Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

85 Összehasonlító halállománymérések a Kis-Balaton tározó I. ütemén György Ágnes Irma 1, Tátrai István 2, Bíró Péter 2, Pintér Zoltán Szilárd' 'Veszprémi Egyetem, Limnológia Tanszék, 8200. Veszprém, Egyetem u. 10. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Klebeisberg K. u. 3. 'Szent István Egyetem, MKK, 2100. Gödöllő, Páter K. út 1 . Kivonat: A Kis-Balaton tározó I. ütemén a sekély, eutróf, kizárólag horgászati célra használt Major tóban (10 ha) 2005. év folya­mán összehasonlító halállomány felmérést végeztünk. Ennek során a tó nyíltvízi és parti élőhelyein szezonálisan, multi­paneles kopoltyúhálóval mértük a halközösségek faji összetételét, méreteloszlását, és a standardizált CPUE (Catch per Unit Effort)-egyedszámot és CPUE-biomasszát. A kopoltyúhálós mérésekkel párhuzamosan Simrad EK60 típusú hang­radarral mertük az állományok mennyiségét. Munkánk során regressziós kapcsolatot írtunk le a CPUE-egyedszám és biomassza, s az akusztikus egyedszám és biomassza közt. Kulcsszavak: Hidroakusztika. CPUE-hozamok,, hal méreteloszlás, egyedszám, biomassza, Kis-Balaton, Major tó. Bevezetés A vízminőség védelmi célzattal, 1985-ben létesített Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) I. ütem (Híd­végi tó) - amelynek része a kísérleti célra használt Major tó is - elsődleges célja a víz tárolása vízminőség javító szándékkal. A tárolt víz felhasználásának egyik alapvető célja kell, hogy legyen, a vízminőségi szempontokat fi­gyelembe vevő, halgazdálkodás kialakítása és vitele. A halállomány szabályozásával a trofikus állapotban javu­lás érhető el. A kialakítan-dó és fenntartandó halfauna szerkezetet a meglévő természetes vízi halgazdálkodási paraméterekből, a tápláléklánc működésének vizsgálatá­val a korábbi, valamint a tározón végzendő kísérletek a­lapján célszerű meghatározni (Tátrai et al. 2000, 2003, 2005). A trofitás és a tápláléklánc kapcsolata c. új téma kap­csán, amely átvezet a halgazdálkodást is érintő un. öko­lógiai rehabilitáció megalapozásához, a KBVR l-es üte­mén első lépésben meg kell, hogy ismerjük a halállomá­nyok legfontosabb populáció-dinamikai paramétereit. Ennek okán hazánkban először hidroakusztika alkalma­zásával is mértük a Major tóban a halközösségek faji összetételét, méretstruktúráját és mennyiségi viszonyait. A halpopulációk mennyiségi viszonyainak jellemzésé­hez, párhuzamos méréseket végeztünk a Major tavon multipaneles kopoltyúháló és hidroakusztika együttes al­kalmazásával. Anyag és módszerek A vizsgálatokat a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) I. ütemén található izolált, közel ovális alakú, sekély (0,9-1,4 m), 11 hektáros, kizárólag horgászati cél­ra használt Major tó parti és ún. nyíltvízi élőhelyein vé­geztük, 2005. júliusban. A halállományok strukturális vizsgálatához multipane­les kopoltyúhálós halászatot folytattunk a délelőtti órák­ban. Két, egyenként 35 m hosszú, változó lyukbőségű (11-50 mm, csomótól-csomóig mérve), 7 véletlenszerűen elrendezett panelből álló kopoltyúháló alkotott egy szet­tet. A háló szetteket a partvonallal párhuzamosan húztuk ki, egyet a nyíltvízben és egyet közvetlenül a part mel­lett. Az expozíció 2 óra volt. A fogásokat az eltérő lyuk­bőségű panelek szelektivitására és fogásuk hatásfokára korrigáltuk. A relatív szelektivitást a fogások alapján ha­tároztuk meg. A kifogott halak hosszát elektromágneses halmérő táblával (FMB, Limnoterra Ltd), tömegét elekt­ronikus mérlegen mértük meg és ezt használtuk fel a CP­UE (Catch per Unit Effort) becsléseinkhez. A hozamér­tékeket (CPUE) a háló felületének megfelelően korrigál­tuk, és azokat mint korrigált CPUE-egyedszám (CPUE N) illetve CPUE-biomassza (CPUE B) értékeket adtuk meg 220 m 2 hálófelületre vetítve . A kopoltyúhálós halászattal párhuzamosan, a hálókat hat alkalommal kerülve, hidroakusztikus mérést végez­tünk a Major tó nyíltvízi és parti élőhelyein. Ennek során mértük a halállományok pillanatnyi méretstruktúráját, e­gyedszámát, biomasszáját és azok dinamikáit. A mérése­ket motorcsónakra telepített, kimondottan sekély tavakra (Z m i„>0.5 m) kifejlesztett, SIMRAD EK 60 (SIMRAD Co., Norvégia) típusú 4 egyenlő részre osztott hangsuga­rú hangradarral végeztük, 120 kHz frekvencián (hullám­szélesség 11 kHz, hangsebesség 1485 m/s, abszorpció, 2,46 db/km), vízszintes üzemmódban. A jeladó-vevő ál­tal generált, és egységnyi idő alatt pulzusokban kibocsá­tott hangsugár elliptikus, osztott, amelynek nominális hullámszöge 4*7 fok. A hangsugár által generált és kibo­csátott hangpulzus szférikusán oszlik el a vízben. A jela­dó-vevő által kibocsátott hangpulzus a vízben a különbö­ző molekulákkal kölcsönhatásba lép. Ennek során a hangenergia egy része hővé alakul (abszorbeálódik), ez az ún. transzmissziós veszteség. (A visszatérő jelet ter­mészetesen ugyanolyan veszteség éri). Amennyiben a hanghullám eléri a céltárgyat, az a hangenergia egy ré­szét elnyeli, más részét visszaveri (echo) a jeladó-vevő i­rányába. Az echo intenzitása az un. céltárgy kiterjedése (TS - target strength). A céltárgy méretének és pozíciójá­nak elemzéséhez a jeladó-vevő az érzékelt „echo-sűrüsé­get" elektromos energiává alakítja át, és azt az un. echo­gramon jeleníti meg. Az ultrahang szondát egy számító­gép vezéreli, amely a mérési jeleket folyamatosan tárol­ja. Az adatok utólagos megjelenítésekor, és a becslésnél elfogadott zajszint küszöbértéke üzemmódtól függően ­50 (SED - Single Echo Detection) és -70 (AMP - Ampli­túdó Detection) dB. Ezzel a mérhető céltárgy minimális mérete, amely nagy biztonsággal elkülöníthető a külső zajoktól, 4-5 cm lehet. Ez megfelel az egynyaras (0+) korú halegyedek nyár végi testhosszának. Az akuszti­kusán fellelt halak méreteloszlása, az egyes méretcsopor­tokhoz tartozó egyedszámának meghatározása a SIMR­AD szonárhoz kapcsolt szoftverrel (Sonar4, 5, 9, 3), SE­D-módszerrel történt (Balk & Lindem 2003). A biomasz­szát a domináns fajok egyedszáma, valamint a TL vs W regressziók alapján számítottuk. Eredmények és értékelésük A halállományok méreteloszlása unimodális volt mind a nyíltvízi élőhelyen, mind pedig a parti övben, 24­32 cm-es modális csúccsal a nyíltvízi, és 18-24 cm-es modális csúccsal a parti vízterületen (/. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom