Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

2. szám - Részletek a dr. Mosonyi Emil működését méltató legutóbbi hazai közleményekből

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 2. SZ. Metro (Budapest), 2005. december 20. Véleményem szerint - Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök, a Magyar Mérnök Akadémia tagja Az ám, hazám! Bizony nem becsülöd a zsenijeidet! Hiszen nem érdemelt egy érdemérmet sem a világszerte ünnepelt tudós mérnökóriás, Mosonyi Emil a napokban betöltött 95. születésnapján. Pedig az ő nevét hordozza egy nagy világszervezet nemzetközi díja is, több mint 40 országban magasra becsült szakértő, születésnapjára távoli földrészekről is eljönnek ünnepelni őt. Hány nagy emberünkről mondhatjuk el ugyanezt? Fogadott hazája, Németország, igaz megbecsülésben részesíti, de a mi hivatalos nagyságaink úgy vélték, Mosonyi Emil (többek között a tiszalöki vízlépcső tervezésének és kivitelezésének vezetője, egyetemi tankönyvek írója) nem méltó egy olyan kitüntetésre sem. amit minden főosztályvezető megkap nyugdíjba vonulásakor. Bizony hazám, nem bánunk jól szellemi nagyjainkkal, holott az ő szellemük, az ő munkájuk nyomán terem a jólétünk. A minap a Magyar Mérnök Akadémiában panaszolták társaim, nemigen tudunk elég publicitást szerezni a mérnöki munkának, az elért eredményeknek. A tudás, a hozzáértés minő lekicsinylése, hogy ha kényes kérdések kerülnek szóba, legyen az klímaváltozás vagy az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása, többnyire nem szakértőt hívnak meg, nem őket kérdezik, hanem a mindent csak ellenző, nemegyszer igencsak tudatlan, de annál hangosabb tüntetőket. Lázadoznak a tudósok, úgy vélik, kevés a pénz az alapkutatásokra, nincs elég modern műszer, és ami van, azt sem tudják fenntartani. Félő nagyon, hogy elmennek a legjobb fejek. Az ugyan inkább előny, ha elmennek néhány évre, mert ha visszajönnek, sok új ismerettel gazdagítanak minket. Ám ha véglegesen odamaradnak, ha más országok élvezik tudásukat, ha másutt gazdagodnak az eredményeikből, az nem baj — az tragédia. Csuda nagy divat lett manapság az innováció. Az első tíz között szerepel politikusaink frázis-szótárában. Más kérdés, hogy magától nem lesz megújítás, versenyképesség. Ahhoz bizony kiművelt emberfők kellenek. Akiknek itthon tartása, megbecsülése nem csak pénzkérdés. Persze az is, nehogy már azt gondolja bárki hivatalos ember, hogy ráfordítások nélkül is jön a haszon! De a megbecsülés, a tiszteletadás nem kevésbé lényeges. Ezért is kellene méltón megünnepelnünk alkotó nagyjainkat Magyar Hírlap (Budapest), 2005. december 30. Középkereszt - Szálé László főmunkatárs "A mi hivatalos nagyságaink úgy vélték, Mosonyi Emil (többek között a tiszalöki vízlépcső tervezésének és kivitelezésének vezetője) nem méltó egy olyan kitüntetésre sem, amit minden főosztályvezető megkap nyugdíjba vonulásakor." (Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök, Metro újság) A világszerte elismert tudós mérnök 2005. novemberben töltötte be 95. életévét, s ebből az alkalomból terjesztette föl középkeresztre az MTA Műszaki Tudományok Osztálya. Nem kapta meg. Szégyen. Nem miatta. Miattunk. O hosszú és sikerekben gazdag életében - hosszabbik részét Németországban töltötte - számtalan díjat kapott, sőt kettő róla van elnevezve. Nemzetközi díj az egyik, a vízépítés legjobb szakembereinek adják - az elsőt ő kapta a másik Mosonyi-díjat Új-Zélandon alapították a legkiválóbb mérnökhallgatóknak. Természetesen a díjakat adják, díj nem adása esetén reklamációnak helye nincs. Mégis kíváncsi volnék: mi lehet a mellőzés oka? Teljesítményhiány? Az nem lehet. Vízlépcsők és erőművek sokasága fűződik a nevéhez, szakértőnek több tucat ország hívta meg, éveken át egyik első embere volt a legrangosabb vízépítési és vízenergetikai világszervezetnek, Vízerőművek című könyve a szakma nemzetközi alapműve. Végtelenül elszomorítana, ha az elutasítás oka Mosonyinak a Duna-kanyari vízerőmű kitalálásában játszott szerepe volna. O volt ugyanis az, aki a 40-es években, még itthon élő mérnökként, kidolgozta a dunai vízlépcső első javaslattervezetét. Hatvan éve! Ennyi idő alatt a bűn is elévül, hát még az érdem. Ma már persze másképp építené, figyelembe véve a technika fejlődését, de a véleménye most is az, hogy a hazai Duna-szakaszon szükség van (lesz) vízlépcsőkre. Tudom, mert néhány éve interjút készítettem vele. A címe ez volt: Trója elesett, minek a faló. Amivel arra utalt, hogy a szocializmus várának ledöntésében nagy szerepe volt a Bős-Nagymaros vízlépcső ellenzésének. Ám ha a rendszer már megdőlt, lehetne újra politikamentesen gondolkodni a vízerőművekről. Ám ez ma is tabu, egyik kormány sem mer dönteni, se pro se kontra - az idő, a pénz és a Duna pedig csak folyik a semmibe. Egy biztos: nem a vízlépcsők atyja lesz szegényebb, ha nem kap magyar középkeresztet. Magyar Hírlap (Budapest), 2006. január 4. Mosonyi Emil méltó a kitüntetésre - dr. Del Medico Imre, Budapest Egyetértek Szálé Lászlóval, aki cikkében afölötti megdöbbenésének ad hangot, hogy - amint Szentgyörgyi Zsuzsa a Metro újságban megírta — "hivatalos nagyságaink" Mosonyi Emih olyan kitüntetésre sem tartották méltónak, amelyet minden főosztályvezető megkaphat nyugdíjba vonulásakor (Középkereszt, Magyar Hírlap, 2005. dec. 30.) Osztom Szentgyörgyi Zsuzsa véleményét, de nála tovább megyek egy lépéssel. Megkérdezem: kik azok a hivatalos személyek, illetve melyek azok a bizottságok, amelyek a vízlépcsőépítőt, az erőműtervezőt, a tiszalöki vízlépcsőt tervező és kivitelező Mosonyi Emih nem tartják a kitüntetésre méltónak? A kérdést azért teszem fel, mert hallottam olyan hangokat, amelyek szerint az illetékesek negatív döntésének hátterében köztársaságunk elnökének a Mosonyi Emil által tervezett dunai vízlépcsővel szembeni közismerten elutasító magatartása áll. Noha biztos vagyok abban, hogy Sólyom Lászlói nem a neki felrótt szubjektív érzelmek vezérelnék annak a kitüntetési listának az aláírásakor, amelyen Mosonyi EmiI neve is olvasható, nagyon örülnék annak, ha ebben a feltevésemben valóban illetékes személy megerősítene.