Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
113 Balatoni befolyók vízkémiai jellegének vizsgálata Soróczki-Pintér Éva, Királykuti Ildikó, Kovács Zsófia, Padisák Judit, Varanka István Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, 8201. Veszprém Pf. 158. Kivonat: A Pannon Egyetem Limnológia Tanszéke a VKI-ban megfogalmazottak figyelembevételével 2001. óta foglalkozik Balaton-felvidéki befolyók, kisvízfolyások vizsgálatával. 2004. júliusától 2005. júniusáig havonkénti rendszerességgel vizsgáltunk 19 balatoni befolyó vízkémiai paramétereit. Az éves tápanyagterhelés anyagmérlege jól tükrözi az utóbbi egy év csapadékos, nagy lefolyású időszakait, hiszen a befolyó vizek, ezen belül a Zala és a Nyugati-övcsatorna szállítják az éves terhelés túlnyomó részét. Kulcsszavak: balatoni befolyók, vízkémiai paraméterek, tápanyagterhelés Bevezetés és célkitűzések Jelenlegi munkánkban 20 Észak-, és Dél-balaton-i befolyó (többségében kisvízfolyás) vízkémiai vizsgálatára és értékelésére került sor. Eredményeink megalapozzák a további hidrobiológiái állapotfelmérést, amely a befolyók vizsgálatán túl kiterjed a tó teljes természetes partszakaszának élőbevonat alapú ökológiai minősítésére. Anyag és módszer A balatoni befolyók mintavételezése 2004. júliusától 2005. júniusáig zajlott, havi rendszerességgel. A Balaton északi partján 12, a déli parton 8 befolyó alsó szakaszán jelöltük ki a mintavételi pontokat, a helymeghatározás Magellan GPS-300 műholdas készülékkel történt. A vizsgált befolyók: Északi part: Lovasi-séd, Csopaki-séd, Kéki-patak, Szőlősi/Füredi-séd, Tavi/Aszófői-séd, Örvényesi-séd/Pécselypatak, Burnót-patak, Egervíz/Eger-patak, Tapolca-patak, Kétöles/Viszlói-patak, Lesence-patak, Nemesvitai-árok/Edericsi-patak. Déli part: Hévíz-Páhoki-csatorna, Zala-folyó, Nyugatiövcsatorna, Rigó-csatorna, Keleti-Bozót/Pogányvölgyi-vízfolyás, Jamai-patak, Nagymetszés-patak/Büdösgáti-vízfolyás, Kőröshegyi-séd. A pH-t és a vezetőképességet a helyszínen Consort C535 multi-paraméter készülékkel vagy laboratóriumban MultiLine P3 típusú pH mérő kézi műszerrel (WTW GmbH) és Radelkis gyártmányú vezetőképesség mérő műszerrel (OK102/1) mértük. A mintavételkor mértük a hőmérséklet. Jegyzőkönyvben rögzítettük a mederanyag típusát, meder szélességét, mélységét, a vízáramlási sebességet, valamint a part menti növényzetet. A Pannon Egyetem Föld- és Környezettudományi Tanszékének analitikai laboratóriumában történt a KOI, ortofoszfát-foszfor, összes foszfor, ammónium-N, nitrit-N, nitrát-N mérése. A spektrofotometriás méréseket Jasco V-530 típusú UV/VIS (szoftver: Spectra Manager for Windows, version: 1.12.00), vagy Specord UV/VIS spektrofotométerrel végeztük. Eredményeink értékelése a SYNTAX (Podani, 2000) programcsomaggal történt. A Víz Keretirányelv szerinti besorolásukat tekintve a Lovasi-, Csopaki-séd, Kéki-patak, a Szőlősi (Füredi)-, Tavi (Aszófői)-, Örvényesi-séd (Pécsely-patak), Burnót-patak, hegyvidéki meszes, mederanyaguk durva, a forrásvizük a fő karszt- és réteg-víztározókból származik (Virág, 1997). Az Egervíz tipológia szerint a dombvidéki meszes, közepes-finom mederanyagú kis folyók típusába sorolható. A Tapolca-, Kétöles (Viszlói)-, Lesence-patak és a Nemesvitai-árok (Edericsi-patak) dombvidéki