Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Konecsny Károly: A hóviszonyok jellemzői és vízjárás befolyásoló hatása a Felső-Tiszán
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 1. SZ. 15.882 km 2, legmagasabb pontja a Radnai-havasokban lévő, 2278 m magas Ünö-kö. A Túr 1261 km 2 vízgyűjtő területét döntően az Avas és Rozsály hegységek déli és nyugati lejtői jelentik, legmagasabb pontja az 1241 m magas Kerek csúcs, amely a Rozsály vonulatához tartozik. Az ettől északra elhelyezkedő Avas hegységben ennél kisebb 600-800 m-es magasságok jellemzők. A Rozsály és Avas hegykoszorúja zárja közre az Avasi-medencét. Ettől nyugatra kezdődik a 110-150 m magas Szatmári-síkság. A Meszes hegységben eredő Kraszna vízgyűjtő területe 3142 km 2, a vízgyűjtő legmagasabb pontja a Meszes és Rézhegység között kiemelkedő Priei csúcs (997 m) alatt van. A Fetikövizig működési területe földrajzi szempontból az Észak-Alföldhöz tartozik, 100-150 m tszf. Magasságokkal. A Nyírség hordalékkúp-síkság, 20-30, helyenként 50 m-es domborzati szigetként emelkedik ki a környező ártéri síkságokból (Szatmár-Beregi-síkság, Rétköz). A tengerszint feletti magasság szerepe elsősorban a fokozatos hőmérséklet-csökkenésen keresztül érvényesül a hóviszonyokban. A Felső-Tisza Tiszabecs feletti vízgyűjtő területének nagyobb része, 70 %-a 500 m tengerszint feletti magasságon fekszik és csak 5 %-a van síkvidéken, 200 m-es szint alatt. A magasság növekedésével egyrészt a csapadéknak egyre nagyobb hányada hullik hó alakjában, másrészt egyre kevésbé valószínű, hogy a már kialakult hótakaró a téli hónapok folyamán teljesen elolvadjon. A csapadék esetében azonban a Kárpátokban nem a legmagasabb (1800-2300 m) hegycsúcsokon-gerinceken a legnagyobb a csapadék mennyisége, hanem a magasság függvényében történő növekedés 1400-1600 m-es szinten mutatkozó maximumot követően megáll (Konecsny 1999), majd csökkenő tendencia figyelhető meg (5. ábra). A hó-felhalmozódás és olvadás folyamataiban szerepet játszik, a lejtők esésének és irányultságának (kitettség) változása is. A meredek lejtőkön a tél vége felé jóval kisebb hőmennyiség marad meg, mint az enyhébb lejtőkön vagy a mélyedésekben, mert onnan a havat könnyen elhordja a szél, illetve gravitáció miatt a hóréteg lecsúszhat a lejtőn, akár hó-lavina formájában is. A lejtők kitettségének egyrészt, a csapadékot hozó légtömegek áramlási iránya szempontjából van jelentősége, hiszen a nyugati lejtökön jellemzően több a csapadék (hó), mint a keleti kitettségü lejtőkön. Másrészt a napsugarak beesési szöge, és ezen keresztül, a hőmérsékleti viszonyok különböznek. Főleg a hóolvadás időszakában igen jelentős eltérés alakul ki a hótakaró vastagsága és hó-víztartalma tekintetében a déli és északi lejtők között. Ilyenkor gyakran a déli lejtőn már nem található hótakaró, az északin viszont még jelentős hóvízkészlettel kell számolni. A hegyi erdőtalajokat jó vízvezető képesség jellemzi, az erdőtalajok vízvezető képessége 2-14-szer haladja meg a nem erdőtalajok vízszállító képességét (ParpanOlejnyik 1999), de télen, ha megfagynak a talaj felső rétegei, a hóolvadás kezdetén ezeknek a talajoknak a vízszállító képessége is