Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

2. szám - Orlóci István–Szesztay Károly: Hangsúlyváltozás az európai országok vízgazdálkodásában

ORLÓCI I. - SZESZTAY K.: Hangsúlyváltás 43 A vízgazdálkodás fejlődési irányzatait behatároló természeti és társadalmi adottságok jellemzésben négy főbb szempont érvényesült: - Az igénybe vett felszíni és felszín alatti vízkészletek arányát illetően az öt ország közül az Egyesült Királyság képviseli a döntően a felszíni, Hollandia és Portugália pedig az elsődlegesen a felszín alatti vízkészletekre támaszkodó irányzatot, míg Németországban és Franciaországban a két készletforrás egyaránt jelentős. - A szomszédos országokkal közös vízgyűjtők fontossága, illetve az azon belüli felvizi-alvízi helyzet tekintetében Hollandia és Portugália jellegzetesen alvízi ország, Németországban és Franciaországban mindkét típus gyakori, míg az Egyesült Királyság számára - szigetország lévén - ennek a kérdéskörnek nincs jelentősége. - Bár az iparosodás vízgazdálkodási vonatkozásai mind az öt országban meghatározó jelentőségűek, e tekintetben Németország jelenti a felső és Portugália az alsó szintet; - A közületi vízellátás és csatornázás Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Németország nyugati tartományaiban úgyszólván teljes mértékű, Portugáliában ma még jóval alacsonyabb, de gyorsan növekszik, Franciaországban a csatomázást illetően a lakosság mintegy egyharmadát befogadó kisebb településeken az egyedi vízelhelyezést tekintik célszerűnek. Ezeken túlmenően természetesen mind az öt országnak vannak egyedi (a többivel nem összehasonlítható) sajátosságai, mint például Hollandiában a tengerszintnél alacsonyabb fekvésű területek árvízvédelmi biztonsága, vagy az Egyesült Királyságban a vízgazdálkodás intézményi megoldásait behatároló történelmi hagyományok. A tanulmánykötet tartalmi tagozódása a vízgazdálkodási helyzetértékelések szokásos rendjét követve a vízgyűjtő-fejlesztésből indul ki, majd a gazdálkodás környezeti és közgazdasági vonatkozásain át jut el az intézményi és ágazatpolitikai kérdésekhez. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a történelmi fejlődés belső hatásmechanizmusa ettől lényegesen eltérő sorrendiséget követ. A változtatások iránti indítékok és irányzatok a két középső tárgykörből (az igény-kielégítéshez közvetlenül csatlakozó közgazdasági és környezeti vonatkozásokból) indulnak ki. és innen terjednek át a két szélső tárgykörre (a műszaki és intézményi infrastruktúra megfelelő módosítására). A gyakorlati alkalmazás intézményi kereteit tekintve az EU 1992-98. évi vízgazdálkodás-politikai alapozó tanulmányának végeredményeit a 2000. decemberében hatályba lépett Vízgazdálkodási Keretirányelvek (Framework Directive) foglalják össze, amelyekről a közelmúltban készült a hazai vonatkozásokkal kiegészített ismertetés (Gayer 2004). Az EU programját irányító kutató-csoport egyik irányító munkatársának a Keretirányelvekkel egyidőben megjelent összefoglaló értékelése (Barraqué 2000) az országonkénti alkalmazást illetően elsődlegesen azt hangsúlyozza, hogy a Keretirányelvek ajánlásait a helyi adottságok rendkívüli sokfélesége és különbözősége folytán, mindig laza és általános keretnek kell tekinteni, amelyet az országonkénti adottságok gondos mérlegelésével lehet csak konkrét tartalommal kitölteni, ill. elfogadni, vagy módosítani. Igény, készlet és mérleg vizsgálatok a vízgazdálkodási politikában. Rendszerelméleti meggondolások tükrében a vízgazdálkodás társadalmi tényezői a víz és a vízügyi szolgáltatások iránti igényekben összegeződnek; a természeti tényezők eredőjét pedig az igények kielégítésében felhasználható készletek és szolgáltatási kapacitások jellemzik. Az igények és a készletek mérlege a természeti élettér vízháztartásával, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés-fejlesztés irányzataival összehangolva vezet el a vízgazdálkodási politikának a megfogalmazásához és ezen keresztül az intézmény-fejlesztés feladatainak kijelöléséhez (1. ábra). A vízgazdálkodásban zavarok, sőt esetenként válágok forása az igények, illetve a hasznosítható készletek, valamint a szolgáltatási, illetve hasznosítási technológiák sokféle indítékú változása. Időszerű példaként lehet utalni, a természetvédelmi követelmények és az idegenforgalmi igények erőteljes növekedésére vagy a vízjárást módosító éghajlatváltozásra. A hazai vízgazdálkodás erőteljes változásából eredő bizonytalanságot sajnos fokozzák az irányítás ötletszerű - a megalapozott politika hiányát tükröző - intézkedései. Ismereti és technológiai színvonal Vízigények, Politikai, Vízkészletek; Politikai, Társadalmi, Ökológiai Társadalmi, vízháztartás; Gazdasági Vízmérlegek; e „Mérlegek" Vízgazdálkodási intézményrendszer fejlesztése Törvényhozás Vízgyűjtőfejlesztés Vízgyűjtőfejlesztés Intézményrendszer és infrastruktúra 1. ábra. A vízgazdálkodási politika főbb tényezői és kapcsolatai