Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
2. szám - Konecsny Károly: A Nagy-Küküllőn és mellékvízfolyásain 2005. augusztusában levonult árvizek
KONECSN^JC^Mig^Cükül^^ 17 folyás részaránya. Az évszakonkénti megoszlása azt mutat- sős évben ennek kétszerese (1,98 mVs/1970), száraz évben ja, hogy 25 % nyáron, ezen belül augusztusban 5,3 % a le- ennek fele (0,433 m 3/s/1954) a jellemző (Konecsny, 1997). folyás részaránya. A sokévi átlagos vízhozam 0,909 m'/s, e9§Z, äfjj"S yir 6. ábra. A Fehér-Nyikó vízgyűjtő vízhálózata és települései (Elekes, 1996) 7. táblázat: Sokévi átlagos csapadék (mm) a Fehér-Nyikó \YLV}/ü\lö\>en (Konecsny, 1997) Tszf. Ev Nyár Augusztus Sz Állomás mag. (I(VI-VII1) (VIII) (m) XII) absz. ért. % absz. ért. % 1 Pálfalva 825 791 297 38 82 10 2 Siménfalva 455 568 222 39 61 11 3 Kissólymos 380 651 254 39 71 11 4 Székelykeresztúr 385 595 226 38 68 11 A vízgyűjtőterület vízfolyásainak közös jellemzője a záporpatak jelleg, a vízhozam gyors és nagymértékű ingadozása. Ez a terület keleti, északi, déli részére jellemző meredek domblejtők nagy esésű völgyszakaszain a leghangsúlyozottabb. 400 200 J 40 20. R, (mm) U(mm) X_ i 'II 'III 'iv'v ViVii Víi'ix'x'xi 5cir 7. ábra. Az összlefolyás (R m m) és a felszínalatti hozzáfolyás (U m m) sokévi közepes értékeinek éven belüli alakulása a Fehér-Nyikó Siménfalva szelvénynél (Konecsny 1997); A Fehér-Nyikó középső és alsó szakasza mentén 4-5ször kisebb a lejtőérték, mint a felső szakaszon. A vulkáni fennsík alatti déli és délnyugati lejtőkön, valamint a Rez-tető északi oldalán nagyobb sűrűségű, állandó vízfolyások alakultak ki. A vízhálózat sűrűsége kisebb a terület délnyugati részében. Itt a domborzati és földtani sajátosságokat hangsúlyozottabbá teszi a kevesebb csapadék-mennyiség és a magasabb hőmérséklet. E területen jelentős az időszakos vízfolyások aránya. A Sás-patak, Kede-patak, Baladi-patak, Szentmiklós-patak völgye a csapadék nélküli nyári, kora őszi időszakban 1-2 hónapra is kiszárad. Az időszakosan vizet vezető vízmosások jellemzőbbek a vulkáni fennsík alatt elhelyezkedő nagyon meredek, rendkívül mozgékony lejtőkön, a Fehér-Nyikó völgyének középső és alsó szakaszának lejtőin, a Kede-patak és a Kozma-patak völgyoldalain. A terület keleti, déli, északi és középső részét állandó vízfolyású patakok szabdalják. A vízgyűjtő terület nyugati részében levő patakok a szárazabb, nyári időszakban akár 1-2 hónapra is kiszáradnak. A nagyobb tározó hatással rendelkező vulkáni fennsík és a Rez-tető közeléből eredő patakok az egész év folyamán vízzel rendelkeznek (Elekes 1996). A Fehér-Nyikó a helyi lakosságtól szerzett információk szerint (a segesvári hidrológiai állomás munkatársai által 1987-ben végzett kérdőíves felmérés) az elmúlt évtizedekben csak egyszer az 1934. évi súlyos aszály idején száradt ki, amikor a vízhiány pótlása érdekében az emberek a patakmederben ástak kutakat. A Siménfalvi vízrajzi állomás szelvényében 25 év adatait vizsgálva, az évi maximumok 5,97-135 m 3/s között változtak, az eddigi 135 m 3/s maximális vízhozam 1975. júliusban, a második legnagyobb érték 131 m 3/s, 1970 májusban következett be. Ezek 931 l/s.kirf, ill. 903 l/s.km 2 fajlagos
