Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
3. szám - Kozák Péter: A Tisza – Szeged főutcája
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 3. SZ. A Tisza - Szeged főutcája Kozák Péter 6701. Szeged, Pf. 390. Kivonat: A 2006. évi tavaszi árvíz a város életében jelentős fordulatot hozott. 1970. után ismételten közvetlen árvízi elöntés veszélye fenyegette a várost. Csak rendkívüli összefogás és szigorúan szervezett árvízvédelmi munkák árán lehetett a várost megvédeni. Számos esetben azonban olyan előre nem látható veszélyhelyzetekkel kellett a védekezőknek megbirkózniuk, amelyeket csak jelentős mérnöki bravúrokkal és jelentős szerencsével lehetett megfékezni. Az árvíz során előfordult olyan nap, mikor 1500 fő védte Szegedet. A munkálatok során több mint 200 ezer. homokzsákot építettek be az árvízvédelmi fal megerősítésére. (A cikk eredetileg a Mérnök Újság 2007. évfolyama 3. számának 32-34. oldalain jelent meg, s lapunk a Mérnök Újság és a Magyar Mérnöki Kamara illetékeseinek hozzájárulásával közli), árvízvédelem, partfal, újjáépítés. lentős házgyári kapacitását. A zsaluzáshoz bennmaradó zsaluként alkalmazták a házgyári vasbeton paneles technológiát, melynek következtében alakult ki a belvárosi szakasz jellegzetes homlokzati formája. A rekonstrukció során forráshiány következtében csak a partfal közvetlen környezetében fejlesztették a hullámteret, építették ki a szükséges meder-stabilizációs műveket mintegy 3 km hosszban. Elmaradtak azon fejlesztési elemek, amelyek a Maros-torkolat és a Boszorkány sziget közötti 10 km-nyi szakasz komplex fejlesztését célozták meg. Kulcsszavak: Szegeden a Tisza mindig a város életének középpontjában állt. Minden korban a folyó teremtette meg a város fejlődéséhez szükséges hátteret. A folyó nemcsak a fejlődést segítette, hanem veszélyeztette is a várost. Az 1879-ben bekövetkezett árvízi katasztrófa ráirányította a figyelmet a város egységes árvízvédelmi rendszere kiépítésének szükségességére. A katasztrófa utáni összefogás eredményeként nemcsak a város épült újjá, hanem az árvizek ellen kellő biztonságot nyújtó védelmi rendszer is kiépült. Az akkori kor legmagasabb szakmai színvonalán épült meg a tégla támfal, mely szerkezetében és esztétikumában példaértékű volt. <1. kép). Az ismétlődő árvizek elleni biztonság fokozására az 1970. évi árvíz után a Tisza jobb partján a partfalat mintegy 3200 km hosszban részben átépítették, részben meghoszszabbították. Az elvégzett munkálatok során egyrészt a belvárosi partszakasz jelentős részén az eredeti tégla támfalat visszabontották, és rá vasbeton monolit mellvéd- (parapet-) falat építettek (1. ábra) Azokon a szakaszokon, ahol korábban is állékonysági nehézségek léptek fel, a korábbi meredek partfalat visszabontották, és lépcsősorral kombinálva alakították ki enyhe hajlással a vízoldali rézsűt. A rekonstrukciós feladatok végrehajtásába bevonták a Szegeden akkor működő Délmagyarországi Építő Vállalat (DÉLÉP) je1. kép. A szegedi rakpart látképe az 1960-as évekből Szerző: Varga Ferenc, oki. mérnök 1. ábra. A szegedi partfal 1970-es évtizedben Sajnálatosan, az 1980-as évektől kezdődően egyre kisebb figyelem irányult a folyó belvárosi szakaszára (is). A fenntartási munkák forrásainak folyamatos csökkenése mind a belvárosi hullámterek állapotában, mind az árvízvédelmi létesítmények állagában jelentős romlást eredményezett. A 2006. évi tavaszi árvíz a város életében jelentős fordulatot hozott. 1970. után ismételten közvetlen árvízi elöntés veszélye fenyegette a várost. Csak rendkívüli összefogás és szitörtént átépítése utáni mintakeresztszelvénye gorúan szervezett árvízvédelmi munkák árán lehetett a várost megvédeni. Számos esetben azonban olyan előre nem látható veszélyhelyzetekkel kellett a védekezőknek megbirkózniuk, melyeket csak jelentős mérnöki bravúrokkal, és jelentős „adag" szerencsével lehetett megfékezni. Az árvíz során előfordult olyan nap, mikor 1500 fő védte Szegedet. A munkálatok során több mint 200 ezer homokzsákot építettek be az árvízvédelmi fal megerősítésére.