meszes, közepes-finom mederanyagú patakok, míg a Zala-folyó a közepes folyók típusába tartozik. A Tapolcai-medence vízfolyásai (Tapolca-, Kétöles (Viszlói)-, Lesence-patak) besorolhatók a tőzeges területek, szerves jellegű kisvízfolyások típusába is. A Jamai-patak, Nagymetszés-patak (Büdösgáti-vízfolyás) és a Kőröshegyi-séd síkvidéki tőzeges területű szerves kisvízfolyások, a Nyugati-övcsatorna és a Keleti-Bozót (Pogányvölgyi-vízfolyás) vízgyűjtő területük alapján közepes vízfolyások. A Hévíz-Páhoki-csatoma egy egyenes, mesterségesen kialakított mederben folyik egészen a helyi erózióbázisig. Eredmények és értékelés A Tavi/Aszófői-séd mintavételi adatait nem dolgoztuk fel, mivel csak 2004. július valamint 2005. május, június hónapban történt gyűjtés. A vízfolyások átlaghőmérséklete 8,2-12,07°C között változott, a Hévíz-Páhoki-csatorna átlaghőmérséklete nyilvánvalóan a hévízforrásnak köszönhetően a legmagasabb (12,07°C) bár a torkolatnál már nem mutat kiugró értéket. A vízfolyások éves átlag pH-ja 7,15-7,64 között változott, havi bontásban egyértelműen a tavaszi, kora nyári időszakban figyelhető meg a legmagasabb pH érték. A legmagasabb pH értéket (8,35) a Tapolca-patakban mértük 2005. márciusában. Mivel a vízfolyások átlag pH-ja rendszerint kisebb, mint 8 így béta-limno típusúnak tekinthetők (Felföldy, 1987). Az általunk vizsgált vízfolyások éves átlag fajlagos elektromos vezetőképessége 0,610-1,135 mS cm" 1 volt. A Csopaki-sédre a legkisebb, az Egervízre a legmagasabb átlagérték vonatkozik. Eves periódusban a legmagasabb értéket a Nagymetszés (Büdösgáti-vízfolyás)-patakban mértük 2004 decemberében (2,300 mS cm" 1). Az átlag vezetőképességi adatok alapján a vízfolyások alfa-oligohalobikus - oligo-mezohalobikus típusba sorolhatók (Felföldy, 1987). A patakok KOI p s (K 2Cr 20 7-os) értéke 9,6-90,6 mg l" 1 között változott (1. ábra). A Csopaki-séd, Kéki-patak, Szőlősi (Füredi)-séd, Örvényesi-séd (Pécsely-patak) és a Tapolcapatak késő őszi mintavételein mértünk 10 mg l"'-nél alacsonyabb értékeket. Összességében elmondható, hogy az előbb felsorolt patakok kivételével sok a bomlásban lévő oxidálható szerves anyag (18,5-90,6 mg l" 1). A KOI maximum értékek a nyugati-medence befolyóinál májusban, míg a keleti medence felé haladva július-augusztusban, a vegetációs időszak derekán jelentkeztek. Korrelációszámítás nem igazolja a KOI - hőmérséklet adatok szignifikanciáját (n = 19, r = 0,4437, P > 5 %). Az éves ammónium koncentráció értékek átlaga: 0,0410,432 mg l" 1; a nitrit koncentrációk átlaga 0,001-0,042 mgl 1 volt. A legalacsonyabb átlagértékeket a Csopaki-sédben, a legmagasabb ammónium átlagot az Egervízben, míg a legmagasabb nitrit átlagot a Tapolca-patakban észleltük, utóbbi nitrittel is erősen szennyezettnek minősül. A nitrát átlagkoncentrációk 1,270-8,429 mg 1 1 között változtak, a minimum átlag a Nemesvitai (Edericsi-patak)-övárokra, a maximum átlag adat pedig a Szőlősi (Füredi)-sédre vonatkozik. A mérések alapján hasonlóan magas átlagértéket kaptunk a Kékipatak (6,952 mg 1"') és az Örvényesi-séd (Pécsely-patak) (7,751 mg 1"') esetén is, ami erős antropogén szennyezésre enged következtetni. Megemlíthető, hogy Kiss és mts-ai (2004) a Horogi-, Szőlősi (Füredi)-séd és a Kéki-patak ese-
