Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

136 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A vegetáció változása a Boroszló-kerti-hullámtér öblözetben 1944-től napjainkig Varga Katalin

1, Lukács Balázs András

2, Tóthmérész Béla

1, Dévai György

2 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Ökológia Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NER) felhasználásával élőhely térképet készítettünk a Boroszló-kerti-hullámtér öblözetben 2004 nyarán, azzal a céllal, hogy megállapítsuk, milyen állapotban őrződtek meg a vizes élőhelyek. A területről több évből (1944, 1956, 1966, 1975, 1988, 1995, 1997, 2000, 2002, 2004) származó légifelvétel elemzését is elvégeztük. Az élőhely-térképeket az ArcView 3.2 programmal rajzoltuk meg. A 2004. évi élőhely-térkép alapján számított területarányok a következőképpen alakultak: a természet-közeli élőhelyek csak 37%-ot képviselnek, az agrár- és a roncsterületek 53 %-ot, a másodlagos élőhelyek pedig 10 %-ot borítanak. A 2004. évi és a korábbi légifotók által dokumentált állapotok összevetéséhez egy új kategóriarendszert alkottunk. Megállapítható, hogy a táj arculata jelentősen megváltozott. 1944-ben a terület még több mint felét ligeterdő borította. Az erdő jelentős részének eltűnésével párhuzamosan nőtt a szántóföldek és a gyümölcsösök mérete. A szántók százalékos aránya 1966-ban volt a legnagyobb, 33,1 %. Nagyobb gyümölcsösöket 1988-ban telepítettek, 1997-ben a gazdasági célú erdőtelepítés is elkezdődött. Kulcsszavak: Felső-Tisza-vidék, élőhely-térképezés, Á-NER, ArcView, új kategóriarendszer, területarányok. Bevezetés Az ármentesítés hatására elsősorban a vízi és a szárazföldi biotópok közötti átmenetet biztosító vizes élőhelyek kiterjedése csökkent. Ezáltal ezek váltak a legjobban veszélyeztetetté. A hullámterekre átterjedő különböző típusú területhasználatok miatt az itt található élőhelyek is tovább aprózódtak, egymástól elszigetelődtek, így a természetes élőhelyek folytonossága napjainkra már ezeken a viszonylag szük területeken sem kellő mértékben biztosított (Gergely és Erdiné 2002). Ha ismerjük a természetvédelmi jelentőségű területek korábbi és jelenlegi állapotát, s ezáltal dinamikájukat, megérthetjük az antropogén hatásokra adott válaszaikat, megőrizhetjük a még meglévő természeti értékeiket, segíthetjük regenerálódásukat. Táji szintű monitorozással feltárható az élővilág állapotváltozása és a sokféleség csökkenése a tájhasználat és a regionális gazdasági folyamatok függvényében. Az ilyen jellegű munka alapozhatja a természetvédelmi értékkel rendelkező területek kutatását, biztosíthatja a biodiverzitás-monitorozás hátterét és általános keretét, illetve hozzájárulhat a tervezett rehabilitációs és rekonstrukciós tevékenységek, továbbá a természettel összhangban működő gazdálkodási formák előkészítéséhez. Munkánk kiindulópontul szolgálhat azoknak az EU Víz Keretirányelvében megfogalmazott törekvéseknek a realizálásához is, amelyek ökológiai értékelést, helyreállítást és hosszú távú monitorozást irányoznak elő. A Boroszló-kerti-hullámtéröblözetben egy olyan táji szintű, feltáró jellegű monitorvizsgálat annak alapjait kívántuk lerakni, amellyel nyomon követhetjük az élővilág állapotváltozását és a sokféleség csökkenését a táj használat és a regionális gazdasági folyamatok függvényében. Az 1944-ig visszamenőleg meglévő légifelvételek feldolgozásával, a területi arányváltozások elemzésével mutatjuk be a hullámtér 60 évének történetét. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Tiszai-Alföldhöz, mint nagytájhoz, a Felső-Tisza-vidékhez, mint középtájhoz és a Bereg-Szatmári-síksághoz, mint kistájcsoporthoz tartozó Beregi-Tiszahullámtér magyarországi szakaszán fekvő Boroszló-kertihullámtér-öblözetben végeztük. A terület Gulács község közigazgatási határába esik, országos jelentőségű védett terület, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része (Dévai és mtsi. 1999). A Boroszló-kerti-hullámtéröblözet kiterjedése mintegy 300 ha, tengerszint feletti magassága 104-111 m közötti (balti alapszintre vonatkoztatva). Területén két holtmeder található. Az egyik a régmúltban természetes úton lefüződött Nagy-szegi-morotva. A másik a XIX. század második felében végrehajtott szabályozási munkálatok során levágott Boroszló-kerti-Holt-Tisza. A fenti két holtmeder mellett még egy jelentősebb vizes élőhelyet találunk a hullámtéröblözetben. Ez a Dézsi-mocsár, amely eredetét tekintve régi holtmeder-darabokból áll, de az árvízvédelmi munkálatok során erősen módosult (Dévai és mtsi. 1999). A terület arculatát egyrészt a Tisza évenkénti elöntése és átöblítése alakítja, másrészt antropogén tényezők is nagy mértékben befolyásolják (Varga és mtsi. 2005). A 2003. évi előtanulmányokat követően a terepbejárások 2004 nyarán történtek (07.09. és 08.03. között). Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) felhasználásával (Fekete és mtsi. 1997) a pillanatnyi helyzetet tükröző élőhely-térképet készítettünk a területről, ami alkalmas annak bemutatására, hogy milyen állapotban őrződtek meg a vizes élőhelyek a hullámtér-öblözetben. A növények elnevezésénél Simon (2000) munkáját vettük alapul. Az 1944—2004 közötti tíz légifelvétel (1944, 1956, 1966, 1975, 1988, 1995, 1997, 2000, 2002, 2004) segítségével áttekintést nyújtunk a hullámtér eddigi sorsáról. Vizsgálatainkhoz a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Közhasznú Társaság, illetve a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) digitalizált légifelvételeit használtuk. A légifényképek közvetlen információhordozók, ezek alapján részletes térképezés lehetséges, aminek esetünkben az erdők, gyepek, mocsarak, emberi használat alatt álló területek pontos elkülönítésében van jelentősége. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy az eljárásnak vannak hibái is, mint például a beárnyékolt foltok lehatárolásának nehézségei, a légifényképek georeferálásakor bekövetkező torzítás (Lukács és mtsi. 2004). Az egyes légifelvételek információtartalmának összevethetősége érdekében egy új kategóriarendszert kellett alkotnunk. A korábbi évekből származó légi felvételeken ugyanis nem állapíthatók meg kellő biztonsággal az Á-NÉR szerinti élőhelyek. A 2004-es fényképeken felismerhető élőhely-típusokból kiindulva, s a terepi tapasztalatokra támaszkodva határoztuk meg a térképezéshez használt kategóriákat. Ezek rendszerét úgy igyekeztük megalkotni, hogy a kategóriák minden légifényképen egyaránt értelmezhetők és elkülöníthetők legyenek. A légifelvételek koordinátázását az ERDAS 8.1 programmal végeztük, annak érdekében hogy a poligon-térképek egymással fedésbe hozhatók legyenek. Ezt követően minden azonosítható foltot lehatároltunk az ArcView 3.2 térképkezelő program segítségével. Az eredmények értékeléséhez az egyes kategóriákra vonatkozó területi adatok százalékos megoszlását vettük figyelembe. Az értékeléshez általunk használt kategóriák a következők: (1) erdő (ligeterdő + erdőtelepítés), (2) szántó-