jelentősen csökken. Azokon a területeken, amelyeket nagyrészt rosszabb hővezetésű homoktalajok építenek fel (Nyírség) általában lassúbb az olvadás, és hosszabb ideig megmarad a hótakaró, mint a kötöttebb agyagos talajokon (Kovács 1979). Az erdő télen számottevően befolyásolja a hó felhalmozódását és olvadását. Egyrészt úgy, hogy a fák koronáján, ágain, vagy törzsén a friss hó jelentős része fennakad. Ennek a mennyiségnek a nagy részét a szél, később lefújja a földre, de addig is növekszik a szublimáció. Az intercepció különösen idősebb fenyőerdőkben lehet igen jelentős, a csapadék 20-25 %-át is elérheti (Führer 1987). A fák között a szél szállító képessége kisebb, illetve tavasszal, a hó lassabban olvad el, mint a nyílt területeken, ezért a lefolyás és beszivárgás időszaka meghosszabbodik, hevessége mérséklődik. Ugyanakkor a hosszú ideig megmaradó hórétegben lévő vízkészlet, tavaszi esőzések esetén fokozhatja az árvizek hevességét (Illés-Konecsny 2000). Ilyenkor az erdő vízszabályozó szerepe jelentősen csökken. A hóolvadás intenzitása fenyvesekben 1,6-szer kisebb, mint az erdőnélkuli területeken (Parpan-Olejnyik 1999). Hazai és külföldi kutatások ( Führer 1987, Parpan-Olejnyik 1999) egyaránt megállapították, hogy az évi maximális hóvízegyenérték és hóvastagság a fiatal fenyőés bükk-állományokban minden esetben nagyobb, mint a tisztáson, csupán az idős fenyőerdőkben kisebb annál. A legnagyobb akkumuláció a fiatal fenyőerdőkben és az idős lombos-erdőkben alakul ki. Az olvadás erdőállományokban koncentráltabban a tél végére marad, de napi intenzitása általában kiegyenlítettebb, mint a tisztásokon. A beépített, urbanizált területek hóviszonyai jelentősen eltérnek a természetes felszínekétől. Itt a módosult léghőmérséklet, csapadék, szélviszonyok, fényvisszaverődés (albedo), mechanikai befolyásolás hatására, a lehulló hőmennyiség, a hó-felhalmozódás és különösen az olvadás specifikus jegyeket mutat. Ezek a hatások kevésbé voltak tanulmányozva a Felső-Tisza vízgyűjtőjén, de olyan nagyvárosok beépített, burkolt felületein, mint Nyíregyháza, Ungvár, Kolozsvár, Nagybánya, Szatmárnémeti, stb., a hótakarós időszak lerövidül, az olvadás folyamata gyorsabb, mint a külső területeken. 2.2 Éghajlat Az évi napfénytartam összege - amely jelentős hatással van a léghőmérséklet alakulására- az Észak-Alföldön 1800-1900 óra között van (Nyíregyháza 1880 óra), a teljes vízgyűjtőt tekintve 1650-2050 óra között változik. Átlagos időjárás esetén, Nyíregyházán a téli félévben (XIII) 520 óra (28 %) a jellemző. Októberben még 135 óra a napsütés időtartama, ami decembere harmadára, 42 órára csökken, majd januártól folyamatosan nő márciusig, amikor eléri a 146 órát. A magasabban, de a Gyalui-havasok csapadék-árnyékában lévő Kolozsváron (410 m) nagyobb, 2033 óra az átlagos évi napfénytartam. A csapadékosabb Vigyázón (1836 m) azonban a napos órák száma ennél 18 %-kal kisebb, csak 1671. A nagy magasságkülönbségek miatt jelentősek a sokévi átlagos léghőmérsékleti különbségek. A magasabb hegyvidéken a sokévi éves átlaghőmérséklet 3-5°C, a síkvidéken 1011°C. Nyíregyházán a téli félév sokévi átlaga 2,4°C, a hegyvidéken ennél néhány fokkal alacsonyabb.
