivel tényleges tapasztalataim nincsenek, hiszen még nem vettem részt éles árvízi helyzetben, ez volt az a témakör, ami a legtöbb fejlődési perspektívára hívta fel a figyelmemet.